„A cserép igazat mond, ha helyette nem mi akarunk beszélni"
Banner János

A késő középkori lakásokban mindazt, amit a tulajdonosok közölni akartak magukról sokszínű közvetítő médiumokon keresztül tehették meg. Nemcsak szentképek, de divatos profán jelenetek is sok módon kerülhettek be a háztartásokba, s ennek megfelelően a lakók életéről, környezetéről és világképéről sokmindent eláruló tartalomhordozó tárgyként tekinthetünk a kályhákra is.
A népszerűnek számító témák folyamatos változásban voltak, átalakultak. Sokszor marginális elemmé váltak, vagy épp továbbfejlődtek, újabb elemekkel egészültek ki. Népszerűek voltak a címerelemeket felhasználó díszítések, az udvari költészet tárgykörébe tartozó jelenetek, a lovagok, a táncoló párok, a szerelmespárok és zenészek. A bolondokat is hasonló pózban – táncolva, dudát fújva – jelenítették meg, a vadászjeleneteket, a mesebeli lényeket és az állatokat, de a geometrikus-ornamentális díszek mellett az ó- és újszövetségi jeleneteket és a szimbolikus ábrázolásokat is kedvelték. A magyar anyagra különösen jellemző az építészeti elemek átemelése a kályhacsempékre, nemcsak a keret architekturális elemekkel való ellátása, de a teljes csempefelületet kitöltő várábrázolások is. Az ún. „lovagalakos kályhákon” tipikus a gótikus építészeti elemek, mérművek absztrahált formában való átvétele.

Lovagalakos kályhacsempe Budáról, 15. század közepe, Budapesti Történeti Múzeum (kép forrása: mek.oszk.hu)

Az egyes motívumok a legkülönfélébb összefüggésben, változatos módon bukkannak fel, így az egyes jelenetek szinte kályhánként más-más jelentést hordozhatnak, az adott ikonográfiai programnak megfelelően.
A korábban látott címeres reprezentáció mellett egy másik látványos funkciója is volt a kályháknak, s ez nem más, mint a csempék evokatív, azaz felidéző ereje. Kitűnő példái ennek a meséket, fabulákat megjelenítő csempék, melyek gyakorta példabeszéd tartalommal bírtak. Ilyenek például a libáknak prédikáló farkast, vagy a mezei nyúl és a sündisznó versenyfutásának ismert történetét megjelentő darabok. A láthatóvá tett irodalom hordozójaként a csempe a családon belül az oktatás egyik eszköze is lehetett.

Libáknak prédikáló farkas, kályhacsempe Besztercebányáról, 15. század második fele, Stredoslovenské múzeum (kép forrása: Krása kachlíc. Kiállítási katalógus: Banská Bystrica, Stredoslovenské múzeum, Szerk. Kvietok, Martin – Mácelová, Marta, Banská Bystrica, Stredoslovenské múzeum, 2013., online)

Az evokatív funkció felismerése a kutatás számára az írott formában mára elveszett történetek ismertségének bizonyítékául is szolgál. A selmecbányai Arisztotelész és Phyllis történetét az eredeti cselekményhez képest absztrahált módon feldolgozó kályhacsempe az ún. szerelem bolondjai toposznak a régióban való ismertségét jelzi, azonban a kályhacsempék egy szűk rétegén kívül csupán Ilosvai Selymes Péter Toldi Miklósról szóló históriájának idevágó passzusai emlékeztetnek minket ezeknek a történeteknek a jelenlétére.

Arisztotelész és Phyllis, kályhacsempe Selmecbányáról, 1500 körül, Slovenské banské múzeum Banská Štiavnica (kép forrása: Krása kachlíc. Kiállítási katalógus: Banská Bystrica, Stredoslovenské múzeum, Szerk. Kvietok, Martin – Mácelová, Marta, Banská Bystrica, Stredoslovenské múzeum, 2013. online)

A kályhatesten megjelenített szentek kifejezhetik a megrendelő irántuk való tiszteletét, illetve népszerűségüket. Kedveltek voltak a női szentek és Evangélista Szent János is, ahogy a 16. század elejére az ószövetségi próféták is elterjedtek a kályhacsempéken (a reformációtól nem függetlenül). A magyar szent királyok, Szent István, Szent Imre és Szent László megjelenítése értelemszerűen az ország területére korlátozódott. A Magyar Királyságon belül népszerű téma a 15. század második felére szinte minden műfajban megjelent (akár a Patrona Hungariae, tehát Szűz Mária, Magyarország védőszentje kíséretében). A lovagkirályok, illetve a harcos szentek népszerűsége szintén jellemző volt, személyük mint hivatkozási pont vagy példakép is szerencsés választás volt.

