Balthazar Korab (1926–2013) az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb és legelismertebb építészeti fotográfusa volt, olyan alkotókkal emlegetik együtt, mint Julius Shulman vagy Ezra Stoller. Mi magyarok pedig Lucien Hervével állíthatjuk párhuzamba, hiszen mindketten Magyarországról elszármazott és külföldön híressé lett építészeti fotósok voltak. Ám míg Lucien Hervét itthon jobban ismerik, Balthazar Korab, vagyis Koráb Boldizsár nevét ritkábban hallhatta a hazai nagyközönség. Pedig munkáit kiállította már többek között a New York-i Museum of Modern Art, a montreali Canadian Centre for Architecture és a velencei biennále; s ezen kívül számos építészeti-fotográfiai kiadványnak volt szerzője, közreműködője.

1-2_korab_portrait_twa.jpg

Christian M. Korab fotója édesapjáról, Balthazar Korabról (forrás); Balthazar Korab: TWA Flight Center, John F. Kennedy International Airport, New York, 1964 (építész: Eero Saarinen) (forrás)

Lucien Hervé művei külföldön és itthon is igen sikeresek, gondoljunk csak a Szépművészeti Múzeumban Hervé születésének 100. évfordulójára rendezett nagyszerű kiállításra és a hozzá kapcsolódó, Baki Péter és Gebauer Imola szerkesztette könyvre. Balthazar Korabról viszont kevés magyar nyelvű információ áll rendelkezésre: 2013-ban bekövetkezett halálakor emlékezett meg róla az építészfórum és a FUGA rádió, illetve 2007-ben Bojár Iván készített Korabbal interjút az Octogon számára. Ezeken kívül azonban nem sokat találhatunk róla magyarul, holott a híres magyar emigráns fotósok sorát gyarapítja.

Angol nyelven egyre bővül a szakirodalom: monográfiája 2012-ben jelent meg „Balthazar Korab: Architect of Photography” címmel a Princeton Architectural Press kiadásában, szerzője John Comazzi, a University of Minnesota építész professzora, aki kutatóként már több éve foglalkozik Korab munkásságával. A gazdagon illusztrált kötet remek összefoglalója az életműnek: César Pelli előszavát a szerző bevezetője, majd Korab életrajzának részletes elemzése követi, amit portfóliókba rendezett felvételek sora zár. A könyvben megjelentetett portfóliókból elérhető egy válogatás Korab saját honlapján is.

3-4_comazzi_balthazarkorab.jpg

John Comazzi: Balthazar Korab: Architect of Photography. New York, Princeton Architectural Press, 2012.

Koráb Boldizsár 1926. február 16-án született Budapesten Koráb Antal és Fellner Anna harmadik fiaként, egy biztos anyagi háttérrel rendelkező felső-középosztálybeli családban. Művészetek iránti érdeklődése korán megmutatkozott: rajzolt, festett és fényképezett – eleinte festő szeretett volna lenni, de szülei hatására inkább a biztosabb jövővel „kecsegtető” építészetet választotta. A második világháború viszontagságait átvészelve 1945 őszén Korab beiratkozott a budapesti műegyetemre, ahol építészeti tanulmányait számos elismerés kísérte. A családját megnyomorító kommunista rezsim elől azonban Korab nyugatra szökött: 1949-ben kalandos körülmények között átjutott Ausztriába, ahol a Salzburg melletti Glasenbachban állomásozó amerikai katonai táborban kapott munkát, életében először fotósként. A franciául folyékonyan beszélő Korab néhány hónappal később Párizsba utazott, ahol be akarta fejezni építészeti tanulmányait. Felvételt nyert az École des Beaux-Arts-ra, ahol 1954-ben sikerrel végzett építészként.

Bár Korab inkább fényképészként ismert, ő jobban szerette, ha olyan építészként emlékeznek rá, aki fotózott is. De első találkozásukkor már Le Corbusier is megjegyezte, hogy „Ó, maga magyar! Biztosan jó fényképész is.” – utalva ezzel Lucien Hervével való munkakapcsolatára. Korab mégse fényképészként, hanem rajzolóként került Le Corbusier alkalmazásába, bár első megbízását építészeti fotográfia készítésére éppen itt kapta Le Corbusier munkatársától, André Wogensckytől, aki saját frissen megépült házáról kért egy fotósorozatot Korabtól 1952-ben. Korab hobbi szinten is fotózott ezekben az években: 1950 és 1955 között sokat utazgatott Nyugat-Európában, és utazásai során mindent rögzített, ami megragadta; míg építészeti munkája során saját és kollégái modelljeit fotózta. A nagy fordulat 1953-ban következett be Korab életében, amikor is megismerte az amerikai Sally Dow-t, akit később elvett feleségül, és akivel 1955-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol elsőként a híres építész, Eero Saarinen alkalmazta. Korab tervezőként vett részt az iroda munkájában, de igazán fotóival hívta fel magára Saarinen figyelmét, így feladata igen hamar az lett, hogy bevonja a fotográfiát a tervezői folyamatokba. Fotós karrierjét itt alapozta meg, Saarinen modelljei és megvalósult épületei fényképezésével. Ezek közül talán a leghíresebbek a New York-i „TWA Flight Center”-ről (John F. Kennedy International Airport), illetve az épület modelljeiről készített felvételei. A tervezés folyamata modellek sorozatának megépítése mellett zajlott, és Korab megtévesztésig valósághű fényképeivel tesztelték a látványt, hogy az épület vajon hogyan fog kinézni majd a valóságban. A nagyméretű modellekbe szó szerint be lehetett mászni: tükröket és papírból kivágott emberi alakokat helyeztek bele, sőt, füstöt is belefújtak, hogy a mélységérzet tökéletes legyen. A plasztikus és atmoszferikus hatások annyira jól sikerültek, hogy a megbízók maximálisan el tudták képzelni a még el nem készült épületet. A sajtót bejárva a felvételek óriási sikert hoztak Saarinennek és Korabnak.

