Felfedjük a régi végállomás tervezőjét

Az 58-as villamos emléke még élénken él a fővárosi hegyvidéket járókban. Azonban ennek a budai villamosjáratnak volt egy még izgalmasabb előzménye: a zugligeti lóvasút, mely 1868 óta ingázott a Lánchíd és a gyönyörű tölgyesekkel benőtt, alpesi hangulatú Zugliget között. Erre a hangulatra emlékeztet a ma már romjaiban álló műemlék, a régi indóház.

01_az_epulet_ma_foto_szerzo.JPGZugligeti út 64. „A  romlás virágai” lepik el az egykori végállomás maradványát. Az épület ma. [a szerző felvétele]

A hegyvidék legendái és épületei

Zugliget, ez a rejtélyes, völgyekkel szabdalt, ködbe burkolózó vidék számtalan legendát hordoz. Miért Zugliget a neve? Egykor miért hívták Sauwinkelnek (Disznózugnak) a svábok? Vajon Mátyás király valóban itt vadászott? Kossuth Lajos miért gondolt szomorúan a helyre? Buda 1849-es ostromakor miért járt itt a hadvezér Görgey?

02_az_epulet_egykor.jpgAz épület egykor. [a kép forrása: veke.hu]

A Középkorban Zugligetet szinte teljes területén tölgyes erdők borították és vadban igen gazdag volt, melyet a királyok saját vadászterületként használtak. Mátyás király vadaskertjeként is említették korabeli útleírások Zugligetet, melyet igazolnak a szomszédos Kuruclesen talált Buda-nyéki vadászkastély régészeti leletei. Állítólag a Fácános vendéglő nevét Mátyás király fácános kertjéről, a Szép Juhásznévendéglő pedig a király egy vadászat utáni kalandjáról kapta.

03_felmeresi_rajzok_szerzo_munkaja.jpgAz egykori indóház felmérése, a homlokzatrajzokon és a fotókon jól láthatók a rongálódások. [a szerző munkája]

A hely eredeti neve Sauwinkel (Disznózug). Az itt élő sváb lakosoktól származik , mivel a gazdag tölgyeseknek köszönhetően sok disznó dagonyázott és túrt makkot a környéken. Ez a név azonban túl póriasnak bizonyult a XVIII. századra, így a szó elejéről elhagyva az „S”-t lett Auwinkel, azaz Ligetzug, melyet a nagy dűlőkeresztelő idején Szigliget mintájára igazítottak Zugligetté.

Az erdős terület felszakadozásával szőlőbirtokok, majorságok alakultak ki, amire gazdag vendéglő-hálózat épült, s így vált az 1830-as évektől a székesfővárosiak legkedveltebb kirándulóhelyévé. A környéken legalább tucatnyi vendéglő működött. A kirándulóhely népszerűségét az is mutatja, hogy a legnagyobb költőink is megemlékeztek a helyről, így Vörösmarty Mihály, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, és Krúdy Gyula író is a Vörös postakocsiban. Nem csoda, hogy Buda első társas bérkocsija, azaz omnibusza 1832-ben a belváros és Zugliget között indult meg.

A közlekedés múltja a Zugligetben

A tömegközlekedés egy korszerűbb eszköze, a lóvasút 1868. június 30-án indult meg. Festetich Béla támogatásával, aki megalapította a Budai Közúti Vaspálya Társaságot 1867-ben, s a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda-Újlak és Zugliget felé fektette le a síneket. A csilingelő vasúti kocsikat 1896-ig lovak húzták, utána pedig a felsővezetéken érkező elektromosság.

A villamos számos jelzéssel futott. Az 1880-as években, nappali időszakban sárga színű zászlókkal, este kék csillagos lámpával, később, a villamosítás hajnalán sárga-fehér körnegyedes tárcsákkal jelölték a zugligeti viszonylatot.