Szent László király, kályhacsempe Fülekről, 1500 körül, Slovenské národné múzeum – Archeologické múzeum (kép forrása: Krása kachlíc. Kiállítási katalógus: Banská Bystrica, Stredoslovenské múzeum, Szerk. Kvietok, Martin – Mácelová, Marta, Banská Bystrica, Stredoslovenské múzeum, 2013. online)

Az adott kályhán megjelenő alakokat, jeleneteket nemcsak a divat befolyásolta, de a helyi viszonyok és a társadalmi rétegződés is. Míg az elit látványosabb és elsősorban a saját gazdagságát hirdető kályhaprogramot rendelt meg, addig az alsóbb rétegekben – ami a cserépkályhák esetén ugyancsak jómódúakat jelentett – jellemzőbb volt a hivatalos és a népi vallásosság keveredése.
A szentekkel és más mágikus, bajelhárító erővel felruházható alakokkal, motívumokkal ellátott kályhák hasznosak voltak a lakók számára, hiszen a kályha a lehetséges tűzvész okozója is lehetett. A megjelenített motívumok népszerűségének egyik oka – legyen szó egy szörnyalakról, egzotikus állatról, erotikus vagy trágár jelenetről, vagy épp szentekről – a hozzájuk kapcsolt vagy kapcsolható sokrétű, összetett jelentésrendszerből adódott. Könnyedén beszélhetünk e jelenetek kapcsán a szórakoztató, sőt óvó funkcióról is amellett, hogy a szemlélő számára akár ismert történetek felidézésére is szolgálhattak. A kályhacsempék képet adnak a hithez való viszonyról, ahogy a hivatalos vallás átitatódott egyéb legendákkal és babonákkal, a népi vallásosság elemeivel – elsősorban praktikus okokból. A díszítő funkció szimbolikus motívumokkal egészülhetett ki, s az okítás eszköze is lehetett.
A szakrális jelleg természetesen nem jelenti azt, hogy meditáció, vagy imádság kapcsolódott volna a kályhához, ami természetesen nem úgy működött, mint egy családi oltár. Méretei és helyzete okán azonban mindenképpen hasonló a pozíciója volt és mintegy „oltárszerűvé” vált a lakás terén belül.
A késő középkorra jellemző volt, hogy a mesterek metszet-előképeket használtak, melyek nemcsak a megfogalmazás módozatainak fejlődését, a jó kompozíció lehetőségét és igényét hozták magukkal, de a metszet-sorozatok által feldolgozott program tudatos vagy éppen nem tudatos átemeléséről is szó lehetett. Ettől függetlenül azonban az egyes kályhák esetén a megjelenített témák összeválogatása és a helyszínhez, megrendelőhöz való igazítása, a leletenként látható hangsúlyeltolódások a tudatosságot bizonyítják.

Hölgy egyszarvúval, részlet, kályhacsempe Wydenchlösterliből, 1450–1480, Stadtmuseum Rapperswil-Jona (kép forrása: wikimedia.org)

A korszakban a technikai tudás segítségével a műhelyek növelték a fűtőfelületet és átgondoltabb, plasztikusabb csempéket gyártottak. A mesterek a kályhák reprezentatív erejét növelték a mázazással, s ezt fokozták a megjelenített képi rendszerekkel. A kályhákon látható jelenetek a vizuális összképre is hatással voltak, de fontosabb velük kapcsolatban, hogy tudatosan állították össze őket. A csempék ikonográfiai programjai első ránézésre sokszor bonyolult és ellentmondásos jelleggel bírnak, feloldásukhoz nélkülözhetetlen az adott helyszín és a megrendelői háttér ismerete is.

Mezei Emese