Radetzky, mars!

 2016.06.07. 09:32

Épphogy elült az Erkel utca 18. szám alatti lakóház lerombolása miatt kitört botrány, ismét egy műemléki vonatkozású ügy, a Bem téri volt Radetzky-laktanya bontása borzolja a kedélyeket. Ezúttal azonban nem egy kis eldugott utcában álló, csupán helyi szinten (egykor) védett épületről van szó, hanem Magyarország fővárosának kellős közepén található, I. kategóriás műemlékként nyilvántartott, komoly történelmi szerepet betöltő építményről. A Bem térre, a Bem József utcára, valamint a Feketesas utcára néző hatalmas ingatlan nem csupán saját jogán értékes, hanem városképi szempontból is, hiszen főhomlokzata egyenesen a Dunára tekint, a pesti folyópartról feltáruló, világörökségként védett panoráma meghatározó részeként.

(Cikkünk megjelenését megelőzően a Fővárosi Kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi hatósága visszavonta a 2010 májusában kiadott építési-bontási engedélyt, a világörökségi területen végzett munkálatok azonnali leállítását elrendelve. Részletek - a szerk.)

A hibák sorát – amelyek ezen állatorvosi lóként kezelendő ügy végkifejletét előidézték – talán itt érdemes kezdeni. Hogy történhetett, hogy a világörökségi magterület határát épp e fontos épület Bem tér felőli homlokzatánál húzták meg, lehetővé téve ezáltal, hogy a későbbiekben tetszőleges módon cseréljék le a háztömböt, komolyan befolyásolva ezzel a védett térség összképét? Nem az lett volna az ésszerű, hogy a nevezett épületet is bevonva a mögötte húzódó, vicinális jelentőségű Tölgyfa utcáig terjesztik ki a magterület határát? Ám ha mégsem, mivel magyarázható, hogy a pesti oldallal ellentétben Buda nagy részén nem sikerült védőzónát kialakítani az előbbi körül.

 01.jpg

A világörökségi magterület Dunával párhuzamosan végigfutó határa (piros vonal), amely éppen a Radetzky-laktanya (sárga pont) homlokzatánál húzódik; védőövezet nincs… (forrás: Google Térkép)

Ez az ügy is rávilágít arra, hogy a panorámát védeni hivatott világörökségi szabályozás átgondolásra szorul, hiszen finoman szólva nem teremt megnyugtató viszonyokat Budapest történelmi belvárosának megmaradására nézve. Ráadásul ez még csak nem is az első ilyen eset, hiszen a IX. kerületi Közraktár utcában állott, Dunára tekintő, Schmahl Henrik tervezte volt Hangya szövetkezeti raktárépületet is azért sikerült lebontani, mert a védőövezet határa épp a homlokzata előtt húzódott, kellő oltalmat biztosítva ezzel az útjelző táblák, a csatornafedelek, és a kutyapiszok számára…

