Avagy lehetséges nagy léptékű fejlesztés vasbeton nélkül is.

Budapest úgy él a városlakók és az idelátogató külföldiek gondolataiban, mint Európa közparkokban egyik legszegényebb metropolisza. A fővárosunkkal nevének hangzása miatt sokszor összetévesztett Bukarest kevés eredendő adottságával múlja felül a Duna királynőjét, az egy főre jutó „zöld” négyzetméterek számában azonban messze megelőz minket. Az a megállapítás, miszerint ezen az áldatlan állapoton a zöldfelületek mennyiségének növelésével változtatni kell, egyike napjaink sokat hangoztatott, ám a változás esélyével kevéssé kecsegtető közhelyeinek. Az e téren az elmúlt évtizedekben tapasztalható mozdulatlanság számos oka közül most csak egyet emelnék ki. Budapest belső kerületeinek viszonylag sűrű beépítettsége városfejlődési sajátosság, a XIX. század öröksége. A magas telekárakkal párosuló, rohamosan növekedő lakásigény arra késztette dualizmus kori elődeinket, hogy lehetőség szerint minél kisebb alapterületen minél több család számára alakítsanak ki lakóhelyet. Hatalmas, új parkok létesítésére Pest történelmi kerületeiben városszerkezeti okoknál fogva tehát nincs lehetőség. A VIII. kerület ma leginkább Palotanegyed néven emlegetett belső része hajdanán bővelkedett szép, bár kisebb kiterjedésű magánparkokban, hiszen a XIX. század második felében Pest talán legelőkelőbb, a polgári életstílus nívóját messze felülmúló városrésze, valóságos mágnásfertálya alakult itt ki, hazafias arisztokraták erőfeszítéseinek eredményeképpen.

1.jpg1. A szerző felvétele

Mára mindebből jóformán semmi sem látható. A sűrű városszövetben csak elvétve fedezhető fel egy-két zöld folt, az is leginkább a külvilág felé zárt háztömbök rejtekében. Pedig a hajdanvolt nagyúri miliő legalább egy ponton hitelesen és viszonylag kevés erőfeszítéssel rekonstruálható lenne, méghozzá a mai kor nyitottság iránti igényének szem előtt tartásával, közpark formájában. A Pollack Mihály tér három palotája, a Festetics-, az Esterházy- és a Károlyi-rezidencia mögött egykor elterülő kertek mai méltatlan állapotának felszámolásával az egész főváros egyik legnépszerűbb és legautentikusabb pihenőhelyét lehetne kialakítani, miáltal élettel telne meg a Szentkirályi utca, valamint a Múzeum és Bródy Sándor utca által határolt, jelenleg szinte gyártelepi kihaltságot árasztó térség.

2.jpg2. A Pollack Mihály tér madártávlati képe a három palotával és a Magyar Rádió közéjük épített létesítményeivel [forrás: Google Térkép]

Semmi egyebet nem kell tenni tehát, mint helyreállítani azt, amit fél évszázad kulturálatlansága és igénytelensége veszni hagyott, és amelynek ésszerű, a lakosság érdekeit jobban szolgáló alternatívája egyébként sincs. A Kormány nemrégiben közzétett szándéka szerint erre most lehetőség nyílik, amennyiben a tömböt használó Magyar Rádió nagy részének kiköltöztetése után ismét kertek létesülnek itt.

De lássuk, milyen is volt ez a környék a fénykorban! A Nemzeti Múzeum mögött elterülő, jelenlegi alakjában leginkább egy mélygarázs felszíni kiinduló- és végpontjának benyomását keltő Pollack Mihály tér a reformkorban nem volt más, mint a ma is létező Ötpacsirta utca folytatása, korabeli nevén Fünf Lerchen Gasse. A Palotanegyed kiépülése előtt a város e részén kis igényű házakból álló, laza beépítettségű tömbök sorakoztak. Az elkészült Múzeum azonban presztízst kölcsönzött a régi városfalakon kívüli térségnek, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő önkényuralom enyhülését, illetve főként az Országgyűlés ideköltözését követően alkalmas helynek bizonyult a hazafias érzelmű arisztokraták számára lakhely létesítése céljából.

