Felfedjük a régi végállomás tervezőjét
Az 58-as villamos emléke még élénken él a fővárosi hegyvidéket járókban. Azonban ennek a budai villamosjáratnak volt egy még izgalmasabb előzménye: a zugligeti lóvasút, mely 1868 óta ingázott a Lánchíd és a gyönyörű tölgyesekkel benőtt, alpesi hangulatú Zugliget között. Erre a hangulatra emlékeztet a ma már romjaiban álló műemlék, a régi indóház.
Zugligeti út 64. „A romlás virágai” lepik el az egykori végállomás maradványát. Az épület ma. [a szerző felvétele]
A hegyvidék legendái és épületei
Zugliget, ez a rejtélyes, völgyekkel szabdalt, ködbe burkolózó vidék számtalan legendát hordoz. Miért Zugliget a neve? Egykor miért hívták Sauwinkelnek (Disznózugnak) a svábok? Vajon Mátyás király valóban itt vadászott? Kossuth Lajos miért gondolt szomorúan a helyre? Buda 1849-es ostromakor miért járt itt a hadvezér Görgey?
Az épület egykor. [a kép forrása: veke.hu]
A Középkorban Zugligetet szinte teljes területén tölgyes erdők borították és vadban igen gazdag volt, melyet a királyok saját vadászterületként használtak. Mátyás király vadaskertjeként is említették korabeli útleírások Zugligetet, melyet igazolnak a szomszédos Kuruclesen talált Buda-nyéki vadászkastély régészeti leletei. Állítólag a Fácános vendéglő nevét Mátyás király fácános kertjéről, a Szép Juhásznévendéglő pedig a király egy vadászat utáni kalandjáról kapta.
Az egykori indóház felmérése, a homlokzatrajzokon és a fotókon jól láthatók a rongálódások. [a szerző munkája]
A hely eredeti neve Sauwinkel (Disznózug). Az itt élő sváb lakosoktól származik , mivel a gazdag tölgyeseknek köszönhetően sok disznó dagonyázott és túrt makkot a környéken. Ez a név azonban túl póriasnak bizonyult a XVIII. századra, így a szó elejéről elhagyva az „S”-t lett Auwinkel, azaz Ligetzug, melyet a nagy dűlőkeresztelő idején Szigliget mintájára igazítottak Zugligetté.
Az erdős terület felszakadozásával szőlőbirtokok, majorságok alakultak ki, amire gazdag vendéglő-hálózat épült, s így vált az 1830-as évektől a székesfővárosiak legkedveltebb kirándulóhelyévé. A környéken legalább tucatnyi vendéglő működött. A kirándulóhely népszerűségét az is mutatja, hogy a legnagyobb költőink is megemlékeztek a helyről, így Vörösmarty Mihály, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, és Krúdy Gyula író is a Vörös postakocsiban. Nem csoda, hogy Buda első társas bérkocsija, azaz omnibusza 1832-ben a belváros és Zugliget között indult meg.
A közlekedés múltja a Zugligetben
A tömegközlekedés egy korszerűbb eszköze, a lóvasút 1868. június 30-án indult meg. Festetich Béla támogatásával, aki megalapította a Budai Közúti Vaspálya Társaságot 1867-ben, s a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda-Újlak és Zugliget felé fektette le a síneket. A csilingelő vasúti kocsikat 1896-ig lovak húzták, utána pedig a felsővezetéken érkező elektromosság.
A villamos számos jelzéssel futott. Az 1880-as években, nappali időszakban sárga színű zászlókkal, este kék csillagos lámpával, később, a villamosítás hajnalán sárga-fehér körnegyedes tárcsákkal jelölték a zugligeti viszonylatot.
Egy súlyos baleset árnyékolta be a járat történetét: 1900. június 4-én az utasok a végállomáson álló szerelvény fékét véletlenül kiengedték. Mivel jelentős lejtés van a pálya teljes szakaszán, a vezető nélküli villamos gyorsulva megindult lefelé. A kocsi a Virányosi útnál a kanyarban kisiklott, belerohant egy oszlopba és felborult. A hetven utas közt négy életét vesztette, kilencen súlyos sérüléssel a János Kórházba kerültek.
Ekkor döntöttek az új végállomás kiépítéséről, ami sík területen fekszik, s 1903-ra elkészült az egykori Vaskapunál, a Fácános vendéglő közelében. Ezt követően a meredek hegyi villamos-pályákon kötelezővé tették, hogy a kalauz ügyeljen a fékezésre is, egyszersmind legyen készenlétben, ha valami oknál fogva megindulna a jármű.
1910-től számokkal látták el a budapesti villamosvonalakat. A két konkurens, a korábbi lóvasúti vonalak villamosításából létrejött Budapesti Közúti Villamos Vasút kapta a páratlan számokat, míg az új, leginkább alsóvezetékes vonalakat üzemeltető vállalat, a Budapesti Városi Villamos Vasút a párosakat birtokolta, így a zugligeti vonalon a 43-as, 45-ös járt a Margit-hídon át Pestről, és a 47-es jelzésű a Döbrentei térről. 1915-ben összevonták a három járatot, s így lett 81-es számozású.
A kommunizmus idején a Sztálin születésnapjára fenntartott számok közé estek a 70 felettiek, melyeket a troli viszonylatok kaptak az 1950-es évektől kezdve, így 1955-ben a zugligeti villamos száma az 58-as lett.
1977. január 17-éig létezett a járat a Moszkva tér és Zugliget között, melyet a fővárosiak nagy bánatára megszűntettek, mert nem volt elég gazdaságos a hegyi pálya karbantartási igénye miatt. Azóta buszokkal érhető el a Tündér-szikla, Hunyad-orom, János-hegy és a többi csodás természeti látványosság.
