Futurisztikus fantáziák és eklektika egy messzi-messzi galaxisban
Az idei év talán legnagyobb érdeklődést kiváltó filmújdonsága a Csillagok háborúja-univerzum (Star Wars) legújabb epizódja, a J. J. Abrams rendezte Az ébredő Erő (The Force Awakens) volt. A legendás eredeti trilógia, az 1977-es Csillagok háborúja – Egy új remény (Star Wars – A New Hope), az 1980-ban bemutatott A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) és az 1983-as A jedi visszatér (Return of the Jedi) után bő másfél évtizeddel nagy várakozás övezte a három előzmény epizódot, az 1999-es Baljós árnyakat (The Phantom Menace), a 2002-ben mozikba került A klónok támadását (Attack of the Clones) és a 2005-ös A Sith-ek bosszúját (Revenge of the Sith). Ezek az előzmény részek azonban a Star Wars rajongóinak nem kis csalódást okoztak, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy szinte a sárba rántották az eredeti trilógia által megteremtett legendát.
A jól ismert maszk... (forrás: youtube)
A jedi visszatér után játszódó új rész, Az ébredő Erő azonban úgy tűnik, hogy méltó az eredeti trilógiához, habár talán túlságosan is épít a nosztalgiára. Egyes vélemények szerint egyenesen a legjobb Star Wars-epizód A Birodalom visszavág óta, bár ezzel azért lehet vitatkozni. Véleményem szerint a fentiek a film vizuális környezetére, díszleteire is igazak. Az olvasó joggal teheti fel a kérdést, hogy vajon egy épített örökséggel foglalkozó blogon mi keresnivalója lehet a Csillagok háborújának? A válasz egyszerű: a Star Wars-univerzum vizuális világában újra és újra megjelennek a történeti építészet elemei, és mivel a Star Wars több generáció számára ikonikussá vált, immár kitörölhetetlenül vizuális kultúránk része. A Star Wars egyidős az én nemzedékemmel, az 1970-es évek végén születettekkel, tehát mi vagyunk azok, akik már egy olyan világban nőttünk fel, aminek a Star Wars az egyik meghatározó kulturális jelensége.
Az ébredő Erő (forrás: universostarwars)
„Csuvi, hazaérkeztünk!" (forrás: youtube)
Mark Lamster az eredeti trilógiát – valamint részben a Baljós árnyakat – elemezve mutatott rá, hogy a jó és rossz harcáról szóló filmes eposz vizuális világa leképezi a történet két ellenpontját, a misztikus, mindent átjáró Erő jó és sötét oldalát, amit a jedi lovagok és a lázadó köztársaságiak, valamint a gonosz galaktikus Birodalom és vezetői, a sith-ek testesítenek meg. Lamster szerint az eredeti trilógiában ez a kibékíthetetlen ellentét a természetes és mesterséges közeg szembeállításában nyer látható formát. Míg a lázadók bázisai természeti környezetben találhatók, mint Yavin IV bolygó őserdejében a Csillagok háborúja – Egy új reményben, a Hoth bolygó jéggé dermedt világában A Birodalom visszavágban, vagy az Endor holdjának erdei világában A jedi visszatérben, addig a birodalmiak egy redukált színvilágú, szinte fekete-fehér, technicista, futurisztikus környezetben tűnnek fel, elég csak a Halálcsillagra, a csillagrombolókra, vagy a birodalmi lépegetőkre gondolni.
A Halálcsillag... (forrás: starwars)
A Halálcsillag tárgyalóterme... (forrás: starwars.wikia)
A Birodalom visszavág elhíresült mondata futurisztikus környezetben: „én vagyok az apád". (forrás: fanpop)
Mindezt aláhúzza, hogy a főhős, Luke Skywalker (Mark Hamill) a legendákból jól ismert „legkisebb fiúként” egy sivatagos bolygóról, a Tatooine-ról indul kalandos útjára, hogy megmérkőzzön a két főgonosszal, a galaktikus Birodalom császárával (Ian McDiarmid, Clive Revill) és az ő tanítványával, Darth Vader nagyúrral (David Prowse, James Earl Jones, Hayden Christensen). Luke küzdelemre való felkészítése pedig egy mocsárral borított bolygón, a Dagobah-n zajlik, ahol Yoda mester farag belőle jedi lovagot.
