A kecskeméti Bozsó Gyűjtemény a régió legnagyobb látogatható magángyűjteménye, amelyet Bozsó János festőművész (1922–1998) hozott létre. Az alábbiakban „képriportszerűen” mutatjuk be a gyűjtőt, valamint gyűjteményének sajátosságait és történetét, melynek során igazi modernkori Wunderkammer jött létre a 20. század folyamán az alföldi város szívében.

Bozsó János 1938-ban (első ismert fotó) [forrás: bozso.net]

Bozsó János 1922-ben született Kecskeméten, gyermekkorát félárva cselédgyerekként töltötte a város környéki tanyavilágban. 4-5 évesen már állatpásztor volt a városföldi tanyákon. Gyermekkorát – egész életére kihatóan – a szegény paraszti sors formálta. Saját bevallása szerint már ekkor próbálgatta a rajzolást: gyermeki fantáziáját beindító, romantikus betyárvilágról szóló mesék hatására született meg benne az alkotás iránti vágy. Lelkesedését tovább növelte, mikor a szomszédok ráismertek arra, akit lerajzolt.

Kecskemét látképe, 1968, olaj-farost, Kecskemét Város tulajdona, Polgármesteri Hivatal (forrás: Bozsó Gyűjtemény)

A hat elemi osztály elvégzése után, az 1930-as években fizikai munkákból tartotta fönn magát és Kecskemét külvárosában húzódott meg rokonainál, ismerőseinél. Az 1940-es évek végén, miután a II. világháborúból épségben hazaérkezett, műtermet rendezett be rokonai padlásán és művészpályára lépett. Hatalmas szenvedéllyel, lázas kitartással vetette bele magát a munkába, noha festői ambícióit kevesen támogatták a környezetében. Autodidakta módon képezte magát, továbbá ahogy lehetőségei engedték, látogatta a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria (akkor: Fővárosi Képtár) és a Képcsarnok kiállításait.

Klapka-ház, 1995, olaj-farost, magántulajdon [orrás: Bozsó Gyűjtemény]

Noha 1948-tól rendszeres résztvevője a helyi képzőművészeti tárlatoknak, az áttörést az 1957-es esztendő hozta meg. Bálint Béla, a kecskeméti Katona József Múzeum akkori vezetője ugyanis ekkor ajánlotta fel Bozsónak, hogy költözzön melléjük, a 18. századi barokk paraszt-polgári lakóház üresen álló részébe. Így lett a 35 éves festőnek a Klapka-ház az első műterme, ami később múzeumként a műgyűjtőnek és gyűjteményének is otthont adott.

Szintén 1957-ben történt Bálint segítségével, hogy Bozsónak kiállítása nyílt a Katona József Múzeumban – ezzel bekerült a szakmai köztudatba. Itt fedezte fel őt Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria akkori igazgatója, aki meg is vásárolta négy képét a Galéria számára.

Bozsó János Tiszakécskén fest, 1994 [forrás: Bozsó Gyűjtemény. Katalógus. Szerk. Loránd Klára, Pócs Péter. Bozsó Gyűjtemény Alapítvány, Kecskemét, 2002.]

1960-ban önálló kiállítással mutatkozott be Budapesten, a Fényes Adolf Teremben és 1961-ben a Művészeti Alap tagjává választották – ami azért is jelentős volt, mert az Alap-tagságot hivatalosan diplomához kötötték. Ezek után egymást követték önálló kiállításai itthon és külföldön. Az alföldi festészeti hagyomány folytatójaként, megújítójaként 1987-ben, 65 évesen megkapta a Munkácsy-díjat.

A gyűjtés kezdetén, 1960-as évek [forrás: Bozsó Gyűjtemény. Katalógus. Szerk. Loránd Klára, Pócs Péter. Bozsó Gyűjtemény Alapítvány, Kecskemét, 2002.]

Ahogy csendéleteihez gyermekkorát idéző népi kerámiákat keresett, úgy látta, hogyan pusztulnak, kallódnak a már ritkaságnak számító népművészeti remekek. Miközben festette az Alföldet, járta a falvakat, tanyákat, szinte minden porta padlásán, fészerében talált kidobásra ítélt kincseket – eleinte csupán egy polcot akart telerakni ezekkel a régiségekkel. De amint gyűjteménye gyarapodott, egyre jobb szemmel és tudatosabban gyűjtött, vásárolt vagy cserélte el egy-egy képét értékes magyar néprajzi, vagy európai iparművészeti tárgyra. Gyűjteményét kezdetben úgy gyarapította, hogy a lefestett tárgyért cserébe odaadta a festményt, de szívesen járt zsibvásárokra, piacokra is.

A Bozsó Gyűjtemény állandó kiállítása [forrás: Bozsó Gyűjtemény]

Egyre növekvő, múzeummá érett kollekcióját 1976-ban „szeretett szülővárosának, Kecskemétnek” ajándékozta azzal a feltétellel, hogy a gyűjtemény autonómiája megmarad, és nem olvasztják be más gyűjteménybe.

1979-ben a nagyközönség számára is megnyílt a Klapka-házban berendezett Bozsó Gyűjtemény. A gyűjtemény állandó kiállításán Bozsó János festményei mellett a magyar néprajz és az európai iparművészet remekei, illetve egy tematikus válogatás látható egyháztörténeti tárgyakból. Az egy-egy stíluskorszakot bemutató, interieur-szerű elrendezés a gyűjtő eredeti elképzelését tükrözi, noha még életében többször bővítették a szédületes gyorsasággal gyarapodó tárgyanyag miatt. 1993-ban jött létre a Kecskemét Város – Bozsó Gyűjtemény Alapítvány a gyűjtemény fenntartására és gondozására.

A bogyiszlói református templom egykori toronyóra-szerkezete a Hanga Óragyűjteményben [forrás: Bozsó Gyűjtemény]

2012-ben egy EU-s pályázatnak köszönhetően megújult és kibővült a Bozsó Gyűjteménynek otthont adó műemléki épületegyüttes. A Gyűjtemények Háza projekt keretében, a Fecske utcai eklektikus-szecessziós épületrész időszaki kiállítótérré alakításával több mint 1000 m²-esre bővült a gyűjtemény kiállítótere. A projekt egyik célja az volt, hogy olyan helyi magángyűjtőknek biztosítson bemutatkozási lehetőséget, akiknek egyébként nincs lehetőségük múzeumi környezetben, infrastruktúrával kiállítani műtárgyaikat. Így itt nyert elhelyezést Hanga István kecskeméti órásmester óragyűjteménye, amely karóráktól kezdve toronyórákig, különböző méretű, korú és származású technikatörténeti ritkaságokat vonultat fel.

Kovács Ágnes
(a Bozsó Gyűjtemény munkatársa)

Szakirodalom:
Bozsó János: A természet műtermében. Szerk. dr. Lovas Dániel. Lektűr Bt. Kecskemét, 1997.
Bozsó Gyűjtemény. Katalógus. Szerk. Loránd Klára, Pócs Péter. Bozsó Gyűjtemény Alapítvány, Kecskemét, 2002.
Loránd Klára, Walter Péter: Bozsó Gyűjtemény. Szerk. Csáky Lajos, Loránd Klára. Bozsó Gyűjtemény Alapítvány, Kecskemét, 2004.