Star Wars egy kicsit másképp

 2015.12.28. 09:30

Futurisztikus fantáziák és eklektika egy messzi-messzi galaxisban

 

Az idei év talán legnagyobb érdeklődést kiváltó filmújdonsága a Csillagok háborúja-univerzum (Star Wars) legújabb epizódja, a J. J. Abrams rendezte Az ébredő Erő (The Force Awakens) volt. A legendás eredeti trilógia, az 1977-es Csillagok háborúja – Egy új remény (Star Wars – A New Hope), az 1980-ban bemutatott A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) és az 1983-as A jedi visszatér (Return of the Jedi) után bő másfél évtizeddel nagy várakozás övezte a három előzmény epizódot, az 1999-es Baljós árnyakat (The Phantom Menace), a 2002-ben mozikba került A klónok támadását (Attack of the Clones) és a 2005-ös A Sith-ek bosszúját (Revenge of the Sith). Ezek az előzmény részek azonban a Star Wars rajongóinak nem kis csalódást okoztak, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy szinte a sárba rántották az eredeti trilógia által megteremtett legendát.

01.jpgA jól ismert maszk... (forrás: youtube)

A jedi visszatér után játszódó új rész, Az ébredő Erő azonban úgy tűnik, hogy méltó az eredeti trilógiához, habár talán túlságosan is épít a nosztalgiára. Egyes vélemények szerint egyenesen a legjobb Star Wars-epizód A Birodalom visszavág óta, bár ezzel azért lehet vitatkozni. Véleményem szerint a fentiek a film vizuális környezetére, díszleteire is igazak. Az olvasó joggal teheti fel a kérdést, hogy vajon egy épített örökséggel foglalkozó blogon mi keresnivalója lehet a Csillagok háborújának? A válasz egyszerű: a Star Wars-univerzum vizuális világában újra és újra megjelennek a történeti építészet elemei, és mivel a Star Wars több generáció számára ikonikussá vált, immár kitörölhetetlenül vizuális kultúránk része. A Star Wars egyidős az én nemzedékemmel, az 1970-es évek végén születettekkel, tehát mi vagyunk azok, akik már egy olyan világban nőttünk fel, aminek a Star Wars az egyik meghatározó kulturális jelensége.

02.jpgAz ébredő Erő (forrás: universostarwars)

Csuvi, hazaérkeztünk!" (forrás: youtube)

Mark Lamster az eredeti trilógiát – valamint részben a Baljós árnyakat – elemezve mutatott rá, hogy a jó és rossz harcáról szóló filmes eposz vizuális világa leképezi a történet két ellenpontját, a misztikus, mindent átjáró Erő jó és sötét oldalát, amit a jedi lovagok és a lázadó köztársaságiak, valamint a gonosz galaktikus Birodalom és vezetői, a sith-ek testesítenek meg. Lamster szerint az eredeti trilógiában ez a kibékíthetetlen ellentét a természetes és mesterséges közeg szembeállításában nyer látható formát. Míg a lázadók bázisai természeti környezetben találhatók, mint Yavin IV bolygó őserdejében a Csillagok háborúja – Egy új reményben, a Hoth bolygó jéggé dermedt világában A Birodalom visszavágban, vagy az Endor holdjának erdei világában A jedi visszatérben, addig a birodalmiak egy redukált színvilágú, szinte fekete-fehér, technicista, futurisztikus környezetben tűnnek fel, elég csak a Halálcsillagra, a csillagrombolókra, vagy a birodalmi lépegetőkre gondolni.

03.jpegA Halálcsillag... (forrás: starwars)

04.pngA Halálcsillag tárgyalóterme... (forrás: starwars.wikia)

05.jpgA Birodalom visszavág elhíresült mondata futurisztikus környezetben: „én vagyok az apád". (forrás: fanpop)

Mindezt aláhúzza, hogy a főhős, Luke Skywalker (Mark Hamill) a legendákból jól ismert „legkisebb fiúként” egy sivatagos bolygóról, a Tatooine-ról indul kalandos útjára, hogy megmérkőzzön a két főgonosszal, a galaktikus Birodalom császárával (Ian McDiarmid, Clive Revill) és az ő tanítványával, Darth Vader nagyúrral (David Prowse, James Earl Jones, Hayden Christensen). Luke küzdelemre való felkészítése pedig egy mocsárral borított bolygón, a Dagobah-n zajlik, ahol Yoda mester farag belőle jedi lovagot.