A Csillagok háborúja – Egy új reményben Luke Skywalker a kettős naplementét figyeli a Tatooine-on. (forrás: coverjunction)
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a történelmi múltból ismert épületek egyes elemei már az eredeti trilógiában is feltűnnek. A Tatooine sivatagos világán a mai Tunéziában lévő Matmata városánál található berber építmények hatása fedezhető fel, ráadásul a filmbéli bolygó nevét is a forgatási helyszíntől nem messze lévő Tataouine városról kölcsönözték. A Csillagok háborúja – Egy új remény végén pedig a felkelők bázisának otthont adó Yavin IV-en a hajdan Közép-Amerika őserdeiben virágzó maja civilizáció maradványai, a Guatemalában lévő Tikal romvárosának 8–9 . századi piramisait ismerhetjük fel. Ezekben az épületekben van egy közös vonás: nem tartoznak a nyugati kultúra építészettörténeti emlékei közé, sőt még a közel-, közép- és távol-keleti civilizációk híres és sokak által ismert épületei sem ismerhetők fel bennük. Alkalmasak tehát arra, hogy valami távoli, misztikus világot jelenítsenek meg. Egyedül A jedi visszatér végén tűnik fel néhány képkocka erejéig egy felhőkarcolókból álló város, amiről New Yorkra asszociálhatunk. A Birodalom vizuális világához tartozó futurisztikus építmények pedig egy valóban távoli világba kalauzolnak el bennünket, bár természetesen merítenek az utópiák és a modern építészet világából, valamint észrevehető rajtuk az 1970-es évek design-ja. Természetesen ez a formakincs a korábbi sci-fi hagyományból is táplálkozik, hiszen például Stanely Kubrick 1968-ban bemutatott 2001: Űrodüsszeiájának (2001: A Space Odyssey) a hatása letagadhatatlan.
Egy lázadó őrködik a Yavin IV-en a Csillagok háborúja – Egy új reményben. (forrás: starwars.wikia)
A tikali piramisok a guatemalai őserdőben. (forrás: wikipedia)
A három előzmény részben azonban a fenti séma bonyolódik. Az említett ellentétet Lamster a Baljós árnyakban még felfedezi, azonban a korábban koherensnek mondható vizuális világnak nyoma sincs, ahány bolygó, annyiféle design – és a bolygók száma jócskán megszaporodik. A technicista, futurisztikus környezeten érezhető, hogy az ezredfordulón tervezték, és design-ja koránt sem olyan összefogott, mint az eredeti trilógiában, hiszen a történeti építészet elemeit felvonultató környezethez hasonlóan szinte helyszínről helyszínre változik.
Ennek a futurisztikus környezetnek a markáns példája Coruscant, a galaktikus Köztársaság, a későbbi Birodalom fővárosa, ahol az égbe törő felhőkarcolók között több szinten lüktet a levegőben lebonyolított forgalom. Ez a megoldás már korábbi sikeres sci-fikből is ismert: prototípusa Fritz Lang 1927-ben bemutatott Metropolisz (Metropolis) című némafilmjében tűnt fel, de ikonikussá Ridley Scott 1982-es nagyhatású mozijában, a Szárnyas fejvadászban (Blade Runner) vált, majd 1997-ben, két évvel a Baljós árnyak előtt a Luc Besson által rendezett Az ötödik elemben (The Fifth Element) is visszaköszönt.
Coruscant (forrás: starwars.wikia)
Fritz Lang: Metropolisz, 1927. (forrás: pixsearching)
Ridley Scott: Szárnyas fejvadász, 1982, az elhíresült piramisok. (forrás: alienseries)
George Lucas: Baljós árnyak, 1999, Coruscant, Jedi-templom. (forrás: starwars.wikia)
Az előzmény részek vizuális világa szinte tobzódik az építészettörténetből vett idézetekben, amelyekből terjedelmi okokból csak a legfontosabbakat említjük. A látványtervezők az eredeti trilógiához képest továbbfejlesztették a Tatooine világát: a bolygó fővárosában, Mos Eisley-ban például megjelenik egy stadion, a Nagy aréna, amiben a Baljós árnyak egyik kulcsjelenete, egy fogatverseny játszódik, mely önmagában is az 1959-es Ben-Hur híres fogathajtó jelenetét idézi. A stadionról viszont nyilvánvalóan az ókori római cirkuszok jutnak az eszünkbe, a nyújtott forma egyenesen a római Circus Maximuszig visszavezethető. Mivel Mos Eisley versenypályája az egyik oldalon nyitott, a szakértő szemlélőnek könnyen beugorhat Albert Speer 1936-os berlini olimpiai stadionja is.
Tatooine, Mos Eisley, Nagy aréna. (forrás: starwars.wikia)
Albert Speer: Olimpiai stadion, Berlin, 1936. (forrás: wikipedia)
A legnyilvánvalóbb építészeti idézetek a három előzmény rész egyik legfontosabb helyszínén, a Naboo bolygó fővárosában, Theedben találhatók. A theedi uralkodói palotát több valódi épület elemeiből gyúrták össze. A belső jeleneteket az egyik legjelentősebb késő barokk királyi kastélyban, a 18. században épített, Nápoly melletti Reggia di Casertában vették fel. A néző számára – enyhén szólva – meghökkentő élmény a nápolyi Bourbonok klasszicizáló barokk palotájában sugárvetőkkel lövöldöző idegen lények és robotok látványa. Az uralkodói palota külsejét ezzel szemben a 6. századból származó konstantinápolyi Hagia Szophia-székesegyházról kölcsönözték, valamint a palota külseje a 2. században épített római Pantheont is felidézi. Theed felvonulási útját rómaias diadalkapuk gazdagítják, egy olasz blogger pedig rámutatott, hogy a város egészének kialakítása a reneszánsz ideális városépítészeti elképzeléseit tükrözi. A városképet mindemellett a bizánci és a közel-keleti építészetből vett kupolák határozzák meg.
