A Fiumei úton, a Nemzeti Sírkert és a hamarosan Sorsok Házaként megnyitó egykori Józsefvárosi pályaudvar között, az elkanyarodó villamospályát követve egy keskeny utca nyílik. Aki ismeri, többnyire az is hibásan, útként említi, holott valójában csak utca a Salgótarjáni, ráadásul pár száz méterrel később véget is ér. Aki folytatja útját a villamossínek melletti gazos ösvényen, nem sokkal később az MTK stadionjánál, majd a Hungária körútnál bukkanhat ki. Érdemes azonban megállni annál a toronyszerű építménynél, amely az aszfaltcsík végénél magához vonzza a tekintetünket. Mögötte Budapest, de talán egész Közép-Európa funerális művészetének legértékesebb együttese rejtőzik. A Salgótarjáni utcai zsidó temető korábban évtizedeken keresztül gazdátlanul pusztult, és sokan, még legavatottabb kutatói is lehetetlennek tartják, hogy valaha visszanyerje egykori fényét. Valóban így lenne?

a_19_szazad_masodik_felebol_szarmazo_kotablak_egy_megtisztitasra_varo_teruleten.jpg

A 19 század második feléből származó kőtáblák egy megtisztításra váró területen (a külön nem jelölt képek a szerző fotói)

A Salgótarjáni utcai zsidó sírkertet 1874-ben nyitották meg a Kerepesi úti temető egy korábban nem használt részén. Kis mérete miatt a századfordulóra gyakorlatilag betelt (ezért is vált szükségessé 1893-ban a jóval kijjebb fekvő Kozma utcai zsidó temető megnyitása), de így is reprezentatív emlékévé vált a kiegyezés utáni magyar zsidóság kultúrájának. Az utolsó, nagyobb fejlesztéseket az 1910-es években hajtották végre: ekkor épült Lajta Béla tervei alapján a bejárati kaputorony és az új szertartási épület, valamint sírhelyeket alakítottak ki a korábbi temetőudvaron is – ez ma a terület legelőkelőbb része.

a_lajta_bela_tervezte_szertartasi_epulet_mai_allapota.jpg

A Lajta Béla tervezte szertartási épület mai állapota

A két világháború között a temetések száma megritkult, 1945 után azonban a pesti gettó halottainak jó részét ide temették át. Ezt követően a temető fenntartásáról gyakorlatilag senki sem gondoskodott. A következő évtizedekben a sírboltok gazdátlanul pusztultak, a kerítésen beszökő vandálok pedig felmérhetetlen pusztítást vittek végbe; a kripták többségét feltörték, a feliratos márványtáblákat, sírfedeleket összezúzták, a fém korlátokat, díszítőelemeket, vázákat elhurcolták. A Lajta legjobb munkái közé sorolt szertartási épület Zsolnay-kerámiával burkolt kupolája beomlott, belső díszítése megsemmisült. A temető a nyolcvanas évekre a teljes pusztulás szélére jutott, és a helyzet csak az utóbbi években kezdett javulni, amióta a bejárati torony szolgálati lakásában élő gondnok teljes munkaidőben a területen dolgozik.

a_sirkert_legnagyobb_epitmenye_a_hatvani_deutsch-csalad_mauzoleuma.jpg

A sírkert legnagyobb építménye, a hatvani Deutsch-család mauzóleuma

A gazdátlan évtizedek pusztulása azért különösen fájó, mert a temetőben a 19. század végi polgárság és zsidóság meghatározó alakjai, kereskedők, iparosok, tudósok, mecénások, rabbik sírjait találjuk. A hatalmas mauzóleumokon részben még ma is ismert nevek sorakoznak: a Kohner, Schosberger, hatvani Deutsch, Herzog és Wolfner családok, amelyek sorsa 1944–45-ben pecsételődött meg. A nevek ismeretében talán nem meglepő, hogy a temetőben sétálva a kor legjobb magyar építészeinek munkáit fedezhetjük fel. A legfontosabb természetesen Lajta Béla tucatnál is több síremlékének együttese, de meghatározó alkotásai állnak itt Fellner Sándornak, Quittner Zsigmondnak, Gerster Kálmánnak, Alpár Ignácnak, a Kármán-Ullmann és a Barát-Novák párosoknak, valamint a kor nagy kőfaragó műhelyeinek, elsősorban a több generáción keresztül működő Kohn-műhelynek. Lajta munkái mellett országos jelentőségű emléknek nevezhetjük Vázsonyi Vilmos, az első zsidó vallású magyar miniszter síremlékét, Maróti Géza alkotását, valamint a Vidor Emil tervezte Freund-síremléket. És csak néhány a szobrászok nevei közül: Telcs Ede, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Vedres Márk, Kövesházi Kalmár Elza…

evtizedes_pusztulas_nyomai_a_bejarattol_jobbra_allo_kriptasoron.jpg

Évtizedes pusztulás nyomai a bejárattól jobbra álló kriptasoron

Mivel a temető jellemzően nem látogatható, sőt, a nagyközönséghez hasonlóan a kor építészetével és képzőművészetével foglalkozók közül is kevesen ismerik, már a fenti, rövid összegzés elkészítése is komoly problémákba ütközött volna, ha a Nemzeti Örökség Intézete nem jelenteti meg 2014-ben A Salgótarjáni utcai zsidó temető című könyvet Tóth Vilmos szövegével és szerkesztésében. A nagyméretű album imponálóan részletes listáját adja a temető értékeinek, az itt nyugvó közéleti személyiségek rövid életrajzával, ahol lehetséges, azonosítva a tervezőket is; az adatokat a helyszínre több mint egy évtizede visszajáró Nagy Károly Zsolt dokumentum értékű fényképei kísérik.

