Karlócai Mariann játékgyűjteménye
Országszerte sok száz értékes gyűjtemény pihen pincékben, padlásokon dobozokba rejtve, várva, hogy egyszer letöröljék róla a port és a gyűjtőn kívül másoknak is megmutathassa magát. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szívesen kutatja fel ezeket a gyűjteményeket, melyeknek művészi és eszmei értéke talán nem köztudott, és hosszabb-rövidebb időre lehetőséget kínál nekik a bemutatkozásra.
Így történt ez idén is, mikor is a múzeum egy időszaki kiállítással tisztelgett Karlócai Mariann óvodapedagógus, játékgyűjtő előtt 90. születésnapja alkalmából. Karlócai Mariann az 1960-as évek végén kezdte gyűjteni a játékokat. Ez még arra az időszakra esett, mikor kevesen gondoltak a játékokra úgy, mint értékes, megőrzendő örökségre, mikor a múzeumi szakmát nem sikerült rávenni arra, hogy egy nagyszabású játékgyűjtő akcióba kezdjen. Így lelkes gyűjtőinknek köszönhető, hogy ránk maradt valami dédszüleink, nagyszüleink játékaiból. Valójában nem is csak „valami”, mert Karlócai Mariann gyűjteménye jóval meghaladja az 5000 darabot. Ismerősöktől, padlásokról, pincékből szedte össze a játékokat, hirdetett, sokszor idegeneket szólított meg, házakba csöngetett be régi játékok után kutatva.
1. kép: Francia zenélő bohóc, 19. század vége
A kiállításra gyűjteményének legszebb és legkülönlegesebb darabjait válogattuk ki, melyek a 20. század első évtizedeiben készültek, kiegészítve pár korábbi darabbal. Ezek közül való a 19. század közepén készült barokk színház, festett papír díszlettel, gyönyörű porcelánfejű színészekkel korabeli viseletben. Szintén ebből a korból való a Giergl István műhelyében kézzel festett francia kártyapakli.
2. kép: Játék színház, 19. század 2. fele
A kiállított játékok többsége német, mivel hazánk ekkoriban nem büszkélkedhetett jelentős játékgyártással. Olyan gyártók termékeit mutatjuk be, melyek jelen voltak a 20. század eleji polgári játékkultúrában. Találhatunk köztük Märklin vasutat, Matador és Anker építőjátékot, Schuco felhúzhatós játékokat, Elastolin és Lineol masékatonákat [papírpépből készült – a szerk.]. Bemutatunk Käthe Kruse, Margarete Steiff és Elena König (alias Lenci) által készített babákat és állatokat is, akik a kor leghíresebb babakészítői voltak. A német (és magyar) háziipar egyszerűbb darabjai is megtekinthetőek, mint például a Grödeni-völgyben készült fakató.
3. kép: Német bombázó repülőgép, 1930-as évek
A német játékgyárakon kívül számos iparos is készített játékszereket. Ezek közül kiemelkedőek a különböző babaházak és bútorok, melyek az eredeti „felnőtt” bútorokkal teljesen megegyeznek, és magukon viselik a 19–20. század különböző stílusjegyeit. Gyönyörű biedermeier, ónémet és szecessziós darabokat láthatunk a tárlaton.
4. és 5. kép: Polgári konyha és eszközei, 20. század eleje
Az ipar más ágai is előrukkoltak játékszerekkel, a csehek és még a Zsolnai Porcelángyár is készített porcelán edénykéket kislányok számára. Ezek a játékok iparművészeti szempontból is érdekesek.
6. kép: Cseh porcelán kávéskészlet, 20. század eleje
A polgári otthonokban megtalálhatóak voltak az ún. művészi játékok is, melyeket tervezőik alapján tartunk számon. Ezek a tervezők általában a Magyar Iparművészeti Társulat tagjai közül kerültek ki, mivel erősen pártolták, hogy „terveztessenek magyaros jellegű, ízléses és ötletes gyermekjátékok”. Gyakran maguk a tárgyak nem, csak a tervek és rajzok maradtak meg. Undi Springholz Mariska népies, festett fajátékairól és meseillusztrációiról vált híressé, Wessely Vilmos ugyancsak fajátékokat készített, melyekkel rendszeresen szerepelt kiállításokon és a Magyar Iparművészet hasábjain. Maradtak ránk játékok Haranghy Jenőtől, Márkus Gézától és Juhász Árpádtól is. A kor egyik leghíresebb játékkészítője a lengyel származású Grabowieczky Leon, aki Kőbányán alapította meg Művészi Magyar Játékműhelyét. Festett fajátékainak a Grabóka nevet adta. A kiállításon egy kétlovas hintó tekinthető meg játékai közül.
7. kép: Óvodás kor játékai, 20. század eleje
A kiállítással, amellett, hogy bemutatjuk Karlócai Mariann gyűjteményét, célunk az is, hogy méltó otthont találjunk neki, akár egy fővárosi játékmúzeum formájában. Valamint szeretnénk felhívni a figyelmet a játékra mint kulturális termékre, mely hűen tanúskodik az őt előállító és használó társadalomról.
Kulich Julianna
