Az ember – Johan Huizinga meghatározása szerint – homo ludens, azaz játszó ember. De mi a játék? Nevelési eszköz, propagandaeszköz (általában: eszköz), vagy kognitív, mentális és fizikai cselekvéssor? Biológiailag meghatározott életszükséglet, netán életfilozófiai kategória? Akárhogyan is, a játék az emberi kultúra szerves részének tűnik. Jelen írásban azokról a játéktevékenységhez szükséges játékszerekről lesz szó, amelyek bizonyos tekintetben többek, mint egyszerű tárgyak: művészi igénnyel létrehozott (mű)alkotások, amelyeknek a magyar művészet történetében is helyük van.

01.jpg

Anker-féle türelemjáték: megöregszel, mire kirakod (forrás: wikimedia.org)

Talán kissé nehéz a játékot propagandaeszközként elképzelni, pedig a művészetek többi ágához hasonlóan ezzel is visszaéltek a 20. században. Az 1950-es években, a vasfüggönyön innen repülőgép-modellező szakkörök a harmadik világháborúra való felkészítést szolgálták. A vasfüggöny másik oldalán sem volt másként: az Egyesült Államokban a „kedves, régimódi géppisztoly” az 1940-es években „kezdett a Jézuska legszebb ajándékává válni minden helyes kislány számára.” (Sinclair Lewis: Királyi vér, 1947). Sinclair Lewis társadalom-, mentalitás- és életmódkritikája a historizáló építészetre is irányult, a hasonló vizuális környezetben felnőtt Huizinga Amerika-kritikájához hasonlóan. Huizinga ugyanakkor az építészet „játékos” formavariációiban kötött elemekkel ismételt kötetlen lehetőségeket észlelt. Nem jogtalanul: a 19. század végén népszerű Richter-féle építőkockák (Anker illetve Anchor néven is ismert) és a historizáló építészet között a formai rokonság szembetűnő. A kőből készült kockák mintalapjai az összes történeti stílust felvonultatták a bizáncitól a viktoriánusig. Ezek kis túlzással akár építészeti mintalapok is lehettek volna, amelyek a felnőttekétől megkülönböztetett gyermekvilágba szivárogtatták le a művészetekkel szemben támasztott társadalmi, s az ennek alárendelt esztétikai követelményeket.

05.jpg

Toroczkai Wigand Ede - Nagy Sándor: Babószoba (mintalap), 1904., (reprodukció: Gödöllői Városi Múzeum)

Ha a játék utánzás, akkor az épített környezet képe jól jelenik meg az építőjátékokban, amelyek egy-egy időszak térszemléletét is tükrözik. Zagyvai András 2007-ben tervezte meg Smartegg (Okostojás) névre keresztelt logikai játékát, amely rangos elismerésben részesült, 2012-ben a Nemzetközi Logikai Játék Találkozó (International Puzzle Party) nagydíját nyerte el. A natúr fából készült, likacsos szerkezetű, kívülről szinte áttekinthetetlen térbeli labirintust a sajtó kis túlzással a Rubik-kocka utódaként méltatta, ami annyiban helytálló, hogy mindkét esetben olyan logikai, a térérzékelést fejlesztő, kézbe vehető méretű tárgyról van szó, amelyet építész tervezett. Az 1974-ben játékként szabadalmaztatott, finom színrendszerű, belső rugós szerkezetű bűvös kocka eredetileg oktatási segédeszköz volt az Iparművészeti Főiskolán. Korai előde lehetne a kecskeméti Cifrapalota alkotója, Márkus Géza által tervezett billenős babajáték, amely statikai törvényeken alapuló, geometrikus formájú tárgyként, ugyanakkor figurális ábrázolásként is leírható. A népművészeti ihletésű babától a geometrikus, nonfiguratív, sőt struktúraelvű játéktárgyakig vezető út párhuzamos a 20. századi művészet történéseivel.

08.JPG

Wessely Vilmos: Tyúkanyó kiscsibékkel (forrás: Magyar Iparművészet)

A 19. század közepére már felismerték, hogy a gyermekek nem kicsinyített felnőttek, ám sajátos testi és szellemi igényeik csak a század végére váltak széles körben ismertté. Vizuális nevelésükhöz alapvetően más formákat kezdtek alkalmazni az egyszerűség jegyében. A korszak közvélekedése szerint az egyszerű formák és színek jellemezte tárgyakat a gyermek a fantáziája segítségével „egészíti ki”. Magyarországon ez a szemlélet a népművészet felfedezésével társult. A gödöllői művésztelepen – ahol az első kifejezetten gyermekbútorok, gyermekszoba-belsők is készültek – a játék művészetfogalommá lépett elő. A művésztelep tagjaihoz tartozó Undi Mariska játékgyűjtőként ugyanolyan széles érdeklődési körűnek bizonyult, mint játéktervezőként egy olyan korszakban, amikor a tervező és a kivitelező személye elvált. A nemzetközi és világkiállításokon is jelentős sikereket arató iparművész, Wessely Vilmos játékterveit Békéscsabán és Hegybánya-Szélaknán vitelezték ki. A népművészeti ihletésű játékok közül kiemelkedett Grabowieczky Leon rajztanár Magyar Művészi Játékműhelyében készült ún. Grabóka játékok sora, amelyek formakincse kezdetben a magyaros szecessziós épületornamentikával rokonítható, például a Szent Miklós-figurák köpenyén. (S ha már szecessziós építészet, kevesen tudják, hogy Rubik 1979–1980-ban Lechner Ödön budapesti Földtani Intézetének volt múzeumi belső tereinek átalakítását tervezte.)