Theed az uralkodói palotával. (forrás: starwars.wikia)
Filmjelenet a Nápoly melletti Reggia di Caserta belsejében. A palotát a 18. században építették Luigi Vanvitelli (1700–1773) tervei alapján. (forrás: starwars.wikia)
A mecsetté átalakított konstantinápolyi (isztambuli) Hagia Szophia-székesegyház, 6. század, tralleszi Anthemiosz
és milétoszi Iszidórosz műve. (forrás: wikipedia)
A római Pantheon, 2. század, damaszkuszi Apollodórosz tervei alapján. (forrás: studyblue)
A Naboo-n itáliai villákat is láthatunk, amelyekre a designerek fantáziája bizánci kupolákat pöttyintett. A vizuális környezetről tehát lerí, hogy az alkotók a legkülönbözőbb korokból és földrajzi régiókból szedték össze a látványvilág elemeit, azonban mindezt kissé komikussá teszi a Comói-tó partján álló itáliai villák tetején ékeskedő keleti kupolák látványa. Ráadásul az építészeti elemek egyes esetekben igen szervetlenül kapcsolódnak egymáshoz, a lelkes csapatnak sikerült az egymáshoz egyáltalán nem illő elemeket összeházasítania. Az olvasó erre felelhetné, hogy ugyan már, egy olyan sci-fibe oltott fantasy moziban, mint a Star Wars ez nem lehet szempont. Bizonyos értelemben az olvasónak igaza is lenne, de mégis lesújtó látni azt az analfabétizmust, amivel a designerek az épített örökség elemeihez nyúltak. Ráadásul annyira azért nem sikerült összekutyulniuk az architektúrát, hogy a nézőnek be ne ugorjon egy-egy híres épület vagy nagy építészeti stíluskorszak, így a szegény mozilátogató nem azt érzi, hogy egy távoli galaxisban jár, hanem azt, hogy valamelyik Las Vegas-i kaszinóban kóborol. Az eredmény tehát egyfajta bántó eklektika, bár a korábban eklektika szóval illetett 19. századi irányzat, a historizmus hozzáértő és sokkal ízlésesebb módon alkalmazta a történeti építészet elemeit.
A három előzmény részt a Csillagok háborúja eposz írója, George Lucas rendezte. Ezeken az epizódokon kívül az eredeti trilógiából ő csupán a Csillagok háborúja – Egy új remény rendezője volt, A jedi visszatérben pedig Richard Marquand mellett társrendezőként működött. A Birodalom visszavág – a legjobb Star Wars-epizód – rendezése Irvin Kershner nevéhez fűződik. Lucas tehát mintha teljesen elvesztette volna az arányérzékét: sokat markolt, de keveset fogott, a túl nagyra fújt lufi kipukkadt.
Enyészetnek indult birodalmi csillagromboló Az ébredő Erőben a Jakku bolygón. (forrás: mozi.24)
Az ébredő Erő ellenben visszatért az eredeti trilógia vizuálisan sokkal egységesebb, összefogottabb és átgondoltabb világához. Már említettük, hogy a rendező talán túlságosan is épített a nosztalgiára, ami természetesen a látványvilágon is érezhető: a Jakku bolygó – ahonnan a főhős, Rey (Daisy Ridley) útjára indul – szinte egy az egyben a Tatooine mása, vagy a Birodalom utódával, az Első Renddel szemben az Új Köztársaságért harcoló ellenállók D’Qar-i bázisa újfent erdős környezetben található. A szintén erdős Takonada bolygón pedig a délkelet-ázsiai és a közép-amerikai építészetre emlékeztető épületeket láthatunk. Megjelenik a Halálcsillag utóda, a Starkiller bázis, ami a Birodalom technicista közegét ötvözi egy hóborította bolygó természeti környezetével, s ez utóbbi A Birodalom visszavágból ismert jégbe fagyott Hoth bolygót is eszünkbe juttathatja. A nyugati építészetre vonatkozó utalásokkal, vagy szélesebb körben ismert keleti épületek felidézésével azonban nem találkozunk. A látvány tehát újra egy távoli világot idéz, amiről a néző elhiszi a híres kezdő szavakat: „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban”…
Tóth Áron