a_guttmann-siremleket_lajta_bela_munkajat_nem_is_olyan_regen_meg_gaz_notte_be.jpg

A Guttmann-síremléket, Lajta Béla munkáját nem is olyan régen még gaz nőtte be

„A Salgótarjáni utcai temető haldoklik. Az utolsó órában vagyunk. Ez a könyv figyelemfelkeltés is kíván lenni: ma még talán megmenthető ez a páratlan sírkert.” – írja Tóth Vilmos a könyv epilógusában. Valójában örömteli ezt olvasni, korábban ugyanis szinte minden a témában megszólaló szakértő lehetetlennek tartotta a temető megmentését. Pedig jó példáért nem is kellene messzire menni – elég Lengyelországig.

a_sirkert_nagy_terulete_jelenleg_jarhatatlan_az_elburjanzott_novenyzet_miatt.jpg

A sírkert nagy területe jelenleg járhatatlan az elburjánzott növényzet miatt

Az Okopowa utcai temető Varsó zsidó múltjának kevés épen maradt emlékei közé tartozik. Bár a náci megszállók felrobbantották az építményeit, és a területen átgázolt az 1944-es varsói felkelés hulláma, a síremlékek zöme épen maradt, sőt, a háború után is használták. Az 1990-es évekre azonban nagy része teljesen elgazosodott és életveszélyessé vált, amikor is az újjáalakult varsói hitközség, a lengyel-német Nissenbaum család alapítványa, valamint Varsó önkormányzatának összefogásában átfogó rekonstrukciós munkálatok kezdődtek. Ezek ma is tartanak, de a temető nagy része két évtized alatt látogathatóvá vált, a növényzetet visszairtották, a kidőlt-bedőlt síremlékeket megtámogatták. Az évi húsz-harminc temetés mellett a fenntartást elsősorban támogatásokból, valamint az évi több ezer látogató belépti díjából fedezik.

a_kitisztitott_utaktol_nehany_meterre_eltavolodva_a_novenyzet_atlathatatlanna_surusodik.jpg

A kitisztított utaktól néhány méterre eltávolodva a növényzet átláthatatlanná sűrűsödik

A Salgótarjáni úti temető sajnos több szempontból is hátrányos helyzetből indul a varsóihoz képest. Egyrészt Budapesten nem ez a központi zsidó temető, sőt, használaton kívül áll, alig néhány tucat család látogatja csak itteni rokonai sírját. Másrészt csupán a mauzóleumok végleges enyészettől való megmentése milliárdos összeget és komoly szakértő gárdát igényelne – amit ráadásul megnehezít a hiányzó infrastruktúra, hiszen a temető falainak mentén nincs gépjárművel is járható út. A beszakadt kripták, ingó síremlékek komoly veszélyt jelentenek a látogatókra. És akkor még nem beszéltünk a teljesen elburjánzott növényzet megritkításáról, a kerítés újjáépítéséről.

vidor_emil_siremleke_freund_vilmos_szamara.jpg

Vidor Emil síremléke Freund Vilmos számára

Ezek a problémák azonban azt is elég jól megmutatják, hogyan lehetne eredményeket elérni. A terület egy részének balesetmentesítését követően a temető megnyitható lenne a látogatók számára, kihasználva a budapesti zsidóság, a helytörténet és a századfordulós építészet iránti érdeklődést. A sírkert megközelítésével nincs gond: épp a bejáratnál áll meg a Blaha Lujza térről induló 37-37A villamos. Érdemes lenne azonban komolyan megfontolni a temető kibővítését a rendelkezésre álló szomszédos területekkel, és az állandó használat újraindítását. Az elmúlt években egyértelműen pozitív változás indult el, hiszen az egykori temetőudvar síremlékeinek jó része megtisztult, így Lajta évtizedekig borostyán alatt rejtőző munkáit is újra láthatjuk.
A kisebb állagmegóvó munkákhoz biztosan igénybe lehetne venni lokálpatrióta önkénteseket, a szakmai beavatkozásokhoz azonban már komolyabb összegekre lenne szükség. Ehhez eddig a teljes terület 2002-es védetté nyilvánítása, illetve 24 sírbolt 2006-os külön védelme sem bizonyult elégségesnek. Talán a Nemzeti Örökség Intézetének megalapítása, illetve a szomszédos Fiumei úti sírkert Nemzeti Emlékhellyé alakítása – amelyet nemrég jelentett be a Miniszterelnökség – ennél komolyabb változást hoz a sírkert életében; hogy a szomszédban bruttó 6,6 milliárdért elkészülő Sorsok Házáról ne is beszéljünk.

Kovács Dániel

A bejegyzés trackback címe:

http://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr426971781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

K2 2014.12.10. 15:57:03

idén készült a BME-n egy diplomaterv ami a szertartási épület felújításával és a kerttel foglalkozik. www.kozep.bme.hu/hauszmann-dij-2014-2/#jp-carousel-4263