„Sötétség délben”

 2013.02.12. 09:00

Gazdagon díszített homlokzatok, impozáns kapualjak, lépcsőházak és udvarok. Az utcai szárnyon az 1950–60-as évek lakásfelosztásai ellenére is polgári miliőt idéző lakások. Jó esetben ez jut eszünkbe, ha felidézünk magunkban egy tipikus budapesti bérházat. De legtöbbször más ötlik fel bennünk: keskeny, homályos cselédlépcsők, nyirkos folyosók és sötét, szobakonyhás lakások, ahová a második emelet alatt már egyáltalán nem süt be a nap, ha a ház történetesen ötszintes. Az udvarokban sok helyen lepukkantság, igénytelenség, melynek koszrétege alatt ma már alig-alig sejlik fel az Osztrák-Magyar Monarchia ellentmondásai ellenére is világszínvonalú világa.

01_andrassy20_et_sztistvan16.jpg

Budapest, VI. kerület, Andrássy út 20. és XIII. kerület, Szent István körút 16.
Szűk udvar, de igényes, megtartandó hátsó szárnyak
[Szende András felvételei]

A hátsó, udvari szárnyakban ma is korszerűtlen, sőt, egyes esetekben emberhez méltatlan körülmények között élnek. Mindez persze már a bérházak megépülésekor így volt, hiszen 1867 és 1914 között is a spekuláció mozgatta a főváros kiépítését. Az utcákat túl szűkre szabták, a telkeket pedig a telekhatár mentén teljesen körbeépítették, így a bérházak alsóbb lakásaiba sosem jut elég fény. Akkoriban a budapesti bérház a társadalmi különbségeket tükrözte. Az utcára néző szárny első és második emeletén a pazar polgári lakások kaptak helyet, felfelé és hátrafelé pedig egyre kisebbek következtek a társadalom legalján élők szobakonyhás lakásaiig. Az utóbbiakban ráadásul fürdőszoba sem volt, ezért lakóiknak a hátsó szárnyban elhelyezett közös illemhelyeket kellett használniuk. Ez a 19–20. század fordulóján Európa-szerte megszokott jelenség a magyar fővárosban több helyen tartóssá vált: e sorok írója a kétezres évek elején több házban a fenti állapotokkal még találkozott. A bérházak átalakítására tehát égető szükség lenne. De hogyan tudunk a 21. század embere számára elfogadható körülményeket teremteni úgy, hogy közben az értékeket nem pusztítjuk el?

02_kossuh4_et_baross34.jpg
Budapest, VIII. kerület, Baross utca 34 és V. kerület, Kossuth Lajos utca 4.
Lepukkantság, sötétség. Az udvar viszont igényes, felújítva megtartható.
[Szende András felvételei]

A két világháború között már születtek elképzelések a helyzet javítására. A szocializmus általános gyakorlata alapján viszont a legtöbb helyen még a lakható, igényes lakásokat is feldarabolták. Az 1990-es évek elején pedig a lakásprivatizáció eredményeként a tanácsi lakások nagy része magánkézbe került. Az új tulajdonosok anyagi helyzete viszont még azt sem teszi lehetővé, hogy a megalakult társasházakat megfelelő szinten karbantartsák.

Az elmúlt két évtizedben több ház felújítását a padlástér helyén felhúzott új emelet lakásainak eladásából fedezték. Ezzel csupán az a baj, hogy az alul lévő lakásokat még sötétebbé tették. A másik, még rosszabb megoldás a faszádizmus: a homlokzatot kulisszaként megtartják, de mögüle mindent kibontanak. Eltüntetik a tágas tereket, a nagy műgonddal kivitelezett kovácsoltvas korlátokat és rácsokat, stukkókat, vörösmárvány lépcsőket, mázas kerámiákat, terrazzo padlókat és értékes fa tartozékokat is. Budapest sajátos és egyedi jellegét pusztítják el. Az eredmény a 21. század saját szintjéhez viszonyítva általában rosszabb a 19. századinál. A cél minél több légköbméter igénytelen beépítése: kör bezárult, csupán régi értékek vesztek el.

03_bastya_12_utca_et_udvar.jpg

Budapest, V. kerület, Bástya utca 12.
A szűk utcában egy igényes homlokzat tárul fel, a hátsó szárny viszont a közelébe sem ér. 
Nem lehetne nyitottabbá tenni az udvart?

