Historizáló és szecessziós lakóépületeink szigetelés-korszerűsítésének sok esetben egyik első lépése a nyílászárócsere, ami napjaink Magyarországán azonban a legtöbb esetben szinte teljes igénytelenséggel párosul. A csere magától értetődő megoldásnak tűnik, pedig nem az. A thermoplan ablak hiába látszik olcsó, végleges megoldásnak a régi épületek esetében, valójában éppen hogy rövid élettartamú, anyagilag nem megtérülő, esztétikailag erősen kifogásolható beruházás. Ennek következményeiről szól e heti bejegyzésünk.

1.jpg

Budapest, II. Mecset utca - Négy féle megoldás ugyanazon a homlokzaton, amelynek kialakítása eredetileg azonos volt.

Annak ellenére, hogy január közepén néhány orgona már rügyezik, a várható hidegre való tekintettel sokan úgy vélik, hogy eljött az ideje belefogni a fűtéskorszerűsítésbe. Mint az sok helyen olvasható, a fűtéskorszerűsítést először inkább a szigetelés korszerűsítésével célszerű kezdeni, mivel az energia 70 százalékát a hőszigetelés és az ablakcsere által takaríthatjuk meg. Ezen munkálatok egyik első lépéseként az eredeti fa nyílászárókat műanyagokra, azaz thermoplan ablakokra cserélik.

A thermoplan ablakok kapcsán felhalmozódott immár fél évszázados nyugat-európai tapasztalat alapján kijelenthető, hogy a közösség szempontjából azonnali, a tulajdonos szempontjából pedig közép- és hosszútávú negatív hatással lehet számolni. A közgondolkodásból teljesen hiányzik a javítás, felújítás, vagy az eredetivel azonos ablak beépítésének gondolata. Az a kérdés is megfogalmazódhat, hogy cserélni kell-e egyáltalán eredeti ablakainkat műanyag ablakokra, vagy megfelelő kezelés mellett megtarthatóak-e régi ablakaink? Ha meg már mindenképpen az ablakcsere mellett döntöttünk, gondolkodjuk el azon, hogy az ablak természetes anyaga, a fa mellett tegyük le a voksunkat!

2.jpg

Budapest, II. Szász Károly utca - itt látszik a legjobban, hogy mekkora arányeltolódásokat okoz az új ablak, ráadásul lecsökkenti az üvegfelületet.

Az 1970-es évek olajválsága mutatott rá a hőszigetelés fontosságára, melynek célja a komfortfokozat költséghatékony növelése és az energiafelhasználás csökkentése volt. Az akkor megjelent új technológiák közé tartoztak a thermoplán ablakok is. A Nyugat-Európában gyorsan elterjedt megoldás, vagyis az 1945 előtti történeti épületállomány ablakainak és ajtóinak lecserélése új műanyag nyílászárókra az utóbbi évtizedben immár szemmel látható esztétikai és gazdasági károkat okozott ott, ahol ez akkor még jó megoldásnak tűnt. A műemlékvédelmi elvek felsorolása helyett beszédesebben tanúskodik erről az, hogy Norvégiában és Svédországban a faablakok visszaállításán gondolkoznak, s a még föllelhető eredeti faablakoknak égbeszökő ára van; vagy a nagy németországi műemlékvédelmi vásárokon, különösen a lipcsei Denkmalon évek óta folyamatosan növekszik a műemléki épületek ablakainak és ajtóinak felújítását vállaló cégek száma. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy kizárólag műemléki épületek kezelői és tulajdonosai állnak sorba árajánlatot kérve. Az átlagos “nyugati” lakástulajdonos érdeklődése nem is alaptalan, a műanyag ablakcsere nem csak esztétikai merénylet a lakóingatlanunkkal és a városképpel szemben, hanem kimutathatóan gazdaságtalan. Ha a hazai felmérések ezt egyelőre nem is támasztják alá, a magyarországinál jóval hidegebb Norvégiában kiszámolták, az új ablak által elérhető megtakarítás az élettartam alatt nem hogy nem hozza vissza, de meg sem közelíti a befektetett összeget. Igen, jól olvasták, az élettartam ez esetben olyan új fogalom, amely a hagyományos megoldásoknál még ismeretlen volt. Azok ugyanis megfelelő karbantartás mellett generációk hosszú sorát szolgálták ki.