A három palota legidősebbikét, és egyben a mágnáslakok archetípusát gróf Festetics György építtette 1862–1865 között az arisztokrácia egyik kedvelt építészével, Ybl Miklóssal. Az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemnek helyt adó rezidencia Ybl ifjúkori remeke, amely egyemeletes, visszafogott tömegével és hallatlanul finom, itáliai mintákat követő korai neoreneszánsz részleteivel a műfaj egyik fő művének tekinthető.

Nem sokkal később, 1867-ben a gróf megvásárolta a frissen felépült palotától délre eső 942. számú telek nagy részét, amely korábban a szintén Ybl tervezte Tornacsarnok és Nemzeti Lovarda együtteséhez tartozott. Itt létesült a helyreállításra érdemes Festetics-kert.

3.jpg3. A Festetics-palotától jobbra látható fás terület, azaz a későbbi kert előtt még csak egy egyszerű kerítés húzódik.
Kőnyomat (részlet), 15×51,6 cm. [Az Ország Tükre, 1863. 34. sz. 402.]

A palota oldalhomlokzata melletti park egyedüli mementója a kisebb-nagyobb átalakítások ellenére ma is látható öntöttvas kerítés, középütt díszes keretezésű, Festetics-címeres kapuval (4. kép).

4.jpg4. A Festetics-kert kapuja egykor, mögötte a parkkal… Klösz György felvétele
[forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény]

5.jpg5. …és ami ma a helyén van: a Magyar Rádió üzemépülete [forrás: Google Térkép]

Az építkezés és a telekvásárlás közti időbeli hiátusnak tudható be az egykor gazdagon aranyozott rácsozatnak a palotáétól eltérő, francia barokkot idéző stílusa, amely csöppet sem jellemző Ybl ízlésvilágára. Az újabb kutatások szerint ennek tervezője egy Friedrich Flohr nevű bécsi építész volt, és vélhetően neki köszönhetőek a rezidencia ugyancsak franciás, III. Napóleon udvarának legfrissebb divatját követő, historizáló enteriőrjei is. A Festetics-palotát megörökítő legrégebbi hiteles ábrázolásokon a mai rácsozat még nem is szerepel, helyén egy visszafogott kerítés látszik csupán kapu nélkül (3. kép). A parkról hiteles fotók hiányában csak egy 1872-es, Halácsy Sándor mérnök által készített térkép alapján alkothatunk képet, figyelembe véve persze a rajz meglehetősen sematikus jellegét (6. kép).

6.jpg6. Pest városrendezési térképe a Festetics- (A) és a Károlyi-palotával (B), illetve a kertek ábrázolásával (átlós sétányokkal tagolt négyszögletes mezők), 1872. Halácsy Sándor, 69,5×56 cm (forrás: Budapest Főváros Levéltára XV.16.b.221/25 [1–8])

Mindazonáltal a tény, hogy a tér túlsó végén álló Károlyi-palota számos fényképről ismert kertjét viszonylagos pontossággal örökítette meg a rajzoló, valamelyest hitelesíti a Festeticsek parkjának ábrázolását is. Mindkét esetben egy szökőkúttal díszített központi teresedés köré szervezett, átlós utakkal négy gyepmezőre osztott téglalap alakú parter rajzolódik ki. A viszonylag kis alapterület dacára ez meglehetősen nagyvonalú kialakítást sejtet, nem beszélve arról, hogy a források tanúsága szerint hajdanán kis kerti lakok is fokozták a romantikus tájélményt.