[Schmidt Péter felvétele]

A faszádizmusnál tehát nincs rosszabb. Mégis, hogyan lehetne elkerülni? Ésszerű kompromisszummal. Lipcsében például a 19. században eleve úgy építették a bérházakat, hogy az udvarok egy-egy tömbön belül egybe nyílnak. A lakások naposabbak, a zöldterület pedig javítja a város levegőjét. Nyilvánvaló, hogy Budapesten sok az olyan, igényesen kialakított hátsó szárny, amelyet vétek lenne feláldozni. Nagyon nagy számmal vannak viszont értéktelenebb, elbontható szárnyak is, melyek eltüntetésével a lipcseihez hasonló, egészségesebb környezetet lehetne létrehozni. Az utcai szárny a kapualjjal és a lépcsőházzal együtt megmenekülne, viszont az életkörülmények javulnának. Hogyan lehetne eldönteni, hogy melyik hátsó szárnyat bontsák le, és melyiket tartsák meg? Csakis úgy, hogy építész és művészettörténész szakemberek házról-házra, tömbről-tömbre bejárják a régi negyedeket, és minden egyes esetben alaposan mérlegelnek! Ehhez a Külső-Ferencváros rehabilitációjának tapasztalatait fel lehetne használni, örökségvédelmi szempontból tanulva hibáiból, és ötleteket merítve erényeiből.

04_veres_pne_12_et_30.jpg
Budapest, V. kerület, Veres Pálné utca 30. és 12.
Benapozás a 21. században...
A hátsó szárny előtti lépcsőház az előbbi épületben még több teret és a fényt vesz el,
a 12. számú ház udvarába pedig eleve nem jut túl sok.
[Schmidt Péter felvételei]

Tudatában vagyok annak, hogy a fent javasolt eljárás több problémát is felvetne: a lakók kártalanítását, új lakások építését, az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtését stb. Tudatában vagyok annak, hogy mindez töméntelen pénzt emésztene fel. De a helyzet tarthatatlan. 1990 óta már felnőtt egy nemzedék, szinte eltelt egy emberöltő. Az egész történetinek mondható városterületre nézve legalább kezdjünk el végre gondolkozni a problémán! Mert közben az egyedi Budapest a szemünk láttára semmisül meg és válik jellegtelenné. Ráadásul olyan marad, mint amilyen volt: túlzsúfolt és egészségtelen; a spekuláció áldozata. Olyan, amire sajnos továbbra is illik Arthur Koestler világhírű regényének címe így, idézőjel nélkül: sötétség délben.

Tóth Áron

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr725073301

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.13. 12:13:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

beszóló 2013.02.13. 12:56:24

Sok szempontból egyetértek a felvetettekkel. Ne feledjük azonban, hogy pl. az emeletráépítés vagy tetőtérbeépítés már most is szabályozott, amennyiben bizonyos (talán 3) %-nál nagyobb mértékben nem csökkenhet a ráépítés következményeként az udvar benapozottsága. Az igazi probléma az, hogy a beruházók, a közös képviselő és a hatóság valamely közös érdek alapján eldönti a lakók feje fölött, hogy ez így jó és szabályos. És megtörténik a ráépítés. A következményekkel csak utólag szembesülnek az alsó szinten elhelyezkedő, udvari lakások tulajdonosai.

A faszádizmust én is betiltanám. A belső udvaros szerkezetű, századelőn épült budapesti lakóépületek Budapest egyediségét adják. Emlékezetem szerint volt egy közvéleménykutatás arról, hogy mit szeretnek a budapestiek Budapesten a legjobban, és a válaszolók többsége a százéves, belső udvaros, függőfolyosós lakóházak belvárosi összefüggő szövetét jelölte meg.

Szerintem az igazi probléma ezen épületek leromlottsága és az, hogy a sok kistulajdonos felújítási források hiányában ki van szolgáltatva a tetőtereket beépítőik pénzügyi diktátumainak. Ahol egyáltalán van beépíthető tetőtér.

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2013.02.13. 15:15:49

Volt ilyen törekvés Erzsébetvárosban a 80-as évek közepén. Ebből jött létre a Klauzál tér mögötti belsőkertes (15-ös) tömb. Később - főként új házak építésével - folytatták a rehabilitációt (Wesselényi utcai beépítésekkel), ám rendszerváltással végül elapadt a pénzfolyó és a klasszikus értelembe vett tömbrehabilitáció ügye örökre behalt. Az utóbbi években leginkább a Ferencvárosi Rehabilitáció egyes épületeinél találkozhatunk a cikkben említett megoldásokkal. De az egy védett mintaprojekt volt. Másutt sajnos nem ennek az elveknek mentén lettek kiosztva a (cinkelt) lapok.

Sziszifusz 2013.02.13. 22:14:05

Üdvözlet a hátsószárnyból. Innen kicsit naívnak tűnik az ötlet.