A második hibakör a szűkebb értelemben vett műemlékvédelem tárgyköréhez köthető. Onnan érdemes elindulni, hogy az ingatlan védetté nyilvánítására már 2007-ben eljárás indult. Ezzel összefüggésben még akkor megtörtént az épület ideiglenes műemléki védelem alá helyezése a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál (KÖH), mint arról a korabeli sajtó megnyugodva számolt be (ld. az egykor.hu portál leírását a laktanyáról). Az ideiglenes védettség pedig mindaddig fennmaradt, amíg végül a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma egyik 2011-es rendelete az ingatlant I., vagyis legmagasabb bírságolási kategóriájú műemlékké nyilvánította. Ennek ellenére a KÖH az akkori tulajdonos kérelmére még 2010-ben, tehát az ideiglenes védelem fennállása idején engedélyt adott az épület java részének bontással történő átépítésére, amelynek következtében csupán a Bem téri homlokzatcsonk, valamint a Feketesas utca felőli magtárépület utcai frontja maradna meg. A munkálatok eredményeként a védési rendeletben foglaltak (vagyis az 1840 körül épült, klasszicista stílusú katonai élelemtár és az 1897-ben keletkezett historizáló, volt Radetzky-laktanya építészeti értékeinek megőrzése) sem fognak teljesülni, hiszen a nevezett épületeknek csupán egy kis homlokzatszakaszuk marad meg. Annyit érdemes tudni az akkor hatályos jogszabályokról, hogy az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra lényegében a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni, ennél fogva az ilyen módon védett épület részleges bontása is csak kivételes esetekben, és csak a műemléki értékek védelmében lett volna lehetséges (tehát valamilyen épületrész megmentése céljából, illetve korábbi és jelentős építési korszak maradványának bemutatása, vagy épp utólag létesített, műemléki értékkel nem bíró építmény eltávolítása érdekében). Aligha kell bizonygatni, hogy a ház javának beruházói érdekeket kielégíteni hivatott eltakarítása egyik fenti esetkörbe sem sorolható. Összességében véve tehát az engedély, amelynek alapján a mostani, nagy vihart kavart munkálatok folynak, teljességgel jogszabálysértő.

A harmadik hibakör természetesen a beruházói-építészi oldalon fedezhető föl, amely tudva az ideiglenes védelemről, a mindenki által megismerhető jogszabályok szerint is elfogadhatatlan tervet nyújtott be engedélyeztetés céljából. Ezúttal a faszádizmus egy minősítetten gyalázatos esetével állunk szemben, hiszen itt nem valamilyen zártsoros beépítésű lakóház belsejét rombolják le, mint a Kálvin Center szomszédságában történt egykor, még csak nem is egy sarokházét, mint az Eiffel Palace esetében, hanem egy olyan középületét, amely három homlokzattal tekint jobb sorsra érdemes fővárosunkra. A lépték egyre nő, a beruházók pedig egyre szemtelenednek. Ahogy a gazdasági válság oszladozik, lassan előtűnnek az ingatlanpiac leggátlástalanabb szereplői is, akik nem közös értékekben, de még csak nem is Budapestben gondolkodnak, hanem hasznos alapterületekben és négyzetméterárakban, illetve az ezek után befolyó haszonban. Aki mindezt támogathatónak és az ország érdekét szolgálónak érzi, gondolkodjon el azon, milyen képet fog nyújtani Budapest fél évszázad múlva, ha néhány templomon és kegyesen megkímélt középületen kívül csak ilyen Patyomkin-homlokzatú förmedvények állnak majd a területén. 

 02.jpg

Állatorvosi lovak istállója (forrás: varosvedo.hu)

Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül az építészszakma egy számottevő csoportjának egyetemleges felelősségét sem, különös tekintettel arra a hozsannázásra, amely a tervtanács részéről fogadta a mára megvalósulni látszó elképzeléseket. Mind a tervező, mind a munkájának elbírálására hivatott testület az építészi hivatásra való teljes alkalmatlanságáról tett tanúbizonyságot ebben az ügyben, figyelmen kívül hagyva a jogi, városképi és építészeti alapelveket egyaránt. Ami az utóbbit illeti, a fejét faszádizmusra adó építész olyan hentesmunkát vállal, amellyel a tönkretett épület alkotójának emlékét éppúgy megtiporja, ahogy a saját magáét is diszkreditálja. A homlokzat ugyanis nem maszk, amelyet tetszőlegesen felölthet bármely épülettömeg, hanem szerves egységet képez az adott konstrukció egészével. Ha épp a historizmust érte kritika amiatt, hogy szegényes bérházaknak palotához illő homlokzatot épít, milyen megítélésben fog részesíteni az utókor minket, ha a főfront és a belső megjelenés között jószerivel sem stiláris, sem esztétikai, sem egyéb kapcsolatot nem tud majd felfedezni? A modernizmus kora óta jelszó, hogy az épület bátran vállalja a korát. Ha egy építészben semmilyen fogékonyság sincs a történelem és a műemlékek iránt, akkor legalább azt az építészeti paradigmát tisztelje elemi szinten, amelynek szellemében állítólag alkot. Szégyen, szégyen, és harmadszor is szégyen, hogy ez a torzszülött ilyen akadálytalanul világra jöhet és csúfíthatja majd a Duna partját akár évtizedeken át.