A magyar vonatkozású történeti épületállományba valószínűleg elsőként az ezredforduló környékének Romániájában avatkoztak be drasztikus módon és mértékben. A magyarországinál hidegebb telek, a korszerűtlen fűtési rendszerek, a gondozatlan nyílászáró-állomány és az általános anyagi gondok mellett a faluképi, városképi örökség iránti érdektelenség is indukálta a thremoplan megoldások elterjedését. Egyszerű, gyors megoldásnak tűnt és tűnik ma is sok helyen. Az erdélyi műemlékvédelmi szakemberek történetei közül a legmegrázóbbak közé tartoznak a kolozsvári belváros faragott reneszánsz ablak- és ajtókereteibe bevésett fotocellás ajtók és thermoplán ablakok. Ennek azonban legkevésbé sem etnikai, sokkal inkább műveltségbeli, tájékozatlanságból fakadó okai voltak és vannak ma is, nem csak ott, hanem Magyarországon is.

3.jpg

Budapest, V. Ferenciek tere - egykori Ferencziek Bazára épülete - városképi disszonancia Budapest egyik legfontosabb terén

Régi épületeink utcafronti nyílászáróinak lecserélése thermoplán ablakra rövid távú gondolkodásról tanúskodik. A magántulajdonban lévő mai budapesti lakásállomány elenyésző része épült az 1870-es évek előtt, a mai belváros kiépülése az 1880-1920 közötti időszakra tehető, amelyet a két világháború között újabb építési hullám követett. Az 1970-es éveket követően épült házgyári lakások esetében a thermoplán beépítés sokkal kevésbé aggályos, mint az ezt megelőző 100 év során felépült házak esetén. A lakótelepek fűtéskorszerűsítéssel összekötött nyílászárócseréjét ciklusokon átívelő kormányzati programok támogatják, nagyon helyesen. Az értékes historizáló és szecessziós belvárosi lakásállomány esetében azonban ugyanez a megoldás visszafordíthatatlan károkat okoz. Az átlag budapesti régilakás-tulajdonos tehát jó eséllyel 100-140 éves nyílászárók között él, s az elődök gondos befektetése 3-4 generációt kiszolgált már eddig is. Ugyenezen ablakok jelentős része felújítva még nagyon sokáig alkalmas funkciójának betöltésére. A thermoplan ablak ezzel szemben 30-40 évre, tehát egy generációra szóló megoldás. A fából készült tárgyak restaurálásának bejáratott módszereivel szemben a műanyaggal kapcsolatban nem várható olyan áttörés, amely megoldaná az anyag öregedésének problémáját. Az 1970-es években Nyugat-Európa szerte alkalmazott megoldások élettartama ezekben az években jár le, a tapasztalatok elkeserítőek: műanyag ablakkeret megreped, eltörik, az ablaktáblák között lévő hőszigetelő gáz 25 év után végleg elszökik az ablakokból, a ragasztás a környezeti viszonyok függvényében elenged. Az ablak ezután javíthatatlan, nem szigetel többé, veszélyes hulladékként kezelése pedig felesleges terhet ró a társadalomra.

Az igénytelen ablakcserék másik fontos alapproblémájára, az esztétikailag silány megoldások. Ennek különböző példáival találkozhatunk a Ferencziek Bazára épületén, mely Budapest egyik legimpozánsabb terén, a Ferenciek terén található.

4.jpg

Budapest, V. Ferenciek tere - egykori Ferencziek Bazárának épülete - közelről az eltérő megoldások

Itt egy feltünő és kiugróan csúnya megoldás látható, miszerint a finoman tagozott, alapvetően sötétbarna árnyalatú, dupla ablakot fehér, szimpla thermoplan ablakra cserélték. A másik példán csak annyi különbség van, hogy barna színezetet adtak a műanyag ablakoknak, de a keresztoléc fehér maradt.. Ezeken a példákon jól megfigyelhető, hogy a kicserélt ablakok arányai helyrehozhatatlanul megváltoztatják, megbontják a homlokzat teljes egységét. Még tovább tetézi a problémát az, hogy az épület homlokzatán többféle gyártmányú, színű, kiosztású ablak látható. Az eredeti ablakkiosztás, az arányok, az ablakosztólécek díszítésének eltűnése az egyes épületek homlokzatán is nagy értékveszteség, ha nagyobb látószögből vizsgáljuk a kérdést, az ilyesfajta összevissza, koncepciótlan ablakcserék az egységes utcaképet, sőt az egész városképet átszabhatják.

