Nem baklövés

 2014.09.26. 09:36

Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum

Ha érdemes, hát Hatvanba vasúttal érdemes érkezni. A kiváló modernista építész, Nyiri István tervezte szocreál pályaudvar az 1950-es évek egyik hazai csúcsműve: a sztálinbarokk sztereotípiájára cáfolva minden ízében Albert Speer birodalmi architektúráját idézi. 15 perc séta innen a főtér és a város másik építészeti nevezetessége, a Grassalkovich Antal építtette, 18. század közepi kastély. Impozáns – külsejében a Grassalkovich-fészek Gödöllőre hajazó – megjelenésének ellenére elsősorban adminisztratív központnak készült. A belső spártai mivoltán aztán a 19. század második felétől birtokos, nemesi előnevét is innen kölcsönző hatvani Deutsch család tagjai enyhítettek. A szupergazdag, cukorgyárakat és konzervgyárat is megalapító família legismertebb tagja, hatvani báró Hatvany Lajos többek közt a világ első leszbikus regényét megíró német feleségével, valamint a dekadencia szótári illusztrációja, Thomas Mann vendégül látásával cukkolta Hatvan derék polgárait. Na nem túl sokáig. A II. világháború után államosított kastélyába kórház, majd művelődési ház költözött, az épület állaga a többszöri tatarozás ellenére végzetesen leromlott, jövője a 21. század hajnalán kilátástalannak tűnt.

hatvan1.jpg

A hatvani Grassalkovich-kastély főhomlokzata napjainkban (a szerző felvétele)

Ma a parkban újra flangálnak a helyi gyár nevét adó fácánok, a Hatvanyak kastélyában pedig 2014. március 29. óta vadászati múzeum működik – egy vadászatot kedvelő magyar miniszterelnök-helyettes jóvoltából. De tekintsünk el ettől, figyelmünk fókuszában a 3,1 milliárdból megújult épülettel és intézményével.

Szinte rácáfolva a kastély adottságaira és lehetőségeire a felújítás építészeti része igen szépen sikerült a Wittinger Zoltán és Albert Tamás vezetésével az MNM Nemzeti Örökségvédelmi Központban készült tervek alapján. A külső korhű és elegáns, a belső a kikutatott barokk térszerkezetet és a Hatvanyak korának helyreállítható neorokokó tereit tartja meg a modern funkció mellett. A Szabadics Anitát és csapatát dicsérő kertrekonstrukció gyakorlatilag a lehetetlent valósította meg: egyszerre helyreállítás és funkcionális bővítés, miközben ma is működik a semmivé darált parkban a hatvanas években bepakolt járási kórház, Mikolás Tibor építészetileg remek, de itt drabális és érzéketlen tömbje. Az egyszerre közterületként és múzeumi élménytérként használatos parkban a kevéssé ismert, de kiváló Kiss és Járomi Építésziroda tervezte át kulturális használatra a kórház hajdani kazánházát és mosodáját. A geometrikus, kissé merev formákat kellemesen oldja a felhasznált anyagok gazdagsága, a szürke fém, a melegbarna fa, a vörös tégla, az üveg és a fehér vakolat.

hatvan2.jpg

A hatvani Grassalkovich-kastély díszterme napjainkban (a szerző felvétele)

A belső múzeumi célú helyreállítása sikertörténet abból a szempontból, hogy a munkába bevont Atelierarchitects tevékenységének tér jutott. A kiállítási helyiségek letisztultak, átgondoltak, az építészi gondolkodásra nagyobb helyet kínáló terek kifejezetten sikerültek. A kissé kivagyi (és egyáltalán nem gyerekbarát) mosdóknál is elkelt volna a hasonló visszafogottság. Az építészeti részek példás mivolta különösen annak fényében értékelendő, hogy a tervezés kezdeti fázisától az átadásig nevetséges idő, mindössze két év állt rendelkezésre.