06.jpgA Csillagok háborúja – Egy új reményben Luke Skywalker a kettős naplementét figyeli a Tatooine-on. (forrás: coverjunction)

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a történelmi múltból ismert épületek egyes elemei már az eredeti trilógiában is feltűnnek. A Tatooine sivatagos világán a mai Tunéziában lévő Matmata városánál található berber építmények hatása fedezhető fel, ráadásul a filmbéli bolygó nevét is a forgatási helyszíntől nem messze lévő Tataouine városról kölcsönözték. A Csillagok háborúja – Egy új remény végén pedig a felkelők bázisának otthont adó Yavin IV-en a hajdan Közép-Amerika őserdeiben virágzó maja civilizáció maradványai, a Guatemalában lévő Tikal romvárosának 8–9 . századi piramisait ismerhetjük fel. Ezekben az épületekben van egy közös vonás: nem tartoznak a nyugati kultúra építészettörténeti emlékei közé, sőt még a közel-, közép- és távol-keleti civilizációk híres és sokak által ismert épületei sem ismerhetők fel bennük. Alkalmasak tehát arra, hogy valami távoli, misztikus világot jelenítsenek meg. Egyedül A jedi visszatér végén tűnik fel néhány képkocka erejéig egy felhőkarcolókból álló város, amiről New Yorkra asszociálhatunk. A Birodalom vizuális világához tartozó futurisztikus építmények pedig egy valóban távoli világba kalauzolnak el bennünket, bár természetesen merítenek az utópiák és a modern építészet világából, valamint észrevehető rajtuk az 1970-es évek design-ja. Természetesen ez a formakincs a korábbi sci-fi hagyományból is táplálkozik, hiszen például Stanely Kubrick 1968-ban bemutatott 2001: Űrodüsszeiájának (2001: A Space Odyssey) a hatása letagadhatatlan.

07.pngEgy lázadó őrködik a Yavin IV-en a Csillagok háborúja – Egy új reményben. (forrás: starwars.wikia)

08.jpgA tikali piramisok a guatemalai őserdőben. (forrás: wikipedia)

A három előzmény részben azonban a fenti séma bonyolódik. Az említett ellentétet Lamster a Baljós árnyakban még felfedezi, azonban a korábban koherensnek mondható vizuális világnak nyoma sincs, ahány bolygó, annyiféle design – és a bolygók száma jócskán megszaporodik. A technicista, futurisztikus környezeten érezhető, hogy az ezredfordulón tervezték, és design-ja koránt sem olyan összefogott, mint az eredeti trilógiában, hiszen a történeti építészet elemeit felvonultató környezethez hasonlóan szinte helyszínről helyszínre változik.

Ennek a futurisztikus környezetnek a markáns példája Coruscant, a galaktikus Köztársaság, a későbbi Birodalom fővárosa, ahol az égbe törő felhőkarcolók között több szinten lüktet a levegőben lebonyolított forgalom. Ez a megoldás már korábbi sikeres sci-fikből is ismert: prototípusa Fritz Lang 1927-ben bemutatott Metropolisz (Metropolis) című némafilmjében tűnt fel, de ikonikussá Ridley Scott 1982-es nagyhatású mozijában, a Szárnyas fejvadászban (Blade Runner) vált, majd 1997-ben, két évvel a Baljós árnyak előtt a Luc Besson által rendezett Az ötödik elemben (The Fifth Element) is visszaköszönt.