Még javában épült Festetics György pesti otthona, mikor Ybl 1863-ban megbízást kapott egy palota tervezésére Károlyi Lajos gróftól. Az ő halála után Ybl a gróf Alajos nevű fia számára fejezte be az épületet, ezért indokolt mindkét megrendelő nevének használata. Talán egyetlen főúri családnak sincs annyi máig meglévő háza Budapesten, mint a rengeteg ágra tagolódó Károlyiaknak; gondoljunk csak a legismertebb „Károlyi-palotára” és kertjére az V. kerületben, továbbá a Múzeum utca és az Ötpacsirta utca sarkán álló Károlyi Sándor-palotára, vagy épp a két házzal odébb magasodó Károlyi−Csekonics-rezidenciára. A szóban forgó alkotás francia neoreneszánsz stílusjegyeket mutat, rendkívül mozgalmas tömegű, sarokmanzárdos, szobrokkal gazdagon tagolt homlokzatához pedig csak enteriőrjeinek egykorvolt neorokokó pompája mérhető.

A legtöbb információ ennek a palotának a kertjéről áll rendelkezésünkre, amelyik a Múzeum utca vonalában csatlakozott az épület hátsó homlokzatához. A korábban említett Halácsy-féle térkép lényegében azt az elrendezést mutatja, amelyet az archív fotókról is leolvashatunk. Egy közel szabályos téglány alakú parter közepén négykaréjos keretezésű szökőkút állt, benne sziklatömbből spriccelő vízsugárral. A vélhetően zúzott kővel felszórt sétányok által határolt gyepes mezőket a historizmus kertkultúrájára jellemző virággruppok és cserjék élénkítették (7. kép). A park a kastélyszerű palota hátsó homlokzata felől egy kőből faragott, kecses mellvédű, kétkarú lépcsőn keresztül volt megközelíthető, az ezzel megegyező tengelyben, a kert túloldalán emelkedő Károlyi-bérház tövében pedig egy árkádos gloriett létesült. Ez a kétszintes filagória afféle idilli díszletként zárta le a kertet, kétoldalt szoborfülkékkel övezett hármas íve alatt hűsölési lehetőséget biztosítva a lakóknak, balusztrádos felső szintjéről pedig remek kilátás nyílt az egész együttesre. A hozzá csatlakozó bérház lényegében sivár és eredendően nem túlságosan romantikus tűzfalát pedig úgy finomította Ybl, hogy szintekre osztva és pilaszterekkel vertikális tengelyekre tagolva egy valóságos „vak” palotahomlokzatot formált belőle.

7.jpg7. A Károlyi-palota kertje és a gloriett, Klösz György felvétele [forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény]

A kertet délről tömör kőfal választotta el az utcától, amelyet csak középütt tört át egy gazdagon faragott pillérek közé fogott, kétoldalt félköríves, középütt egyenes záródású kovácsoltvas hármas kapuzat (lásd a záró kép bal oldalát).

A ma is álló paloták legfiatalabbika 1871-től épült Baumgarten Alajos tervei alapján az Esterházy család számára, méghozzá az Ybl tervezte egykori Nemzeti Tornacsarnok helyére. Az Esterházy-palota – amely egy időben az utca névadója is volt – téglahomlokzatú, kőtagozatos, itáliai cinquecento reminiszcenciákat idéző épület, amelynek egykori kertjéről mára nemigen áll rendelkezésünkre értékelhető információ. A Halácsy-féle 1872-es térképen furcsa módon nem szerepel, hiszen a mérnök még mindig a néhai Tornacsarnokot ábrázolta rajta. A hosszan hátranyúló épületnek azonban vélhetően nem volt olyan nagyvonalú parkja, mint szomszédjainak, már csak hely hiányában sem.