5-6_korab_twa_models.jpg

Balthazar Korab: Eero Saarinen a TWA Flight Center modelljében, c. 1956 (forrás); Balthazar Korab: A TWA Flight Center modellje, c. 1956 (forrás)

Korab emellett önállóan is tevékenykedett építészként: 1955-ben megtervezte Ausztráliában letelepedett testvére, Antoni Korab Brisbane-i házát, valamint 1956-ban Kollár Lászlóval részt vett a Sydney Operaház tervpályázatán, amin – a 222 benyújtott pályaműből – negyedik helyezést értek el.

7_korab_sydney_opera_house.jpg

Balthazar Korab fotója a megvalósult Sydney Operaházról, 1988 (építész: Jørn Utzon) (forrás)

Korab ezután saját fotóstúdiót nyitott, és olyan építészek épületeit fényképezte, mint például Ludwig Mies van der Rohe, Marcel Breuer, Frank Lloyd Wright, César Pelli, Louis Kahn, Richard Meier és Frank O. Gehry. Építészeti fotográfiai munkássága elismeréseként 1964-ben az American Institute of Architects aranyérmet adományozott neki.

8-9_korab_mies_flwright.jpg

Balthazar Korab: 860–880 Lake Shore Drive Apartments, Chicago, 1960 (építész: Mies van der Rohe) (forrás); Balthazar Korab: Fallingwater, 1987 (építész: Frank Lloyd Wright) (forrás)

Korab 1960-ban újranősült, elvette Monica Kane-t, aki sikeres stúdiója menedzsere lett. 1966 őszén egy évre Olaszországba utaztak pihenni. A szoros határidőktől mentes intimebb légkör visszavezette Korabot a személyesebb témák felé, mely párhuzamba állítható „saját kedvére” létrehozott portfólióval, például letűnt korok épített örökségéről, Amerika vernakuláris építészetéről és az autók korabeli kultuszáról.

10-11_michigan_car.jpg

Balthazar Korab: Ház Michiganban, 1959 (forrás); autó, 1961 (forrás)

Olaszországban tanúja volt az Arno pusztító áradásának Firenzében, s fotósorozatát többek között a Life magazin publikálta. Képei széleskörű publicitásának köszönhetően Korab megbízást kapott a National Geographictól, hogy dokumentálja a helyreállító munkálatokat. Olaszországi tartózkodása alatt e váratlan eseményről készített portfóliója mellett Toszkána tájait és a római tetőket is megörökítette. Utóbbi egy megközelítőleg 3200 felvételből álló sorozat lett, melyből 226 könyv formájában publikálásra került „I tetti di Roma: le terrazzo – le altane – i belvedere” címmel, mely Róma egy egészen különleges arcát tárja a nézők és olvasók elé.

12-13_tuscany.jpg

Balthazar Korab: Az áradó Arno Firenzében (forrás); toszkán táj (forrás)

14-15_roman_roofs.jpg

Balthazar Korab két felvétele a „római tetők” sorozatból (forrás)

A hosszabb kihagyás után visszatérve Amerikába, Korab sikeresen felfrissítette munkakapcsolatait. Az 1970-es években stúdiója sorra kapta a megbízásokat vadonatúj üzleti épületek fotózására vállalatoktól és reklámcégektől. Ugyanakkor folyamatosan fényképezte Amerika, különösen lakóhelye, Michigan állam hétköznapinak tűnő városi és ipari építészetét.

Magyarországgal 1994-ben hozta össze újra a sors, amikor Bill Clinton amerikai elnök egy negyven fotóból álló sorozatot ajándékozott Göncz Árpád köztársasági elnöknek: mindegyik Korab felvétele az amerikai épített környezetről.

16-17_presidential_gift.jpg

Balthazar Korab két fotója az „elnöki” portfólióból: New York-i kilátás, 1975; Oak Alley, Vacherie, Louisiana, 1960 (forrás)

Korab munkái pár évtizede már az amerikai modern épített örökség védelmét is szolgálják, hiszen a felvételek komoly forrásértékkel bírnak. Ugyanakkor az életmű olyan képi örökség is, mely annak lenyomata, hogyan látták és láttatták fotósok és építészek koruk építészetét. Korab gyakorlatilag élete végéig fényképezett, a legutóbbi időkben fia, az ugyancsak fotós Christian Korab segédletével; Korab csaknem pontosan két éve, 2013. január 15-én halt meg. Felvételei nem sokkal halála előtt a washingtoni Library of Congress gyűjteményébe kerültek, ahol jelenleg kutathatók és hozzáférhetők.

A cikkben szereplő életrajzi és a Korab műveire vonatkozó adatok forrása: John Comazzi: Balthazar Korab: Architect of Photography. New York, Princeton Architectural Press, 2012.
Az életmű személyes olvasatát az említett Octogon cikkben olvashatják.

Sebestyén Ágnes Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr907176625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.