16.JPG

Homlokzati kerámiabetét az Árkád-bazár épületén: hintaló, macska, ólomkatonák, majom és karikajáték ábrázolásával (a szerző felvétele, 2014)

Ezek a legtöbb esetben egyedileg előállított játékszerek azonban nagykereskedelmi forgalomba nem vagy alig kerültek, noha száz évvel ezelőtt éppúgy karácsonyi vásárlási láz söpört végig az országon, mint ma. A Vágó József és Vágó László tervezte budapesti Árkád-bazár egy volt a neves európai játékáruházak közül. Az épület figurális ornamentikája díszítőelemmé változtatott játékábrázolásokból áll össze (pólyásbaba, hintaló, karika, ólomkatona), ezek egy része ma is meglepően friss és humoros.

17.JPG

Építőjáték elemek az 1970-es évekből (a szerző felvétele)

Mivel a 20. század során végig túlsúlyban volt a játékpiacra és a kereskedelemre irányuló figyelem, nehéz tetten érni, meghatározni a játékkal szemben támasztott művészi (vagy egyáltalán: minőségi) igény jelenlétét. Ha képzőművész vagy formatervező iparművész által tervezett játékról van szó, az szinte bizonyosan a kreatív gondolkodást segítő (pedagógiai) eszközként tűnik föl (felnőtteknél is; az Anker-építők közül nem egy kifejezetten felnőttek számára készült). Innen nézvést érthető sokak Disney iránti enyhíthetetlen ellenszenve. Walt Disney kitűnően értett a marketingben rejlő lehetőségek kiaknázásához: a rajzfilmek nyomán megálmodott s egyértelműen szórakoztatóipari létesítményként szolgáló első Disneyland 1955-re épült fel. Építészeti kerete látványos díszletté vált, amely voltaképp köszönőviszonyban sincs azzal a gazdag, élő hagyománnyal, amelytől a mese, a játék fogalmait egyoldalúan lefoglalta.

21.JPG

Bihar Katalin 1975-ben bemutatott építőjátékának egy darabja és Papp Endre Bábel-tornya 1982-ből a szerző gyűjteményéből. Papp játékai az 1980-as évek logikai játéklázában születtek, ezért sokan máig Rubiknak tulajdonítják őket.

A játék szórakoztatóipari funkciója ellen fellépő művészeti szakemberek (ipari formatervezők, képzőművészek, építészek, hozzájuk Magyarországon néprajzkutatók, történészek és művészettörténészek is csatlakoztak) az 1970-es évektől egyre erősebb és akkor valóban tömegeket megmozgató programokat építettek a kétkezi játékra, a gyermeknevelésben csakúgy, mint a felnőttekében. A Népművelési Intézet nyári alkotótáboraiban a panelrengetegből kiszabadult felnőttek a népi kultúrával, a természetes anyagok felhasználásával és a játékkészítéssel is megismerkedhettek. A népi kultúra nem elsősorban formai (bár azt is: Magyar népmesék c. rajzfilmsorozat), hanem szellemi inspirációt jelentett. A módszer volt az irányadó: természetes anyagok használata, forma és funkció egysége, a régi paraszti-falusi társadalommal való folytonosság keresése.

26.jpg

Antoni Rozália: Gézbabák sorozat. A népművészeti ihletésű játékok közül nemzetközi sikereket arató sorozat nemcsak a magyar, hanem a szláv népek művészetéből is merített. Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteménye.

Ezzel párhuzamosan a Fajó János vezette Józsefvárosi Galéria dolgozott ki egy szigorú mérték szerint felépített vizuális programsorozatot, amely az emberi környezet jobbá, minőségibbé tételére irányult. A galéria 1977-es játékkiállítása mutatta be először a Rubik-kockát és a Rubik-kígyót. Ezt követően számos játékkiállítás nyílt (Óbudai Galéria Néprajzi Múzeum Nemzeti Galéria), ahol a játékot a kortárs művészet összefüggésrendszerébe helyezték. Azóta ez a szemlélet perifériára szorult, noha 2012-ben a New York-i MoMA-ban nyílt dizájntörténeti játékkiállítás, jelentős magyar vonatkozású anyaggal, bizonyítva, hogy a magyar- és az egyetemes kultúra kölcsönösen feltételezik egymást. A Rubik-kocka világsikerén felbuzdulva az 1980-as években világszerte rendre szabadalmaztattak olyan logikai játékokat, amelyek ma is forgalomban vannak. A Rubik-kocka ezen felül szimbólummá is vált: egy olyan világ jelképévé, amelyben csak a legszigorúbb logikával lehet kiigazodni.

Brunner Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr796605387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.