09.pngCoruscant (forrás: starwars.wikia)

10.jpgFritz Lang: Metropolisz, 1927. (forrás: pixsearching)

11.jpgRidley Scott: Szárnyas fejvadász, 1982, az elhíresült piramisok. (forrás: alienseries)

12.jpgGeorge Lucas: Baljós árnyak, 1999, Coruscant, Jedi-templom. (forrás: starwars.wikia)

Az előzmény részek vizuális világa szinte tobzódik az építészettörténetből vett idézetekben, amelyekből terjedelmi okokból csak a legfontosabbakat említjük. A látványtervezők az eredeti trilógiához képest továbbfejlesztették a Tatooine világát: a bolygó fővárosában, Mos Eisley-ban például megjelenik egy stadion, a Nagy aréna, amiben a Baljós árnyak egyik kulcsjelenete, egy fogatverseny játszódik, mely önmagában is az 1959-es Ben-Hur híres fogathajtó jelenetét idézi. A stadionról viszont nyilvánvalóan az ókori római cirkuszok jutnak az eszünkbe, a nyújtott forma egyenesen a római Circus Maximuszig visszavezethető. Mivel Mos Eisley versenypályája az egyik oldalon nyitott, a szakértő szemlélőnek könnyen beugorhat Albert Speer 1936-os berlini olimpiai stadionja is.

13.pngTatooine, Mos Eisley, Nagy aréna. (forrás: starwars.wikia)

14.jpgAlbert Speer: Olimpiai stadion, Berlin, 1936. (forrás: wikipedia)

A legnyilvánvalóbb építészeti idézetek a három előzmény rész egyik legfontosabb helyszínén, a Naboo bolygó fővárosában, Theedben találhatók. A theedi uralkodói palotát több valódi épület elemeiből gyúrták össze. A belső jeleneteket az egyik legjelentősebb késő barokk királyi kastélyban, a 18. században épített, Nápoly melletti Reggia di Casertában vették fel. A néző számára – enyhén szólva – meghökkentő élmény a nápolyi Bourbonok klasszicizáló barokk palotájában sugárvetőkkel lövöldöző idegen lények és robotok látványa. Az uralkodói palota külsejét ezzel szemben a 6. századból származó konstantinápolyi Hagia Szophia-székesegyházról kölcsönözték, valamint a palota külseje a 2. században épített római Pantheont is felidézi. Theed felvonulási útját rómaias diadalkapuk gazdagítják, egy olasz blogger pedig rámutatott, hogy a város egészének kialakítása a reneszánsz ideális városépítészeti elképzeléseit tükrözi. A városképet mindemellett a bizánci és a közel-keleti építészetből vett kupolák határozzák meg.

15.pngTheed az uralkodói palotával. (forrás: starwars.wikia)

16.pngFilmjelenet a Nápoly melletti Reggia di Caserta belsejében. A palotát a 18. században építették Luigi Vanvitelli (1700–1773) tervei alapján. (forrás: starwars.wikia)

17.jpgA mecsetté átalakított konstantinápolyi (isztambuli) Hagia Szophia-székesegyház, 6. század, tralleszi Anthemiosz
és milétoszi Iszidórosz műve. (forrás: wikipedia)

18.jpgA római Pantheon, 2. század, damaszkuszi Apollodórosz tervei alapján. (forrás: studyblue)

A Naboo-n itáliai villákat is láthatunk, amelyekre a designerek fantáziája bizánci kupolákat pöttyintett. A vizuális környezetről tehát lerí, hogy az alkotók a legkülönbözőbb korokból és földrajzi régiókból szedték össze a látványvilág elemeit, azonban mindezt kissé komikussá teszi a Comói-tó partján álló itáliai villák tetején ékeskedő keleti kupolák látványa. Ráadásul az építészeti elemek egyes esetekben igen szervetlenül kapcsolódnak egymáshoz, a lelkes csapatnak sikerült az egymáshoz egyáltalán nem illő elemeket összeházasítania. Az olvasó erre felelhetné, hogy ugyan már, egy olyan sci-fibe oltott fantasy moziban, mint a Star Wars ez nem lehet szempont. Bizonyos értelemben az olvasónak igaza is lenne, de mégis lesújtó látni azt az analfabétizmust, amivel a designerek az épített örökség elemeihez nyúltak. Ráadásul annyira azért nem sikerült összekutyulniuk az architektúrát, hogy a nézőnek be ne ugorjon egy-egy híres épület vagy nagy építészeti stíluskorszak, így a szegény mozilátogató nem azt érzi, hogy egy távoli galaxisban jár, hanem azt, hogy valamelyik Las Vegas-i kaszinóban kóborol. Az eredmény tehát egyfajta bántó eklektika, bár a korábban eklektika szóval illetett 19. századi irányzat, a historizmus hozzáértő és sokkal ízlésesebb módon alkalmazta a történeti építészet elemeit.