A Pollack Mihály tér és palotái a XX. század során osztoztak a főváros egészének sorsában. A II. világháború idején a Nemzeti Lovarda és a Károlyi Lajos- (Alajos-) palota is találatot kapott, és teljesen kiégett. A lovardát – annak ellenére, hogy menthető lett volna – a műemlékvédelem egyöntetű tiltakozása dacára 1948-ban lebontották. Állítólag a rövid időre köztársasági elnöki rezidencia céljára felhasznált Esterházy-palotának kívántak nagyobb kertet biztosítani ily módon. Az utóbbi épület egyébként viszonylag épségben vészelte át a viszontagságokat, időközben csak főhomlokzati balusztrádjától fosztották meg. A Festetics-palota élte túl legépebb állapotban a harcokat. Mivel már 1933-ban, Festetics Tasziló halála után állami tulajdonba került, elfogadható hasznosításáról napjainkig gondoskodtak. Egyebek mellett az OSZK különböző osztályinak, illetve az ELTE Szociológiai Tanszékének adott helyet, mígnem az ezredfordulón az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem számára példaértékűen és aprólékos módon felújították. Az együttes többi részének sorsában döntő és máig ható fordulatot hozott, amikor a terület a Magyar Rádió tulajdonába került. Az Esterházyak rezidenciája ezután is reprezentatív funkciót töltött be, az intézmény márványtermét is magába foglalva. A Károlyi-palota helyreállítására is csak ezután került sor. Külsejét viszonylag hitelesen rekonstruálták, főhomlokzati kőelemeinek javarészét újrafaragták, belső tereit azonban minden díszétől megfosztva, jellegtelenül építették vissza. A kerti homlokzatot teljesen lecsupaszították, szabadlépcsője is eltűnt (8–9. kép).

8.jpg8. A Károlyi-palota kerti homlokzata az egykor a park részletével, Klösz György felvétele
[forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény]

9.jpg9. A Károlyi-palota „kerti” homlokzata napjainkban a park helyén létesült betonozott parkolóval. Szinte hihetetlen, hogy a fenti képen szereplővel azonos épületet látunk. [a szerző felvétele]

Az egykori kertek sorsát is a Rádió terjeszkedési igényei pecsételték meg, ugyanis az1960-as évektől új épületeket húztak fel. Először a Nemzeti Lovarda helyén készült el a Pollack Mihály téri vasbeton Központi Irodaépület, majd − a Festetics-kert teljes elpusztítása és a palotától való elszakítása árán − a ma is látható üveghomlokzatú üzemépület. Az ekkor kialakult stiláris és vizuális káosz máig sebhelyként éktelenkedik Pest történelmi belvárosának arcán. Az okozott kár azért is felmérhetetlen, mert még az egykori kertek be nem épített maradványit is lebetonozták, illetve igénytelen garázsokkal és raktárakkal zsúfolták tele, parkolóvá degradálva a Palotanegyed hajdani zöld szigetét. A minden koncepciót nélkülöző átalakításoknak esett áldozatául a Károlyi-kert filagóriája éppúgy, mint a Múzeum utca felé nyíló csodálatos kovácsoltvas főkapu, amelynek helyén kétszer olyan széles bejáratot alakítottak ki. Az ehhez csatlakozó falazat és az egyik kapupillér csonkja azonban szomorú mementóként ma is emlékeztet a szebb napokra (lásd a záró kép jobb oldalát).

Az épületegyüttes teljesen alkalmatlan a Magyar Rádió számára, amelyet szemmel láthatóan nem sikerült méltó módon hasznosítania. Az intézmény esetleges költözését már évekkel ezelőtt rebesgették, ám a végső elhatározás eddig nem született meg. Most azonban talán sikerül meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy alkalmasabb ingatlant is lehet találni az intézmény további működtetése céljából, főként az MTVA Kunigunda útján található új központjában. Ezáltal az utólagosan létesített modern épületek is végleg bonthatóvá válnának, felcsillantva a fél évszázados városképi szégyenfolt letörlésének lehetőségét. Az első hallásra drasztikusnak tűnő lépés korántsem lenne példa nélkül álló, hiszen a közelmúltban látványos fejlődést produkáló Balatonfüreden is hasonló megoldást választottak a Vaszary-villa kertjébe beleerőltetett otromba szovjet tiszti üdülő területének visszanyerése céljából. A nemkívánatos beépítések eltüntetése csak Magyarországon számít szokatlannak, az egykori keleti blokk országaiban ez az elfogadott gyakorlat, pláne, ha a Rádió újabb épületeihez hasonló, elavult és vizuális értelemben „környezetszennyező” konstrukciókról van szó. A bontással visszaszerzett területek a jelenleg parkolóként és raktárként használt telekrészekkel együtt egy új városi közpark helyszínéül szolgálhatnak majd. A kérdés csupán a dolgok mikéntje.

