A Magyar Építészeti Múzeum és a De la Motte–Beer-palota – a Forster Központ két alintézménye – közös szervezésében nyílt kiállítás 2015. december 18-án Róth Miksa (1865–1944) születésének 150 éves évfordulója és a Fény éve alkalmából. A tárlat különlegessége abban rejlik, hogy az eddigi Róth Miksa kiállításoktól eltérően a Magyar Építészeti Múzeum Róth-hagyatékában őrzött színes tervlapjait és néhány tárgyát ismerheti meg a látogató.

71_032_15_1-1_kicsi.jpg

A kiállítás logója, amelynek alapját a Lukács fürdőhöz készített felülvilágító terve adta (© Magyar Építészeti Múzeum, a logót készítette: Baldavári Eszter)

A kiállítás szöveges tartalmainak megírása közben körvonalazódott a századforduló legismertebb üvegművészének kritikai értékelése a korabeli szakmai értekezések tükrében. Róth Miksa pályájának kezdeti szakaszát azért érdemes közelebbről megvizsgálni, mert nemcsak a művész életművének kezdetét, de a műfaj hajnalát is jelenti. Az üvegfestészet Magyarországon a 19. század végén nem volt jó helyzetben, s ezt nehezítette az a körülmény is, hogy a középkori üvegfestészeti alkotások kevés kivétellel elpusztultak. A fiatal üvegművész – akinek édesapja, Róth Zsigmond „egyedüli volt, ki hazánkban az ólomba foglalt színes üvegezések készítéséhez értett” – már 12 évesen részt vett a műtermi munkában (1877-ben Lang Adolf az Andrássy úti régi Műcsarnok építésekor Róth Zsigmondot bízta meg az üvegmunkák kivitelezésével), sőt ekkor készített először ún. alátétrajzokat, amelyek az egyes üveglapok ólomba fűzését segítették. Róth Miksa egyik első megbízása Steindl Imrének, az Országház tervezőjének nevéhez fűződik, ahogy a művész írja: „Alig voltam 22 éves, mikor a mindennapi megélhetés súlyos gondjaival küszködve – Steindl megbízott engem az általa restaurált máriafalvi gótikus templom üvegfestményeinek kivitelével.” A megbízás és a Steindllel való sikeres együttműködés hozta az első igazán nagyszabású megbízást – az Országház üvegablakainak tervezését és kivitelezését –, amely által hamar ismertté vált a művész.

2o3a0074.jpg

Az ún. "Passió szobában" láthatók az egyházi épületekhez készített ablak és mozaik tervek (fotó: Hack Róbert)

A fiatal üvegművész életében fordulópontot jelentett a Szent István-bazilika építése. A lipótvárosi templom utolsó építési periódusában ugyanis érdekes vita alakult ki az üvegezési munkák kapcsán, amely nemcsak Róth Miksa életművének szempontjából volt fontos momentum, de kiválóan tükrözte a korszak külföldi és hazai műiparának egymáshoz való viszonyát is. A templomépítő bizottság az olasz Salviati & Co. céggel kívánt szerződést kötni – végül is ők kapták meg a megbízást –, ám az időközben műhelyt alapító Róth Miksa szerette volna elkészíteni az üvegmunkákat. Hosszas vita folyt arról, hogy a régóta működő, kiváló minőségű üveget gyártó velencei cég kapja-e a megbízást, vagy a kísérletező szellemű fiatal magyar művész, Róth Miksa. Kauser József építész és maguk a művészek is tiltakoztak ez utóbbi ellen. Ahogy Kauser írta: „éppenséggel nem vagyok a hazai műipar fejlesztésének ellensége, de csak ott, ahol annak nyilvánvaló első kísérletezése nem azonnal a legmagasabb igények kielégítésével járó feladatokra vállalkozik; és így a magasabb tekintetek alá kerülő szintén hazai érdeket nem veszélyezteti”. Benczúr Gyula szintén Róth ellen érvelt, úgy vélte, hogy a velencei műhely áll csupán olyan fokon, hogy „teljes művészi ambitiommal és lelkem egész odaadásával készült művemet úgy fogja mozaikban interpretálni, amint azt e módban tökéletesebben nem lehet.” Kauser végül azt ajánlotta, hogy a mellékkápolnák medalionképeinek mozaikmunkáját adják Róth Miksának, mert azzal nem veszélyeztetik a templom egységes főterének összhatását. Az évek során Róth Miksa tevékenysége a művészeti élet kritikusainak elismerését is kivívta, s szinte minden jelentősebb századfordulós hazai épület üvegmunkáinak kivitelezését az ő műhelye kapta meg. Később Kauser is elismerte művészi tehetségét, ezért az 1910-es évek elején a bazilika előcsarnokának dongaboltozatára készített, erősen lepergett tempera képek helyett megrendelt mozaikkompozíció elkészítésére már Róth Miksát kérte fel.

