Van egy hely Budapesten, ahol egyszerre ismerkedhetünk meg a cukrászinassal, aki a munkapad alatt alszik, a bájos cukrászkisasszonnyal, a marcona főúrral, az elegáns kasszírnővel, a szállodai recepcióssal, az éjszakai élet nagyjaival, a pihenni kívánó polgárokkal és a Huber családdal is, akik az otthonukba engednek betekintést az érdeklődők számára. Ez a hely a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Óbudán, ami december 10-én nyitotta meg az új állandó kiállítását Vendéget várni és vendégnek lenni címmel, amit Karinthy Frigyes és Gundel Károly azonos című illemtankönyvétől kölcsönöztek a kiállítás rendezői. 

A múzeum gyűjtőköre és az új állandó kiállítás is tipikus példája annak, hogy nem csupán a magas művészet és a több százéves tárgyak hordoznak magukban különleges értéket és örökséget. A középkori hétköznapi használati tárgyak esetében már önmagában nagy szó, hogy fennmaradtak, hiszen forrásértékük van. A 19. és 20. század fordulójának korszakával már más a helyzet; sok mindent tudunk róla, nem csak hivatalos iratok maradtak fenn, hanem újságok, folyóiratok, szaklapok is, ami nagyban megkönnyíti a korszak értelmezését. A használati tárgyaknak pedig csak kisebb része van múzeumokban, ezek közül is leginkább az olyanok, amelyek híres személyekhez vagy pedig arisztokrata családokhoz kötődnek. De mi a helyzet a középosztállyal, az iparosokkal, akiknek volt egy vagy két inasa, a pedagógussal, a kisebb üzletek tulajdonosaival – mai szóval élve: az átlagemberekkel? Az ő hagyatékuk egy része még sufnikban, pincékben, padlásokon hever vagy jobb esetben a család tudatosan őrzi meg, mert a nagypapáé vagy a dédié volt. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása ilyen szempontból teljesen hiánypótló szerepet tölt be, hiszen a tárgyak zöme a hétköznapi élethez és a hétköznapi emberekhez kötődik, kitágítva ezzel az örökség fogalmunkat és a muzeális tárgyakról alkotott elképzeléseinket. 

1.jpg

Cukrászműhely

A kiállítás tematikus felépítésű, tizenhárom termen keresztül mutatja be a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeinek vendéglátási szokásait üzletszerű és magán formában, a fővárosban és vidéken egyaránt, létrehozva ezzel a kiállítás egyik rendezője által is hangsúlyozott városi skanzen jelleget. Mindehhez természetesen olyan tárgyakat sorakoztatnak fel, amik egykor a hétköznapok részét képezték, süteményes jégszekrényt, morzsalapátot és seprűt, sörszámláló tányért, zenegépet, lombikos kávéfőzőt, padlókefét, korabeli fürdőruhát és szalmakalapot, szalvétaprést, meggymagozót és a felsorolást természetesen még oldalakon keresztül lehetne folytatni.

2.jpg

Cukrászda

Az időutazás egy cukrászműhelyben kezdődik, ahol megismerkedhetünk azzal, hogy mi is a különbség a hűtő- és a jégszekrény között, az ominózus munkaasztallal, ami a cukrászsegéd fekvő alkalmatosságát is biztosította. Felfedezhetünk századfordulós bonbonformákat, tragant figurákat, ami a marcipán nem ehető elődje, fagylaltgépet vagy akár szaloncukorpapír-rojtozót is. Akinek pedig kedve támad, az össze is állíthatja a híres sütemény, a Rákóczi túrós receptjét. Ha ezzel végeztünk, akkor átmehetünk a cukrászdába, ahol cukrászkisasszony fogad minket az egykori Fő utcai Friedl cukrászda pultja mögött. Az eredeti berendezés vitrinjeiben számos, iparművészek által tervezett süteményes és bonbonos doboz található, valamint a különböző felszolgáláshoz használatos kellék között felfedezhetünk egy Krampampulis poharat is. A pohár különlegessége, hogy ördögfej díszíti, mivel a benne felszolgált lángoló folyadékot a sátán italának tartották. 

3.jpg

Vendéglő

A következő terem a vendéglők és éttermek világát idézi, egy kerthelységet és egy belső teret bemutatva. Itt megtudhatjuk, hogy mennyi a sör ideális felszolgálási hőmérséklete és azt is, hogy minden rendes ember nyolc sör után már hazamegy, mivel az elhelyezett sörszámláló tányéron csak nyolc osztás van. 

4.jpg

Kávéház

A kellemes muzsikájú kávéházban a pénztárgép mögött ülő kasszírnő fogad miket, ahol egy kis pihenés közben újságot is olvashatunk, felfedezhetjük a New York Kávéház egykori asztalát, amin Major Henrik karikatúrái személyesítik meg Heltai Jenőt, Karinthy Frigyest, Nagy Endrét, Molnár Ferencet és Gábor Andort. 

5.jpg

Szállodai szoba

Továbbhaladva már egy szállodai recepción találjuk magunkat, ahonnan a Grand Hotel Hungária egyik szobája tárul elénk, a maga elegáns és díszes berendezésével. A teremben elhelyezett érintőképernyőről pedig nem csak Budapest, hanem egy-egy vidéki város leghíresebb szállodájáról is megtudhatunk érdekességeket. A következő három terem az éjszakai életet, a fürdőkultúra, a pihenési és nyaralási szokásokat járja körül, valamint a vasúti és vízi közlekedést a maga sajátos vendéglátó funkcióját kihangsúlyozva.

6.jpg

Ebédlő

Az utolsó teremsor egy középpolgári család otthonába enged betekintést, akik éppen vendégeket várnak, így az ebédlőasztal eszerint van megterítve. Megtudhatjuk, hogy az asztalnál mit illik és mit nem, hogy mikor használtak szalvétagyűrűt, és hogy a Nagy Ebédnél milyen sorrendben ették a fogásokat. Betekintést nyerhetünk a család fürdőszobájába és kamrájába is, ahol a különböző fűszereken és elvihető recepteken kívül szemügyre vehetünk egy 1905-ös meggybefőttet is. A kiállítás egy jól felszerelt konyhával zárul, ahonnan egy kis cselédszoba is nyílik, amiről azért érdemes megemlíteni, hogy egy igen megbecsült cselédnek készült.

7.jpg

Konyha

Összegzésképp elmondható, hogy a Vendéget várni, Vendégnek lenni kiállítás és a múzeum egészének egyik legnagyobb erénye, hogy gyűjteménye hiánypótló és jelentősen hozzájárul az örökségfogalom ez irányú kiszélesítéséhez.

Varga Orsolya

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr387159605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.