Az időhiány – fájdalom – elsősorban a dr. Bajzáth Judit vezetésével tervezett kiállításon látszik, ami inkább hamarjában összekapkodott időszaki tárlatnak, semmint országos hatókörű múzeumi gyűjteménynek tűnik. Saját tárgy nincs, hisz az intézmény sem önálló: a Magyar Természettudományi Múzeum szakmai vezetésével működik. Innen való a legtöbb kiállított tárgy, de a rendezők nem féltek kölcsönözni másoktól sem. Az emelet egy tárlójában az Iparművészeti Múzeum16. századi lőportartója, a Szépművészeti Múzeum két 16. századi mitológiai szobrocskája (Diána, valamint Vénusz és Adonisz), és a debreceni Déri Múzeumtól szerzett 18. századi „szarvas gyilok”. Az előző teremben Kádár János világbajnok trófeája, egy 1972-ben elejtett, 220,31 nemzetközi pontos dámbika, a következőben Fülepp Kálmán budapesti főpolgármester kedvenc vadászebe, Tyras portréja vár a Nemzeti Galériából, az állatképekre specializálódott, apja és bátyja, a Györgyök mögött örök harmadik Vastagh Gézától. Látogató legyen a talpán, aki kapcsolatot talál köztük.

hatvan3.jpg

A kastély egykori kertjét korábban (és jórészt most is) elfoglaló kórház volt mosodáját és kazánházát a Kiss és Járomi építésziroda tervei nyomán újították fel a komplexum programjába illeszkedő funkciókkal (a szerző fotója)

A kastély három szintjének 3100 négyzetméternyi kiállítóterét egyetlen kétségbeesett muzeológusi sóhaj lengi be: hogy az ördögbe lehet vadászati kiállítóhelyet berendezni anélkül, hogy állatokat ölnénk? A közönség derékhadát ugyanis – ottjártunkkor – 14 év alattiak alkották, és a rendezők helyesen tudatosították, hogy a létfenntartás küzdelmes eszközéből kényelmes és drága hobbivá lett hajtás véres részleteiben kevéssé való a gyerekszemnek. Így jobb híján trófeák, a jobban felszerelt biosztermeket idéző diorámákban bánatos, kitömött egyedek, valamint a park ketreceiben valódi állatok képviselik a vadászat során rövidebbet húzókat. A muzeológusi dilemmát jól példázza a második emelet egyik oktatóvideója, amelyen két vadász ahelyett, hogy elejtene, véletlenül elijeszt egy állatot.

hatvan6.jpg

A múzeum előtere a kastély földszinti boltozatos tereiben (a szerző felvétele)

Ha elejtett vad nincs is, büszke vadász akad szép számmal. Külön terem adózik tisztelettel a nagy vadászírók, Studinka László, Szűtsy Lóránt, Nádler Herbert vagy – végre egy ismerős név – Fekete István előtt. De jó is lenne kényelmesen hátradőlni itt néhány fotelben és beleolvasni a műveikbe! A névadó Széchenyi Zsigmond komplett írószobáját és életművét is bemutatni hivatott helyiség a tárlat csúcspontja lehetne kicsit több élménnyel a bútorok és könyvek száraz felsorakoztatása helyett. Szép, bár szegényesre sikerült gesztus a szobák sarkában elhelyezett tárlósor, az eredeti berendezést mutató fényképekkel és az arra emlékeztető bútormásolatokkal, valamint a Hatvanyak emlékét megidéző hármas teremsor. Izgalmas adalék a földszinti barokk konyha, a nyolcvanas évek vidéki múzeumainak száraz és didaktikus hangnemét idézi viszont a pinceszint halászat-horgászati kiállítása. Kevés tanácstalanabb dolgot tudunk elképzelni, mint egy stégutánzaton kiállított, terepszínű, napellenzős horgászszéket egy barokk kastély boltíves pincéjében. Talán csak akkor lenne rosszabb a helyzet, ha ülne benne egy műhorgász is.

hatvan7.jpg

A kastély udvari homlokzata az egyik mellékudvarból fotózva (a szerző felvétele)

A legtöbb látogató számára a központi élményt alighanem a kétszintes kárpát-medencei dioráma kínálja, ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy végeredményben kitömött állatokat nézegetünk. Ezzel együtt a hatvani kastély felújítása összességében példás, idő és anyagiak hiányának dacára a politikai kezdőlökés és a nem kifejezetten átgondolt funkció mögé sikerült valódi tartalmat rakni. Az újabban sokszor elsiratott hazai építész- és muzeológusi szakma Hatvanban egyértelműen bizonyítja, hogy létezik – jó lenne ezt többször látni.

Kovács Dániel

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr926733193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.