A volt Légrády-nyomda irodaházzá alakítása

Kastélyokat, várakat és múzeumokat azért látogatunk, mert az ember egyik alapvető igénye, hogy megismerje a múltat, a saját múltját és a környező világ történetét is. Minden egyes múzeumi tárgy, minden bútor és szőnyeg, a letűnt korszakokról mesélő épületekben minden egyes kilincs, ablak, vagy ajtó a letűnt korszakokról mesélő épületekben, téglánként járul hozzá az ember megismerési vágyának kielégítéséhez. Az Országház láttán például az ember elámul, nézegeti, csodálja és az elmúlt korok eseményeinek ízét keresi benne, meghatottság járja át, mivel híres személyiségek nyomdokain, történelmi fordulópontok színhelyein halad át. De nem csupán az ilyen nagyszabású, Európa-szerte ismert épület hordozza magában ezt a különleges hangulatot, hanem a lokálisan híres épületek is, sőt, valójában ezek az épületek fajsúlyosabbak lehetnek, mert személyes kötődést is hordoznak: lehet hogy valamelyik nagyszülőnk, dédszülőnk dolgozott ott, vagy részt vett az építésében, vagy reggelenként, iskolába menet egyszerűen csak elmentünk előtte, és személyes ismerősünkké vált.

Ilyen a Budapest szívében, a Bajcsy Zsilinszky út 78. szám alatt álló volt Légrády Nyomda épülete is, ami a Horizon Development fejlesztésének a keretében 2013 végére új funkciót és megjelenést kap. A tervek szerint az épület utcai homlokzatai teljes egészükben megmaradnak, és ki is egészítik őket az eredeti építészek tervei alapján, ugyanígy a belső udvar vasszerkezete is, mert ezek képviselnek különös építészettörténeti és esztétikai értéket. A belső tereket viszont megsemmisítik, hogy a 21. századnak megfelelő irodahelyiségeket alakítsanak ki.

17352039_32baaa013e3c483821f964fba73c4471_xl.jpg

Ilyen lesz. [forrás: urbanista blog]

A tervek az elmúlt hónapokban igencsak megosztották a közvéleményt, melynek egy része elfogadhatatlannak tartja az épület megcsonkítását, egy másik tábor pedig éljenezve köszönti a kezdeményezést, hiszen végre funkciót kap az évek óta elhagyatottan álló épület. A harmadik csoport pedig sajnálja ugyan, de örül annak, hogy legalább a belső kovácsoltvas részek megmaradnak. Ahhoz, hogy saját álláspontunkat kialakíthassuk, úgy vélem, részletesebben ismernünk kell az épület élettörténetét.

PH3.JPG

Ilyennek álmodta meg Korb és Giergl [forrás: urbanista blog]

Korb Flóris és Giergl Kálmán, a Légrády Nyomda építészei Hauszmann Alajos irodájában váltak érett szakemberekké, és az 1903-as önálló irodaalapításuk utáni egyik első fontos megrendelést éppen a nyomda épületének megtervezése jelentette. Légrády Károly, a Pesti Hírlap alapítója személyes jó barátja volt Hauszmann Alajosnak, és először őt kérte meg az épület megtervezésére, aki két tanítványát ajánlotta a feladatra. A megbízástól az épület megépüléséig alig egy év telt  ami a korszakban, de az épület volumenét figyelembe véve még ma is jelentős teljesítménynek bizonyul. A konkrét tervezési munkák megkezdése előtt a két építész részt vett egy németországi tanulmányúton is a megbízó jóvoltából, már csak azért is, mert Magyarországon kevés példa volt arra, hogy egy lap szerkesztősége és nyomdája egyazon épületben legyen, ami ez esetben még bérlakásokkal is kiegészül. Ezért célszerű volt mindezt külföldön tanulmányozni.

17352259_f5e09f1cb562e427d36a3f9f1245b59b_xl.jpg urbanista.blog.hu.jpg

Ilyen lesz belül [forrás: urbanista blog]

Az építészek, a telek adottságait, nagyságát és a megrendelő igényeit figyelembe véve, szokatlanul vastag betonalapozáson álló két belső udvaros, ötemeletes, háromhomlokzatos, sarokkupolás épületet tervezetek. Az alsó szinteken helyezkedett el maga a nyomda és a lap kiadóhivatala, a felsőbb szinteken pedig bérlakásokat alakítottak ki. Itt laktak a Légrády testvérek is a személyesen számukra készült lakásokban, de ebben a házban lakott évekig Mikszáth Kálmán is, mint a Pesti Hírlap munkatársa. Az épület háromhomlokzatos mivolta szerencsésnek mondható a bérlakások szempontjából, mivel előnyösebb utcai lakásokat lehetett tervezni. Az épület stílusát tekintve neobarokk és neoreneszánsz elemeket vegyít, a homlokzatot egyértelműen a hatalmas sarokkupola és annak megkoronázásaként a csúcsán álló négyméteres Géniusz szobor uralta, aminek a kezében lévő fáklya lángját gázvilágítással oldották meg. A Pesti Hírlap székháza elegáns és reprezentatív megjelenésű volt, ami azért volt indokolt, mert reklám funkciót is betöltött, hiszen magát a Pesti Hírlapot azonosították az épülettel. Ezen funkció tudatosságára vall az a mondat is, amelyet Légrády Károlytól ismerünk: „Szépet és díszeset, amely büszkesége legyen szülővárosunknak és méltó Pesti Hírlaphoz.”

