Gondolta volna, hogy volt olyan időszak, amikor a Margitszigeten szinte kizárólag Ybl Miklós tervezte épületek álltak? Pedig így igaz! A tizennégy kisebb-nagyobb épületből, ami két csoportban, a sziget déli és északi csücskében állt, mára mindössze kettő maradt meg, jelentősen átalakítva, megcsonkítva.
A 18. század végén főhercegi tulajdonba került Margitszigetet József nádor fia, József Károly főherceg európai hírű fürdőhellyé kívánta fejleszteni. Addig csupán a ferences kolostor romjaihoz hozzáépített nádori nyaraló, valamint a sziget gazdálkodásának középpontját jelentő majorság állt a területen. A fejlesztés érdekében 1866-tól az artézi kutak fúrásának hazai mesterével, a bányamérnök végzettségű Zsigmondy Vilmossal végeztetett próbafúrásokat – sikerrel: a 118,5 méteres mélységből 43,8 fokos víz tört fel. József főherceg az ekkor már hírnévnek örvendő Ybl Miklóst kérte fel a nagyszabású terv kidolgozására.
Az úgynevezett Alsó Vendéglő építéskori állapotában, 1875 körül. (forrás: egykor.hu)
Az első elképzelés ez esetben is jóval nagyobb szabású volt, mint a végül megépült együttes. A szabályozatlan, a mainál kisebb területű Margitsziget közepén, egy több mint 120.000 m2-es területen hatalmas fürdőkomplexumot képzeltek el: saját kikötő, szálloda, a kor igényei szerint kád-, kő-, tükör-, gőz-, törökfürdő és uszoda is várta volna a vendégeket. Ha mindezt megunták, még mindig választhattak volna a tervbe vett éttermek, kávézók, zenés és táncos mulatóhelyek, vagy a fedett sétányokon való korzózás között.
A Margit fürdő főhomlokzata 1905 körül (forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
A technikai adottságok miatt hamarosan a sziget északi végénél, a már kifúrt kúthoz közelebb lévő építkezésen kezdtek el gondolkodni. Féltek, hogy mire a csövekben a sziget közepére szállítják, kihűl a víz, és nyomása sem lesz elegendő a fürdők táplálásához. Bár az épületegyüttes szerényebb lett, az imént felsorolt funkciók mindegyike itt is helyet kaphatott, egy festőibb, a keskenyedő szigetcsúcs természeti formáihoz jobban igazodó kompozíció részeként. Az építkezés 1868-ban kezdődött, a központi fürdőépület pedig a következő év őszén elméletileg már üzemelt is. Pontos adatokat sajnos nem tudunk, minthogy a vonatkozó nádori iratok az alcsúti kastély 1945-ös pusztulásával együtt elkallódtak, elpusztultak.
A Margit fürdő képe észak felől, 1880 körül, Klösz György felvétele (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
Ami megvalósult a város 1873-as egyesítéséig, csupán ez utóbbi elképzelés egy része volt. Nem épült meg a tükörfürdő és a „gyógyterem” épülete, ahogyan elmaradt a nyugati oldalon végighúzódó fedett sétány, a hozzá kapcsolódó „belélegzési terem” és az ivócsarnok megépítése is. Szintén nem valósult meg a kibérelhető nyaralók legnagyobbika, csak a két kisebb. Nem épült meg a Nagyszálló tükörképe a Buda felőli oldalon, és a szigetet lezáró Kisszálló is azért kapta ezt a nevet, mert a korábban tervbe vett négy tagból álló együttesből csak egyetlen épületrész valósult meg. Ezzel együtt kár volna azt hinni, hogy a felépült komplexum nem volt nagyszabású. Megvalósult a vendéglő, a gépház és mosoda együttese, valamint egy a személyzeti lakásokat magába foglaló épület, és nem utolsósorban a felesleges artézi vizet elvezető vízesés. A központi épületként álló Margit Fürdőt pedig utóbb az építész-művészettörténész szakma Ybl Miklós egyik főművének tartotta.
A sziget igényesen karbantartott parkjának részlete az "indiai növényekkel", 1880 körül, Klösz György fotója (forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
A telep északra tolódásának ellensúlyozására a sziget déli végén levő majorság átépítésével létrehozták az ún. Alsó Vendéglőt, amelyet lóvasúti pálya kötött össze a fürdőteleppel. A tornyos vendéglátóhely teraszáról a sziget utóbbi feltöltéseit megelőzően a méltóságteljesen dél felé folyó Dunára, a Várhegyre és a Gellérthegyre, valamint a pesti oldalra lehetett rálátni, nagyjából úgy, ahogyan ma a déli szigetcsúcsról. Pár év elteltével ezt a kilátást már némileg kitakarta a Margit híd, majd a múlt századfordulótól a szigetre vezető szárnyhíd építésével kapcsolatos tereprendezés nyomán, hirtelen teljesen más helyzetbe, a sziget belsejébe került az épület.
Lóvasútra várakozók, 1920 után, (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
A főherceg halálát követően Budapest megvásárolta a Margitszigetet. A nagyszabású fejlesztési elképzelések időről időre előkerültek. Az ezek előszelét jelentő átalakítások, valamint a II. világháború, majd az azt követő érdektelenség és az árvizek okozták az Ybl-épületek pusztulását. Az 1958-ig befejezett bontásokat csak a Nagyszálló, és az Alsó Vendéglő, a mai Holdudvar épülete vészelte át. Így a Margit Fürdőt is lebontották, pedig műemléki védettséget is élvezett. A megmaradt épületek pedig jelentősen átalakítva maradtak csak ránk.
Kelecsényi Kristóf