Az üvegművész az alkotás folyamatában különösen nagy gondot fordított a tervek precíz kidolgozására, ezt bizonyítják az Építészeti Múzeum Róth-hagyatékában őrzött tervlapok is. A színes rajzok és akvarellek technikáját sem véletlenszerűen alkalmazhatta a művész, a kiállításon szereplő tervlapokon láthatjuk, hogy amíg az opalizáló üvegbetétek hatása már a satírozással készült terveken jól érvényesül, addig a templomok vibráló színeit és drámai hatását kiválóan érvényre juttatja a vízfesték vékonyabb-vastagabb felhordása. Róth Miksa élete alkonyán kiadott önéletrajzi írásában is hangsúlyozta a tervezés lényegességét. Az üvegfestő tíz pontja címen megjelent alapelveinek első tétele is a következő: „Színben gondold el az üvegfestménynek már legelső tervét is”. A művész az alkotás folyamatában központi szerepet tulajdonított a karton színei helyes értékelésének is, amely az üvegdarabkák összepróbálása során kialakult színkompozíciót jelenti. Ezen kívül minden épülettípus, illetve üveg- és mozaikkompozíció esetében szem előtt tartotta az épület funkcióját is. Ennek érdekében gyakran konzultált szakemberekkel, hogy az épület rendeltetésének maximálisan megfeleljenek az üvegalkotások.

Az egykori lipótmezei elmegyógyintézet színösszeállítása nemcsak különleges, de tudományos megalapozottsága is figyelemreméltó, ugyanis Róth Miksa és Nagy Sándor a jelenetek kidolgozása közben többször is beszélgetett Oláh Gusztáv igazgatóval és elmegyógyász specialistával, aki kérte, hogy kerüljék a meleg színek túl nagy felületeken való alkalmazását, mert azok kellemetlenül hathatnak az ápoltakra. A színskála tehát alulról felfelé a sötét narancs-vörösből a lila felé egyre hidegebb színekből áll: az ábrázolás felső jelenetei, valamint Krisztus alakja a kék árnyalataival közvetítenek nyugalmat a néző számára. Szintén a tudományosság igénye fogalmazódik meg a Korb Flóris által tervezett debreceni gyermekklinika belső kialakításával kapcsolatban is, ahol Róth Miksa végezte a díszítőfestést. A művész a következőképpen emlékezik meg a munkáról: „A debreceni gyermek-klinika akkori igazgatója, Szontágh Félix professzor azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a csecsemő-kórterem fehérrel festett mennyezetére, minden bölcső fölé egy-egy nagyobb színes rozettát festessek. Mikor különös kérésének oka iránt érdeklődtem, azt mondta: megfigyelésem szerint annak a csecsemőnek, akit családi körben ápolnak, ahol színes és változatos környezet veszi körül, összehasonlíthatatlanul jobb a kedélyállapota, mint annak a csecsemőnek, aki a klinika kórtermében bölcsőjében hanyattfekve, fölfelé meresztett szemecskéjével nem lát egyebet, egy rideg fehér foltnál.”