Műemléki és közhasználati szempontok figyelembevételével három eltérően kezelendő telekrészt érdemes elkülöníteni. Először is: a két topográfiailag dokumentált történeti kert közül a Károlyi-palota parkját mindenképp érdemes hitelesen és a legmagasabb igények szerint rekonstruálni, hiszen ehhez számos forrás (főként az együttes fénykorából származó fénykép) áll rendelkezésre. Ez vonatkozik a kerítésre és annak kapujára éppúgy, mint a gloriett újraépítésére, különös tekintettel a lepusztult állapota ellenére még mindig látható és felújítható, Ybl-féle neoreneszánsz kulisszahomlokzatra. A fentiek megvalósulása mindenképp unikális városi létesítményt eredményezne, hiszen Budapest egész területén egyetlen egy nagy múltú kert vagy közpark sem tükrözi egykori történeti kialakítását, beleértve az V. kerületi Károlyi-kertet, a számtalanszor megkárosított Városligetet, az Orczy-kertet, vagy akár a Városmajort is. A példaként említhető párizsi Monceau-park történetileg éppúgy hiteles − és ezzel együtt roppant népszerű pihenőhely −, mint a Luxembourg-kert, a bécsi Burggarten és még felsorolhatatlanul sok egyéb park Európa-szerte. Budapest elrontott történelmi értékeinek helyreállítása útján ez mindenképp mérföldkőnek számítana.

Másodszor: a Festetics-park eredeti kialakításának rekonstrukciója opcionális lehetőségként kezelhető, hiszen itt jóval több a bizonytalansági tényező, ami azonban nem zárja ki a díszkerítés immáron szakmailag valóban korrekt és a rendelkezésre álló terveken, valamint archív fotókon alapuló restaurálását, illetve a rács mögött egy történetiségét tekintve szabadabban kezelt közkert megvalósítását. Az így létrejövő, kisebb fákkal is betelepíthető zöldterület elsősorban a szomszédos egyetem hallgatói számára jelentene felüdülést, miáltal végre összenőne, ami összetartozik.

Harmadszor: a két történeti parkrész közötti terület, vagyis az Esterházy-palota mögötti szakasz, valamint az egykori nemzeti lovarda területe a mai igényeket mindenben kielégítő zöldövezet lehetne, terasszal rendelkező kávézókkal és egyéb, a helyhez méltó vendéglátóhelyekkel, amely összefüggő tömbként családok és fiatalok találkozó-, illetve pihenőhelyeként szolgálhatna. A három egység közti harmonikus átmenet és szerves kapcsolat megteremtése pedig különös kertészeti kihívást jelenthet a vállalkozó kedvű tájépítészek számára. A rekonstrukció további pozitív hozadéka lenne, hogy a kerteket a jelenleg csupán átmenő forgalomnak helyt adó Pollack Mihály tér irányában megnyitva élet költözne a lehangoló közterületbe, az ugyancsak méltatlanul elhanyagolt és a közeljövőben szintén felújításra kerülő Múzeumkerttel létesülő vizuális összeköttetésről nem is beszélve.