Az épületről
A Zugligeti lóvasút és villamosjárat első végállomása, indóháza áll ma is a Zugligeti út 64. szám alatt, a Csiga utca, Szarvas Gábor utca és a Libegő alsó állomása közelében. Közvetlenül az út mellett áll a téglaépület, lejtős terepen, két végén egy-egy négyzetes pavilonnal, közötte kétszintes hosszú épületrésszel. A szépségét leginkább az a gazdag fa oromzatos keresztirányú nyeregtető és favázas hatoszlopos tornác adja, mely az alpesi, 19. század eleji nyaralókra és fürdőépületekre volt jellemző, gazdag növényi ornamentikával.
Kevéssé ismert azonban a gyönyörű, ám lelakott, romos állagú épület tervezője és keletkezésének dátuma. Hosszas levéltári kutatás után bukkantam rá az 1887-es Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében a tervező nevére: Kauser József (1848-1919). Egy másik forrás, Gelléri Mór: Budapest a kiállítás alatt (1885) című műve pedig leírja az építés apropóját is: a korábbi fa szerkezetes várópavilon szerepét a fővárosi nagy 1885-ös kiállítás idejére, a várhatóan megnövekedő turistaforgalom miatt egy nagyobb, tartósabb, tégla-fa vegyes fachwerk-szerkezetű várócsarnok és indóház váltotta fel.
A Kauser József tervei alapján épült fővárosi épületek. [a szerző felvételei]
Érdekes hasonlóságot lehet felfedezni Kauser József fővárosi épületei és a zugligeti indóház között. Így a szegmensíves záródású nyílásokat, a leginkább vakolt és idomtéglákat felhasználó homlokzattagolást, az öntöttvas és kovácsoltvas épületszerkezetek és díszek gyakori alkalmazását. Az építész legkiemelkedőbb alkotásai: a Szent István Bazilika belső munkálatai, a Szent László kórház pavilonjai, a Kodály köröndön álló, sajnálatos módon leégett tetőszerkezetű egykori MÁV nyugdíjpénztár bérháza, a soroksári és szentendrei HÉV-vonal egykori vasúti épületei, a józsefvárosi Jézus szent szíve temploma, az Erzsébet körút 19. szám alatti hatszintes vöröstéglás bérház, vagy a Lónyai utcában a református főgimnázium bővítése.
A zugligeti végállomás fa szerkezeti részletei. [a szerző felvételei]
A Fővárosi Levéltárban megtaláltam az 1868-as és 1873-as faszerkezetű zugligeti várócsarnok tervrajzait is, melyek feltételezhetően megvalósultak.
A Tatai úti Közlekedési Múzeum Archívumában pedig megtaláltam az 1920-as évek átalakítási rajzait, melyek dokumentálják, hogy a középső épületrész egy felülről fedett, oldalt nyitott, fa oszlopos, hosszú peron volt, melyet utóbb befalaztak, s két emeletes bérházzá alakították a vasúti dolgozók számára.
Homlokzati periodizáció: a délkeleti homlokzaton barnával az eredeti, 1885-ös, kékkel pedig az 1920 körüli építkezést jelöltem.
[a szerző rajza]
Alaprajzi periodizáció:barnával az eredeti, 1885-ös, kékkel pedig az 1920 körüli építkezést jelöltem. Az alsó rajzon a jelenlegi állapot.
[a szerző rajza]
A két periódus összevethető a színes ábrákon is, egyértelműen nagyvonalúbb volt az 1885-ös eredeti térszerkezet és formai megoldás, a felszabdalt nyolclakásos változatnál.
És a jövő?
1977-től a XII. kerületi tanács, majd önkormányzat tulajdonában áll az azóta műemlékké nyilvánított épület, mely közlekedés- és építészettörténeti értékeinél fogva kuriózum, s a víg napok egyik utolsó emléke.
Több elképzelés is született az épület megmentésére, hasznosítására. Az egyik, hogy vendéglátóhely legyen, és a kerületi helytörténeti gyűjtemény költözzön bele, az eredeti faoszlopos középrész visszaépítésével és-vagy beüvegezésével esetleg oldalirányú bővítésével.
Az én diplomamunkám a lóvasúti indóház helyreállítását cukrászdaként és MOME-műhelyházként képzeli el, de új csatlakozó kortárs felszíni épület nélkül, mert az gátolná a villamos vonal eredeti nyomvonalú visszaállítását, ha a jövőben lenne ilyen cél.
Jövőkép. [a szerző rajza]
Vannak olyanok is, akik az 58-as villamos teljes visszaállításáról álmodoznak, amely megszüntetné az azóta kialakított parkolóhelyeket. Felmerült lovas központ, építésziroda, környezetbarát, elektromos-autó kölcsönző, turistaszállás lehetősége is az épület és környezete hasznosítására.
Valóság és makett. [a szerző felvétele]
Habár a köztudatban Zugliget varázsa nem él oly erősen, mint Vörösmarty Mihály idejében, a természeti értékei továbbra is hívogatók, és ügyes városfejlesztéssel és az épített örökség megmentésével újra versenytársa lehet a Svábhegynek, a Városligetnek, vagy a Margitszigetnek ez a térség is.
Vörösmarty Mihály idézetével kívánom a legjobbat és jó kirándulásokat:
„Jókedvében teremtette az isten a Zugligetet, gond és bánat itt víg kacagásra derül.”
Patak Gergely
