A volt Honvéd Főparancsnokság részleges felújítása
Mi az a romos ház fent, a várban? - kérdezik gyakran az erre járó turisták, városlakók. Az évtizedek óta üresen álló épület eredetileg a magyar honvédség központja volt. A főváros egyik legfrekventáltabb helyén áll, pontosabban szólva, 1945 óta inkább csak omladozik. Fennállásának immár nagyobbik részében nem a hazai haderő reprezentációjának egyik legfontosabb helye, hanem nemzeti emlékeink iránti érzéketlenségünk nyilvánvaló bizonyítéka. Viszont ma már senki sem a honvédség emlékének ápolását várja el a háztól, hiszen ebből a célból már létrejött a vár északi végében álló Hadtörténeti Múzeum. De mégsem egy szellemházat kellene kerülgetnie mindenkinek, a könyvtárba járó egyetemistától, a japán turistán át a köztársasági elnökig.
Az épület állapota napjainkban. [forrás: wikipedia.hu]
Most úgy látszik ez már nem is sokáig lesz így. Fél év múlva turisztikai információs központ, kávéház, vásárok, kiállítások és huszárparádék várják az épületbe tévedőt. A 700 milliós beruházás terveit engedélyezték, tavasszal munkához is lát a Várgondnokság által megbízott kivitelező, és év végi átadást ígérnek. A budai vár nemrégiben felvázolt 25 éves fejlesztési koncepciójába illik egy efféle, kapu funkcióval bíró létesítmény kialakítása a romban. A tavaly publikált koncepcióterv még a torzó bontását javasolja, de a jelenlegi beruházás a jövőbe tolja ki a döntést ezzel kapcsolatban.
A főparancsnokság épülete 1896-ban készült el. Eredetileg négyszintes volt, méretes kupola koronázta. Ez lett a veszte. Sok kritika érte ugyanis, hogy léptéke nem oda illő, megbontja a vár sziluettjét. A második világháború alaposan megtépázta, de mégsem ez, hanem az utána következő évtizedek eredményezték a jelenlegi állapotot. A főparancsnokságra régi formájában nem tartott igényt sem a Magyar Népköztársaság honvédsége, sem a vár helyreállításával foglalkozó szakértők. Ez utóbbiak értéktelennek tartották az efféle „talmi eklektikát”. Így a hosszú távú terv az lett, hogy mást építenek a helyére, ám erre végül nem került sor. Időközben viszont, ahogy egyre veszélyesebbé vált, apránként bontották, szinte emeletről emeletre.
A Honvéd Főparancsnokság állapota a háborút követően [forrás: fortepan.hu]
1990-re már csak az épület lábazati szintjei maradtak meg. A politikai változások hatására az új hatalom nemhogy szabadulni akart a múlt efféle emlékeitől, de minél inkább rehabilitálni kívánta azokat. Időközben a műemlékes és építész szakma szempontjai is megváltoztak, a századforduló építészete kanonizálódott, így emlékeinek megóvása is előtérbe került. Az elmúlt két évtized során az épülettel - a sikertelen pályázatok kavarta vitákon kívül - semmi nem történt.
A Honvéd Főparancsnokság épülete 1963 körül [forrás: fortepan.hu]
A nemrégiben engedélyt kapott terv megőrzi a még megmaradt értékeket. Célul tűzte ki a földszinti előcsarnok és az első emeletre vezető díszlépcsőház romjaiban is méltóságteljes térsorának konzerválását. Tervbe vette a homlokzatok helyreállítását a nagyobb hibák kijavításával, de emlékeztetőként az épület múltjára, a golyónyomok meghagyásával. Restaurálni fogják továbbá a főkapu míves vasrácsait. Ezen felül viszont csak olyan beavatkozások lesznek, amelyek feltétlen szükségesek a működéshez, és nem állják majd útját egy lehetséges későbbi, nagyobb szabású építési programnak. A terv három irányból is megnyitja az épület földszintjét, így központi térré emelve a loggia-s belső udvart. A zárt terekben az említett információs és vendéglátó funkciók, valamint vegyes használatú kiállító-, és rendezvényterek kapnak majd helyet. Ez utóbbiak közt lesz például „Huszár terem” és „Kempelen terem” is, jelzésszerű kiállítással.
A Honvéd Főparancsnokság kapualja jelenlegi állapotában. [forrás: műemlékem.hu]
A mostani terv arra szolgálhat, hogy használat közben, egy hosszúra nyújtott folyamat eredményeként alakulhasson ki egy végleges megoldás. Bontsuk le és építsünk kortárs épületet? Konzerváljuk a romot, és adjunk hozzá új elemeket? Az új elemek frissességükkel teremtsenek kontrasztot, vagy inkább finoman idézzék vissza a régi házat? Esetleg építsük újjá az egészet eredeti formájában? A válasz megtalálásában segíthet a „kísérleti program”, amelynek ideje alatt ráadásként nyerünk egy új helyet a várban. A felmerült radikális beavatkozásokra pedig akkor kerülhet sor, ha az épület jelene ki fogja rajzolni a végleges funkcióját az egykori parancsnokságnak. Elhelyezkedéséből adódóan viszont így is hamar közkedvelt hellyé, működő összekötő elemmé válhat a polgárváros és a volt királyi palota között. Teszi majd mindezt anélkül, hogy a vele kapcsolatos legkínosabb kérdésekre - amelyek eddig minden alkalommal zátonyra futtatták a megújítására tett kísérleteket - nem ad választ. Lehet nem is kell, és épp így tud majd egy műemlékké nyilvánított épületcsonk újra beilleszkedni a budai vár mindennapjaiba.
Székely Márton