10.jpg10. A szerző felvétele

Biztos vagyok abban, hogy az imént felvázolt elképzelés megvalósítása a kerület, valamint Budapest teljes lakosságnál egyöntetű tetszésre találna, és hosszútávon is osztatlan népszerűségnek örvendene. Ezúttal ugyanis a vasbeton tűnne el a zöldterület térnyerése következtében, és nem fordítva…

 

Bátonyi Péter

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr808899526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

innovation 2016.07.21. 10:18:05

Maximálisan csak támogatni tudom! Hajrá!

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2016.07.22. 00:28:25

el lehet verni a közpénzt erre is. a hagymáz az nagyon megy manapság. és meg is lehet belőle élnie annak akit ez fűt.
de nézzél már körbe a túloldali múzeumkertben kedves szerző és lásd, hogy egy már (még) létező közkertre is hogy tekint ez az éra (is). maszek autóparkolóként és pozdorjafalú közetetőként. ne álmodozzunk már csiliárdos visszaparkosításról amíg a csikket nem vagyunk képesek felszedni magunk körül.

baszomalássan!

Péter Bátonyi 2016.07.22. 10:56:23

Tisztelt Városjáró!

Egy korábbi bejegyzésemre érkezett kommentje, és a jelenlegi hozzászólás alapján úgy érzem, Ön kötelességének érzi, hogy tartalmatlan módon lefitymáló (ékes magyarsággal trollkodó) megjegyzéseket tegyen írásaimra. Ezúton kérem, zsigeri undorodását leküzdve olvasson bele ismét a szövegbe, ahol kivastagítva az szerepel, hogy az ugyancsak méltatlanul elhanyagolt Múzeumkertet a közeljövőben szintén felújítják, amelyről egyébként kormányhatározat is született.

Mindemellett felhívom a figyelmét, hogy bár a helyesírási szabályzat legújabb módosítása számos könnyítést tartalmaz, a mondatokat még mindig nagy kezdőbetűvel illik indítani.

A Külső-Józsefváros kocsmáinak stílusában megfogalmazott alpári válaszlevelében bízva üdvözlettel:

Bátonyi Péter

Péter Bátonyi 2016.07.22. 12:39:46

@városjáró:

Tisztelt Városjáró!

Egy korábbi bejegyzésemre érkezett kommentje, és a jelenlegi hozzászólás alapján úgy érzem, Ön kötelességének érzi, hogy tartalmatlan módon lefitymáló (ékes magyarsággal trollkodó) megjegyzéseket tegyen írásaimra. Ezúton kérem, zsigeri undorodását leküzdve olvasson bele ismét a szövegbe, ahol kivastagítva az szerepel, hogy az ugyancsak méltatlanul elhanyagolt Múzeumkertet a közeljövőben szintén felújítják, amelyről egyébként kormányhatározat is született.

Mindemellett felhívom a figyelmét, hogy bár a helyesírási szabályzat legújabb módosítása számos könnyítést tartalmaz, a mondatokat még mindig nagy kezdőbetűvel illik indítani.

A Külső-Józsefváros kocsmáinak stílusában megfogalmazott alpári válaszlevelében bízva üdvözlettel:

Bátonyi Péter

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2016.07.22. 13:36:21

melyik volt az a régebbi cikked? emléxik rá a fene.

és ne sétődgess! a net világa tegezős. a hülyeségre meg pláne jön a lebaszás. ez egy ilyen terep. nem kell a szófacsaró negédesség. hányunk már tőle. mind mögött mocsok rejlik.

juteszembe, mikor tegnap példálóztam a szemközti múzeumkerttel, akkor ez a mai cikk előttem még nem volt ismert. előtted viszont valszeg már igen... épp ezért duplán igaz amit írtam!

nol.hu/kultura/bunkert-keres-de-a-magas-fak-zavarjak-a-nemzeti-uj-igazgatojat-1624575

Péter Bátonyi 2016.07.22. 15:28:33

@városjáró:

Tisztelt Városjáró!

Várakozásaimnak mindenben megfelelő válaszát köszönöm.