A három előzmény részt a Csillagok háborúja eposz írója, George Lucas rendezte. Ezeken az epizódokon kívül az eredeti trilógiából ő csupán a Csillagok háborúja – Egy új remény rendezője volt, A jedi visszatérben pedig Richard Marquand mellett társrendezőként működött. A Birodalom visszavág – a legjobb Star Wars-epizód – rendezése Irvin Kershner nevéhez fűződik. Lucas tehát mintha teljesen elvesztette volna az arányérzékét: sokat markolt, de keveset fogott, a túl nagyra fújt lufi kipukkadt.

19.jpgEnyészetnek indult birodalmi csillagromboló Az ébredő Erőben a Jakku bolygón. (forrás: mozi.24)

Az ébredő Erő ellenben visszatért az eredeti trilógia vizuálisan sokkal egységesebb, összefogottabb és átgondoltabb világához. Már említettük, hogy a rendező talán túlságosan is épített a nosztalgiára, ami természetesen a látványvilágon is érezhető: a Jakku bolygó – ahonnan a főhős, Rey (Daisy Ridley) útjára indul – szinte egy az egyben a Tatooine mása, vagy a Birodalom utódával, az Első Renddel szemben az Új Köztársaságért harcoló ellenállók D’Qar-i bázisa újfent erdős környezetben található. A szintén erdős Takonada bolygón pedig a délkelet-ázsiai és a közép-amerikai építészetre emlékeztető épületeket láthatunk. Megjelenik a Halálcsillag utóda, a Starkiller bázis, ami a Birodalom technicista közegét ötvözi egy hóborította bolygó természeti környezetével, s ez utóbbi A Birodalom visszavágból ismert jégbe fagyott Hoth bolygót is eszünkbe juttathatja. A nyugati építészetre vonatkozó utalásokkal, vagy szélesebb körben ismert keleti épületek felidézésével azonban nem találkozunk. A látvány tehát újra egy távoli világot idéz, amiről a néző elhiszi a híres kezdő szavakat: „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban”…

 

Tóth Áron

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr818205492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

shred 2015.12.29. 12:46:18

Jó összefoglaló! Nekem mostanában tűnt fel, hogy az SW univerzumban csupa egy-jellegű bolygó van. Nincsenek éghajlatok, különböző domborzati és egyéb eltérések. Jégbolygó, sivatagbolygó, vízbolygó, erdőbolygó... mondjuk, ha az ember a hiperűrben közlekedik, akkor kb. annyi idő átérni a Hoth-ról a Tatuinra, mint Finnországból Tunéziába:)

Fortress 2015.12.29. 19:21:18

Sajnos a monumentális megjelenítések, gigantikus épületek, hatalmas látványképek az új részben nagyon szegényesek. Mondhatni: pár sivatagban felejtett lépegetőben egy havas bolygóban és egy középkori várban ki is merülnek. És ez nem csak azért baj, mert Star Wars VII., vagyis az Ébredő Erő az egyik leggyengébb Csillagok háborúja rész lett (ahogyan ezt néhány józan kritika ki is fejtette már), hanem mert elveszett valami lényeges és siratni való az egészből. És ezt pont az 1970-es évek szülöttei veszik észre elsőkként!

==T== 2015.12.29. 19:33:42

Egy kiegészítés:

Az Ep. I.-ben a pod versenypályához a Hockenheimring adta az ihletet. 99-es film, szóval a 2003-as átépítés előtti állapot.