Ebben az ügyben minden hivatalosan érintett személy és testület kompromittálódott, jól szimbolizálva azon veszteség közös voltát, amely a budapestieket és az ország lakóit érte. Ha pedig az utóbbiak érdektelenséggel reagálnak minderre, akkor meg is érdemlik azt.

Terenyei Pál

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr438785884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DirkDiggler 2016.06.07. 16:44:27

Tökéletesen leírja a cikk a helyzetet, tényleg elképesztő ez a történet.

Csak egy ötlet: nem költözhetne ide valamelyik minisztérium, ha már úgyis költözködések vannak? Mondjuk a téren lévő Külügyminisztérium? Úgyis elég randa a mostani épülete.

Normális 2016.06.08. 10:56:03

"Az építkezések teljes tiltása nem szolgálná a város fejlődését"
(Dankó Virág II. ker. alpolgármester)
lásd:
www.budaipolgar.hu/sites/2kerfiles/files/BP_2016_09/#/7/zoomed
Szóval, történt már buzgó szerecsenmosdatás is az ügyben...

Egyebek: Holnap, 9-én, csütörtökön du. 6-kor tüntetés lesz a Bem téren a rombolás és az üvegketrecépítés ellen:
www.magyarpatriotak.hu/tuntetest-szervezunk-a-bem-terre/

kadibela 2016.06.08. 11:28:23

Ez azért különösen komikus, mert korábban épp a II. ker. Önkormányzat engedélyezte a nagyobb mértékű beépíthetőséget, ami alapján megszülethetett az a drabális épületterv, amelyet most szándékoznak, - immáron második nekifutásra - megvalósítani:

"Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat vállalja, hogy a fentiek teljesítése esetén a + 0,50 m2/m2 szintterületi emelést biztosítja, valamint együttműködik Ingatlanfejlesztővel a hatósági, földhivatali, stb. eljárásokban a projekt sikeres végrehajthatósága érdekében."

Teljességében itt olvasható:

www.masodikkerulet.hu/akadalymentes//data/cms30428/16_081120.doc

kadibela 2016.06.08. 11:35:03

Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a helyi önkormányzat valójában kinek az érdekeit képviseli? A lakókét, akiket valójában képviselni kellene és akik szavazataikkal a hatalomhoz juttatták őket? Vagy az ingatlanfejlesztőkét, akik minden követ megmozgatnak a profit érdekében... Furcsa, hogy épp a közelben lakókat nem kérdezték meg soha a projektről, de a tervtanács és a főépítész szerepe / felelőssége is felvethető a kérdésben. Nem kell ahhoz építésznek vagy örökségvédelmi szakembernek lenni, hogy valaki meglássa a tervben rejlő visszásságokat. Ehhez képest elképesztő hogy átment mindenféle engedélyeztetési procedúrán, a műemléki védettség ellenére is.

Normális 2016.06.08. 13:25:31

@kadibela:
Egy biztos: a II. kerületi önkormányzat nagyon sokszor szabályszerűen rátámadt bel-budai polgárainak, választóinak érdekeire. A vezérelv a legtöbb esetben tettenérhető: valamiféle erőszakos, doktrinér "belvárosiasítása" a Kalef - Margit-híd - Batthyányi tér háromszögnek.
Mintha a pesti zsúfolt "gettókerületekkel" kellene konkurálnunk.
(Mammutok (egy is elég lett volna), tömérdek új, túlméretezett, mára jelentős számban üresen álló irodaház; kocsmanegyed a Lövőház u-ban, számos helyen a lakossági parkolók felének elvétele, és karósorral felváltása, stb.) Csoda, hogy a Millenáris megmenekült...
süti beállítások módosítása