Üdvözlettel:
Bátonyi Péter

Péter Bátonyi 2016.07.22. 17:22:36

@városjáró:

Ezt még kigazdálkodom valahogy.
Egyébként a blogján járva egészen más hangvételű írásokat láttam. Ennek alapján kissé meglepőek a hozzászólásai, de ez nem az én problémám.
Ha az Ön célja is az, hogy Budapest egyre normálisabb város legyen, akkor sok sikert!

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2016.07.25. 14:53:08

Köszike. Az első siker, ha a pénzelszórást a lehető legkisebb fokra minimalizáljuk. Azonban a projekt, amiről te itt mesélsz, pont hogy nem ezt szolgálja. Sem a haverfőnök múzeum(kert)i őrülete.

Péter Bátonyi 2016.07.25. 16:07:23

@városjáró:
Természetesen az esztelen pénzszórást én is ellenzem. Van egy-két nagyberuházás, amit ilyennek tartok és ezek ellen szót is emeltem néhány korábbi bejegyzésemben (sőt, nem kell nagyon a sorok között olvasni ahhoz, hogy a mostani cikkben is felfedezhesse a kritikai élt). A Múzeumkert felújítása azonban szerintem nem ilyen, és az első hozzászólásából ítélve Ön sem tartja annak. Néhány cigarettacsikknél azonban többet kell ott helyretenni, amihez viszont pénz kell. Az efféle beruházásokat - legalábbis részben - EU-s forrásokból finanszírozzák. Ezeket a kereteket Magyarország vagy lehívja, vagy nem, az Uniónak szinte mindegy, de nekünk korántsem az. Ráadásul az EU-s pénzek java céltámogatás, tehát nem költhető el szabadon (inkubátorra meg lélegeztető gépre, ahogy sokan hirtelen támadt szociális érzékenységüktől vezérelve követelni szokták). Vannak olyan hibák, amelyeket az elmúlt fél évszázadban követtek el, és amelyeket így is, úgy is helyre kell hozni. Ilyen a lepusztult Múzeumkert szakszerű felújítása, vagy a gyártelepi hangulatú Rádió-tömb helyrepofozása.

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2016.07.25. 17:18:04

@Péter Bátonyi: A gyártelepi rádió tömb felújítását nem hiszem, hogy EU-s pénzből lehetne meglépni. Át lehet játszani persze a NM-nak, de az le nem fogja bontani a kockaházakat. Vagy ha mégis, kizárt hogy helyettük ne építsen valami mást. Kert ott nem lesz soha. Legfeljebb választásig. Aztán ha csak el nem kergetjük orbánékat, jönnek majd a havercégek a maguk új stadionjaikkal. Ne kergessünk légvárakat. Más e honban az elmélet és a gyakorlat. Lásd Orczy kert. Órák kérdése és földi civil be nem léphet oda többé. Pláne hogy már most kisebb ott a kert mint volt akár egy éve...

Politizálok? Hát az a hülye aki nem így tesz.

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2016.07.27. 13:31:31

mnm.hu/hu/muzeum/hirek/muzeumkert-minden-ertelemben-zoldebb-lesz

A várt rádióbontásról csak ennyit idéznék: "Ez utóbbiak ugyancsak a zöldfelületek bővülését jelentik majd, összhangban a kormányhatározattal."
Na most a Ligetrablás óta már mindenki tudhatja, még az agyatlan (most épp fideszes) seggnyalók is, hogy "zöldterület" és "zöldfelület" baszottul nem ugyanaz. Tehát ha lesz is ott bontás, akkor beépítés is lesz, maximum zöldtetővel és dézsás törepfákkal - lásd Kálvin tér.
Szemünk rajtatok!

városjáró · http://varosjaro.blog.hu/ 2016.07.29. 09:55:12

nézd csak mit lőttem a neten: mno.hu/belfold/semmi-sem-allithatja-meg-a-ludovika-terjeszkedeset-1348609

na agy hintsd az igét itt, te kis "kormányhivatalnok"!