Az egyházi épületek funkcióvesztése az örökségvédelem egyik érzékeny pontja. Hazánkban egyelőre még csak a kihasználatlanság jellemző, sokhelyütt ingázó plébánosok, lelkipásztorok próbálják megtartani az életet a templomtérben. Nyugat-Európában számos olyan templomot találunk, ahol már az egyház és a hívek is lemondtak az eredeti használatról és világi célokra adták át az épületeket. Így lett Belgium, Hollandia vagy Franciaország egyes templomaiból könyvesbolt, konferencia- és hangversenyterem, vagy akár sörfőzde. Az alábbi cikk egy szintén Nyugat-Európából vett esettanulmányt állít középpontba – egy olyan portugáliai templomot, melyről már a két világháború között lemondott az egyház. Az eset sajátosságát az adja, hogy egy olyan országról van szó, melyet nem érintett a reformáció és sokáig a szekularizáció sem. Sőt, épp az António de Oliveira Salazar vezette Estado Novo, vagyis a (Mussolini-i értelemben véve fasiszta) korporatív állam és az egyház közötti megegyezés kereteiben történt meg egy templom profán célokra való átadása.

Az egyházi funkcióját elvesztett, korábbi Igreja de S. Julião jelenleg a Museu do Dinheiro-nak, vagyis a „pénz múzeumának” ad otthont. A 18. század végén emelt templom, illetve a mai múzeum egy komplex örökségi helyszín, mely egyszerre újraértelmezett szakrális tér, műemléképület, Lisszabon történetének lenyomata és egy mai múzeumi koncepció példája.

1_museu_do_dinheiro.jpg

A Museu do Dinheiro épülete (Sebestyén Ágnes Anna felvétele) és a mai enteriőr (forrás)

A templom Lisszabon város szívében, a Baixa negyedben áll, mely a Tejo folyóra néző völgyben helyezkedik el. Ebben a városrészben állt a királyi palota (Ribeira Palota), mely a negyed jelentős részével együtt elpusztult az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés következtében. A földrengés november 1-jén, mindenszentek napján érkezett több hullámban, romba döntve a várost. A rengést futótűz, majd cunami követte, mely elsöpörte a város mélyebben fekvő területeit. Lisszabonban a becslések szerint csaknem 15 000 ember vesztette életét. A királyi család azonban túlélte a katasztrófát, hiszen a városközponttól nyugatra, Belémben tartózkodott, melyet kevésbé érintett a pusztítás.

2_sa_dsc_0112.JPG

A Ribeira Palota ábrázolása a lisszaboni Igreja de Santa Luzia külső falán (Sebestyén Ágnes Anna felvétele)

A földrengés után I. József portugál király főminisztere, Sebastião José de Carvalho e Melo, a későbbi Pombal márki irányította az újjáépítést. A márki párhuzamos és merőleges utcák hálózatával és klasszicista épületekkel adott a városközpontnak meghatározó karaktert, mely máig domináns eleme Lisszabon építészetének. Az újjáépítés egyik építésze a pozsonyi születésű Carlos Mardel, vagyis Martell Károly volt.

3_pombaline_baixa_lisbon_map_1756.jpg

A Pombal márki vezette lisszaboni építkezések terve, 1756 (forrás)

4_sa_dsc_0391.JPG

A földrengést követően kialakított Praça do Comércio Lisszabonban, mely a Pombal márki-féle építkezések egyik legjelentősebb példája (Sebestyén Ágnes Anna felvétele)

Az Igreja de S. Julião is a Pombal márki vezette építkezések során épült újjá a 18. század végén. Az építkezés 1810-ben fejeződött be, azonban hat évvel később tűzeset rongálta meg a templomot, így újabb munkálatokra volt szükség, melyek 1854-ig húzódtak el. 1910-ben a gyarapodó és terjeszkedni akaró Portugál Bank (Banco de Portugal) meg szerette volna vásárolni az épületet. A még használatban lévő templom eladása körüli egyeztetések egészen 1933-ig tartottak, amikor az egyház végül úgy döntött, eladja az épületet. Az egyházat ezért a veszteségért vélhetően többszörösen kárpótolták a fatimai zarándok-komplexum építkezései, vagy a fatimai szűzanyának szentelt modernista templomépületek.