2o3a8945_kicsi.jpg

Az egykori lipótmezei elmegyógyintézet kápolnájának ablakrészlete paradicsomi jelenettel, felette Mária a kisded Jézussal (fotó: Hack Róbert)

A művész életrajzából származó idézet adta a kiállítás „Egyszerű vonalakban tiszta színezés” címét, a budapesti Lukács Fürdő felülvilágítójához készített eredeti terv pedig a logó alapját. A tárlat koncepciója a De la Motte–Beer-palota enteriőrjébe, illetve az egymásból nyíló szobák freskó-programjába illeszkedik. A „Téli ebédlőben” Róth Miksa életének egyes vonatkozásai, a rózsamotívumokkal díszített „Szalonban” az üvegművész középületekhez készített tervei kerültek kiállításra. A „Passió-szobában” egyházi épületekhez, templomokhoz és kápolnákhoz készített jelentősebb műveket tekinthetik meg. Az ún. „Hálószobában” a magánépítkezések – bérházak és villák – mellett a 19–20. század fordulóján előszeretettel használt szimbólumaiba nyerhetnek betekintést a látogatók. A színes tervlapokon keresztül olyan ismert hazai épületek történetébe pillanthatunk bele, mint az Országház, a Szent István-bazilika, az Országos Levéltár vagy a Gresham-palota. Jelentős a Róth kísérletező szelleméből megszületett mintatervek száma is. A tárlat a villákhoz és bérházakhoz készült rajzokhoz és akvarellekhez kapcsolódva ismerteti a 19–20. század fordulóján gyakran megjelenő növényi szimbólumokat és figurális motívumokat is. A művészi kivitelezésű tervanyag többségén nem szerepel évszám, így az időbeli tájékozódást a művész életrajza és a stíluskritika segítette. A historizáló díszítésű ablakoktól a szecesszió szimbólumain át az art deco geometrikus vonalvezetésének széles skálája és gazdag formakincse jelenik meg a kiállításban. A stíluspalettát nem zavarva modern installációs eszközök juttatják érvényre a bemutatott tervek értékét, a szöveges tartalom egyszerű grafikájának megtervezéséhez pedig maga Róth Miksa segített 1897-ben megjelent referencia könyvének szegélymintájával.

2o3a0075.jpg

A bérházakhoz és villákhoz készült impozáns tervlapokat a palota egykori Hálószobájában tekinthetik meg a látogatók (fotó: Bélaváry Krisztina)

A kiállítás munkálatai, valamint a megnyitó ünnepség alatt is számtalanszor elhangzott a kérdés: létezik-e Magyar Építészeti Múzeum? Az építészettörténettel foglalkozó kutatók egy ideig nyomon követhették a múzeum sorsának alakulását, amíg a gyűjtemény egy része a Forster Központ aulájában foglalt helyet, ahol a 2015. évi Múzeumok Éjszakáján több mint 260 látogató ismerkedett meg a gyűjtemény reprezentatívabb darabjaival. Ősszel folytatódott a költözés, így mára már csaknem az egész anyag a Daróczi út 3. szám alatti épületben várja, hogy elfoglalja új otthonát. Habár a hagyatéki anyagok mennyisége és egy részének feldolgozatlansága számos feladat elé állítja a múzeum dolgozóit – merthogy novembertől három főre bővült a létszám –, kiváló lehetőséget is biztosít arra, hogy újragondolják a feldolgozás egyes szempontjait. A Róth Miksa kiállítás tökéletes főpróbának bizonyult, hiszen a fotókon, a reklámlapokon és a tervlapokon keresztül mintaüvegeken át számos azonosítatlan vagy dátum nélküli tervlappal is találkozhattunk. Az üvegművész hagyatéka által tehát megfogalmazódott jó néhány olyan kérdés, amelynek megválaszolása lesz a munkatársak elsődleges célja az elkövetkezendő időszakban.

2o3a0115.jpg

A megnyitó ünnepségen Gellér Katalin művészettörténész mondott köszöntőbeszédet. A kiállítást az Építészeti Múzeum gyűjteményvezetője és a Forster Központ elnökhelyettese, Ritoók Pál, illetve a kiállítás kurátorai, Baldavári Eszter és Sebestyén Ágnes Anna nyitották meg (fotó: Bélaváry Krisztina)

A kiállítás 2016. február 29-ig látogatható.

Baldavári Eszter

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr268274132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.