5.jpg

Budapest, III. Nagyszombat utca - Amikor az újat "régire" cserélik. Bármilyen meglepő a felső felvétel a korábbi, a fehér thermoplan ablakot lecserélték egy, a régi kiosztást és arányrendszert követő, szintén műanyag ablakra.

Horogszegi Tamás művészettörténész, műemlékvédelmi szakember szerint a napi műemlékes gyakorlat szempontjából is felettébb fontos, hogy készültek olyan műszaki, hőtechnikai szempontból releváns kutatások, amelyek alátámasztják a történeti nyílászárók meglévő szerkezeti értékeit. Nagyon fontos, hogy ne csere, hanem restaurátori szemléletű szakipari felújítása történjen meg a II. világháború előtt készült nyílászáróknak. Korunk hőtechnikai igényeinek kielégítését a low-e bevonatok is szavatolni tudják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a műemléki védelem alatt álló épületek esetében is legtöbbször teljes nyílászárócsere történik az eredeti alapján, jóllehet anyagilag ugyanazt jelenti mint az ablakok restaurátori szemléletű felújítása, ahol csak a legszükségesebben indokolt részeket távolítják el a nyílászárók faszerkezetéből és pótolják az eredetivel azonos faanyaggal és keresztmetszetekkel.  Akár az eredetivel megegyező utángyártás, akár a felújítás mellett döntünk, vannak még olyan szakiparban járatos cégek, amelyeknek ajánlatai közül válogathatunk, bár az eredmény sem adja vissza teljes mértékben az eredeti arányokat, vastagságot. Így pedig elkerülhetjük az ingatlan szakszerűtlen felújítása miatti értékcsökkenést, amellyel esztétikailag kifogásolható nyílászárócse után kell szembesülnie az ingatlanjukat eladni szándékozóknak. Az utolsó képeken pont ennek egy példáját láthatjuk, a korábban kicserélt fehér thermoplan ablakot az eredeti kiosztást és színezést követő ablakra alakították vissza.

Sidó Anna

A bejegyzés trackback címe:

http://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr185775516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bird 2014.01.23. 21:34:01

Tisztelt Szerző!

Nagyon fontos és aktuális a cikk, de:

- A hőszigetelő üvegezésnek nem thermoplan, hanem thermopan a neve. E tévesztésből látszik, hogy a szerző e témában elég tájékozatlan és sajnos nem látta építész sem a cikket.

- A témának a legnagyobb apostola: Lőrinczi Zsuzsa, aki könyvekben és tanulmányokban harcol azért, hogy nem kell kidobni a kapcsolt gerébtokos ablakokat. (Ezeknél két ablakot kell kinyitni, hogy nyitva legyen...)

- Mi megoldottuk korszerű (thermopan üvegezésű, szimpla) faablakkal, hogy a 120 éves házban a látvány ugyanolyan maradt, mint régen, azaz az üveg nem lett kisebb a korábbinál. Ennek titka az, hogy a tokot jobban be kell ereszteni a kávába (ez a téglalépcsőzés körben a falnyílás szélén). Annyira, hogy a tokból alig látszik ki valami, ezáltal a fa (tok és szárny) látványa kívülről nem szélesebb, mint korábban.

- A Nagyszombat utcai durva ablaknál az újracserélésre a hatóság kötelezte a lakástulajdonost, ami példa nélküli és nagyon dicséretes. De nem kell azt hinni, hogy ezt ők maguktól vették észre. Merthogy egy járókelő hívta fel rá a figyelmüket...

innovation 2014.01.24. 08:45:52

Soha nem is értettem, hogyan engedheti meg bárki is (nem tudom, van-e most olyan hatóság, aki az egységes épületképet, utcaképet ellenőrzi és megőrzi), hogy ilyen régi épületeknél kicseréljék az ablakokat műanyagra. Borzasztó! Ha eleink ezt látnák...

Ezzel együtt remélem, hogy a Budai Palota - hamarosan induló - felújításánál is visszateszik a régi ablakokat. Amit ott elkövettek, minimum bitófa gyanús!