A vallási funkció megszűnésével a templomot „leszentelték” és profán célokra adták át. A 20. század további évtizedeiben a bank használta az épületet – egy ideig raktárnak –, majd 2007-ben kezdték meg a renoválását és restaurálását a mai követelmények szem előtt tartásával. Így a szerkezeti megerősítés mellett a földrengés- és tűzvédelmi szempontoknak megfelelően, biztonsági berendezések beépítésével és a kialakítandó múzeum igényeinek figyelembe vételével zajlott le a felújítás. Az online 360 fokban körbejárható templomtér 18. század végi architektúrája viszonylag épen megmaradt. A felújítás során az eredeti részletek megtartására törekedtek, de nem az „eredeti” állapot visszaállításának szándékával. Az új funkcióknak megfelelően pedig kortárs építészeti elemeket is kialakítottak, így a hermetikusan lezárható főbejáratot és a kiállításokba vezető bejáratokat. Az impozáns egykori templomtér ma konferenciáknak ad otthont, illetve a látogatók áthaladását biztosítja. Az immár világi tér átalakításának legkritikusabb pontja talán a szentély. Ebben az esetben a jelenkori építészek kellő tapintattal közelítettek az épülethez. Az egykori oltárt egy igen misztikusnak ható, óarany színű, padlótól a mennyezetig húzódó függöny helyettesíti, amely emlékezteti a szemlélőt a tér szakrális befogadásának lehetőségére. A függöny mögött a bank épületeibe vezető többszintes folyosórendszer található fém, üveg és épületgépészeti elemekkel. Az aranyszínű függöny gyakorlatilag elfeledteti, hogy nem szakrális térben vagyunk – de a függönyt elhúzva a látogatót a tér átvezeti az intézmény jelenébe. A tér- és időrétegek egymásra épülése azonban itt még nem ér véget.

5_museu_do_dinheiro_interior.jpg

6_museu_do_dinheiro_szentely.jpg

A Museu do Dinheiro templomtere – a templom egykori szentélyének a helye (forrás)

A renoválás ideje alatt, 2010-ben a munkálatokon dolgozó régészek megtalálták és felszínre hozták Lisszabon városfalának egy darabját. A falat I. Dénes portugál király építtette a 13. században, ugyanis a város a tenger felől gyakori támadásoknak volt kitéve. E városfal az évszázadok során feloldódott a város szövetében: a városlakók hozzáépítették házaikat, a későbbi királyi építkezések során a maradványait pedig elbontották. A legendák homályába és az ártéri homokba merült építmény nyomait a feltárás során sikerült azonosítani. A szenzációs régészeti felfedezést követően úgy döntöttek, hogy a falat bemutathatóvá teszik. A konzervált védművet egy régészeti kiállítás kontextualizálja, melyet az ásatások során talált leletekből rendeztek. A „pénz múzeuma” így e váratlan felfedezés révén nemcsak a pénz történetével kapcsolatos kiállításnak, hanem egy régészeti tárlatnak is helyet ad.

7_muralha_de_dinis.jpg

Az épületben feltárt 13. századi városfal részlete (forrás)

Az Igreja de S. Julião ugyan igen korán profanizálódott, de – ahogy bevezetésként is említettük – ma számos példát találunk templomok „újraértelmezésére”. Hasonló funkciót kapott például az antwerpeni Sint-Augustinuskerk, mely jelenleg az AMUZ zenei központnak ad otthont. A műemléki szempontok mellett a templomok mint egyházi épületek vonatkozásában természetesen nem feledkezhetünk meg a vallási aspektusokról, és ilyen értelemben a funkcióváltás talán még körültekintőbb mérlegelést kíván. Ugyanakkor az eredeti, „vallási funkció” tartalmát is árnyalni kell, hiszen az egyházi épületek emelésének – a misézés helyszínének kialakításán túl – számos más szerepe és célja volt. Reprezentációs és propaganda célok legalább annyira motiválták az építtetőket. A középkorban és az újkorban az egyházi terek rendkívül fontos szerepet költöttek be az egyes közösségek, városrészek kohéziójában. Ma már biztosan megbotránkoznánk azon, ha a templomokat kutyabarát közösségi térként jellemeznénk, pedig a holland Pieter Jansz. Saenredam által festett templombelsők erről tanúskodnak. Azonban az állam és az egyház visszafordíthatatlan szétválasztásával a szakrális és profán funkciók jóval kevesebb kapcsolódási pontot kínálnak, így a funkcióváltás is jóval látványosabb, de talán megosztóbb is.

8_amuz.jpg

Az antwerpeni AMUZ épülete – az egykori templomtér (forrás)

9_saenredam_nieuwekerk_haarlem.jpg

Pieter Jansz. Saenredam: A Nieuwe Kerk templomtere Haarlemben, Hollandia, 1652 (Frans Hals Múzeum, Haarlem, forrás)

Derzsenyi Dávid – Sebestyén Ágnes Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr987980191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aëtius 2015.10.18. 10:55:23

Nem csak múzeumokat szoktak kihasználatlan templomokban létrehozni. Barcelonában egy adatközpontot csináltak egy templomból.

www.eyeonspain.com/blogs/whosaidthat/14043/A-supercomputer-where-you-would-least-expect-it.aspx

Nzoltan 2015.10.18. 11:31:25

Lesz ezekből még mecset is.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2015.10.18. 11:56:05

@Aëtius: az ma már nem újdonság, hogy templomokból mindenfélét csinálnak. lakást, kocsmát, konditermet. lassan már inkább unalmas. de jelzi a vallás végét.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2015.10.18. 12:01:27

egyébként találó, hogy a pénzharácsolók szent helyéből a pénz múzeuma lesz
süti beállítások módosítása