17352085_fea1c5e15066765e363c9f1b2b4d5194_xl.jpg urbanista.blog.hu.jpg

Ilyen volt belül. Nem mondhatni, hogy értéktelen lett volna [forrás: urbanista blog]

A korabeli szaksajtó túlnyomó részben elismeréssel nyilatkozik az épületről, kiváltképp az udvari homlokzat vasszerkezete, a lakások felszereltsége és a reprezentatív megjelenés indokoltsága miatt, mivel a korszakban több olyan épületet terveztek, aminek a funkciója nem indokolta a kimagasló díszítettséget, és így az csupán öncélú és haszontalan cicomaként tetszelgett. Ami a vasszerkezetet illeti, azért tartották dicséretesnek, mert az építészek nem igyekeztek hagyományos építészeti formákat ráerőltetni, hanem egyéni megoldásokkal vegyítették a perzsa építészetből átvett motívumokat és a barokk stílus elemeit. A bérlakások felszereltsége azért különleges, mert Légrády Károly a 20. századot a gáz századának tartotta, és így mindent ezzel igyekezett megoldani. Mindez jól funkcionált, viszont volt egy gyenge pontja, amit a szaksajtó ki is emelt: a fürdőszobákban a víz melegítésére használt szerkezet veszélyes volt, ha valaki nem kellő hozzáértéssel kezelte, akár könnyen fel is robbanhatott. De összességében elismeréssel nyilatkoztak az épületről.

DSC_0493.JPG

Az ablakok mögött a márciusi kék ég.

A világháborúk viszontagsága és az elkövetkezendő időszak nyomot hagyott az épületen. A II. világháborúban elpusztult a Géniusz szobor és a kupola is. A házat 1948-ban államosították, 1950. október 1-jétől pedig átnevezték Vörös Csillag Nyomdának. Az 1956-os forradalom idején az Október 23. Nyomda nevet kapta, végül pedig 1957-től Zrínyi Nyomda néven működött tovább egészen 1994-ig, amikor a nyomda kiköltözött Csepelre, az egykor méltóságteljes épület pedig kegyvesztetten várt a funkció nélküli épületek sanyarú sorsára, és bár volt arra irányuló kezdeményezés, hogy egyféle sajtótörténeti múzeum és kulturális központ váljon az épületből, ez elsikkadt.

DSC_0501.JPG

Nehéz-állványzat tartja meg a magában álló homlokzatot kívülről. Mögötte már semmi.

Az épület történetének rövid áttekintése után úgy vélem, már nem sok indoklás szükséges ahhoz, hogy megértsük, miért is fontos ez az épület annak minden egyes részletével; és nem csupán a homlokzatával és a vasszerkezetével. Tulajdonképpen itt nyer értelmet a pörkölttel töltött csokoládétorta esete: hiszen hiába szeretjük külön-külön mindkettőt, ha a torta ízére számítva a pörköltbe kóstolunk bele. Eképpen igencsak keserű szájízt hagy bennünk ennek az épületnek a Horizon Development fejlesztésében létrejövő „felújítása”. Hiába egészítik ki a homlokzatokat stílushűen, az eredeti tervek szerint, ha a kupola helyére tervezett üvegmonstrum az épület külső megjelenésének integritását, és ezáltal élvezhetőségét is megbontja. De mégis az épület belseje vált a korszerűsítés legnagyobb áldozatává, amit teljes egészében lebontottak, hogy mélygarázst és egyterű irodahelyiségeket alakítsanak ki.

DSC_0506.JPG

Ilyen most, ilyen volt, ilyen lesz.

Ezek fényben a kérdés számomra az, hogy meg lehet-e elégedni egy ilyen félmegoldással, amire tökéletesen illik a faszádizmus szó, vagy ez már a megalkuvás olyan szintje, ami könyörtelenül kiszolgáltatja az értéket korunk funkcionalitásának. Holott ezeknek a fogalmaknak az építészetben karöltve kell járniuk, és olyan kompromisszumos megoldás megtalálására kell ösztönözzenek, amiből semelyik megsemmisülése sem következik.

Varga Orsolya

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr395117893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tatyko 2013.03.07. 09:16:17

A bejegyzésből szerintem hiányzik egy olyan kép, ami bemutatja azt az állapotot, amiben az elmúlt évtizedekben volt az épület. A kiindulás állapot, amiből az értékeket meg kell menteni nem a háború előtti fénykora az épületnek, hanem a jóval sivárabb jelen. Minden projektnek vannak hibái és mindig van elméletben jobb megoldás is, de a külső visszaépítése és az épületbelső legkarakteresebb részének megtartása nem tűnik rossz forgatókönyvnek.

ildsisy 2013.03.15. 09:40:28

@tatyko: Nagyon ronda volt, életveszélyes, ijesztő...

Zselés-halrudacska 2013.03.23. 03:23:11

@tatyko: Nem tudom pontosan hogy mennyi maradt meg az épulet belso kialakításából a háború után de valószínuleg meg lehetett volna oldani talán egy kettos kialakításu épulettel talán amire a legjobb szó az "épulet az épuletben" ahol a belso udvart beépítve létre lehetett volna hozni egy másik épuletrészt, hasznosítva azt. Így meg lehetett volna hagyni talán elkulonítve a belsot.
Ezt laikusként mondom persze, de a legnagyobb probléma talán a projektel az hogy nem is próbálta jobban kihasználni az épulet meglévo adottságait, inkább elbontva azt, kicsit úgy érzem hogy ez tervezoi lustaság és befektetoi profit maximalizálása miatt tortént így.
süti beállítások módosítása