Egy súlyos baleset árnyékolta be a járat történetét: 1900. június 4-én az utasok a végállomáson álló szerelvény fékét véletlenül kiengedték. Mivel jelentős lejtés van a pálya teljes szakaszán, a vezető nélküli villamos gyorsulva megindult lefelé. A kocsi a Virányosi útnál a kanyarban kisiklott, belerohant egy oszlopba és felborult. A hetven utas közt négy életét vesztette, kilencen súlyos sérüléssel a János Kórházba kerültek.

Ekkor döntöttek az új végállomás kiépítéséről, ami sík területen fekszik, s 1903-ra elkészült az egykori Vaskapunál, a Fácános vendéglő közelében. Ezt követően a meredek hegyi villamos-pályákon kötelezővé tették, hogy a kalauz ügyeljen a fékezésre is, egyszersmind legyen készenlétben, ha valami oknál fogva megindulna a jármű.

1910-től számokkal látták el a budapesti villamosvonalakat. A két konkurens, a korábbi lóvasúti vonalak villamosításából létrejött Budapesti Közúti Villamos Vasút kapta a páratlan számokat, míg az új, leginkább alsóvezetékes vonalakat üzemeltető vállalat, a Budapesti Városi Villamos Vasút a párosakat birtokolta, így a zugligeti vonalon a 43-as, 45-ös járt a Margit-hídon át Pestről, és a 47-es jelzésű a Döbrentei térről. 1915-ben összevonták a három járatot, s így lett 81-es számozású.

A kommunizmus idején a Sztálin születésnapjára fenntartott számok közé estek a 70 felettiek, melyeket a troli viszonylatok kaptak az 1950-es évektől kezdve, így 1955-ben a zugligeti villamos száma az 58-as lett.

1977. január 17-éig létezett a járat a Moszkva tér és Zugliget között, melyet a fővárosiak nagy bánatára megszűntettek, mert nem volt elég gazdaságos a hegyi pálya karbantartási igénye miatt. Azóta buszokkal érhető el a Tündér-szikla, Hunyad-orom, János-hegy és a többi csodás természeti látványosság.

Az épületről

A Zugligeti lóvasút és villamosjárat első végállomása, indóháza áll ma is a Zugligeti út 64. szám alatt, a Csiga utca, Szarvas Gábor utca és a Libegő alsó állomása közelében. Közvetlenül az út mellett áll a téglaépület, lejtős terepen, két végén egy-egy négyzetes pavilonnal, közötte kétszintes hosszú épületrésszel. A szépségét leginkább az a gazdag fa oromzatos keresztirányú nyeregtető és favázas hatoszlopos tornác adja, mely az alpesi, 19. század eleji nyaralókra és fürdőépületekre volt jellemző, gazdag növényi ornamentikával.

Kevéssé ismert azonban a gyönyörű, ám lelakott, romos állagú épület tervezője és keletkezésének dátuma. Hosszas levéltári kutatás után bukkantam rá az 1887-es Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében a tervező nevére: Kauser József (1848-1919). Egy másik forrás, Gelléri Mór: Budapest a kiállítás alatt (1885) című műve pedig leírja az építés apropóját is: a korábbi fa szerkezetes várópavilon szerepét a fővárosi nagy 1885-ös kiállítás idejére, a várhatóan megnövekedő turistaforgalom miatt egy nagyobb, tartósabb, tégla-fa vegyes fachwerk-szerkezetű várócsarnok és indóház váltotta fel.

04_kauser_jozsef_epuletei_szerzo_fotoi.jpgA Kauser József tervei alapján épült fővárosi épületek. [a szerző felvételei]

Érdekes hasonlóságot lehet felfedezni Kauser József fővárosi épületei és a zugligeti indóház között. Így a szegmensíves záródású nyílásokat, a leginkább vakolt és idomtéglákat felhasználó homlokzattagolást, az öntöttvas és kovácsoltvas épületszerkezetek és díszek gyakori alkalmazását. Az építész legkiemelkedőbb alkotásai: a Szent István Bazilika belső munkálatai, a Szent László kórház pavilonjai, a Kodály köröndön álló, sajnálatos módon leégett tetőszerkezetű egykori MÁV nyugdíjpénztár bérháza, a soroksári és szentendrei HÉV-vonal egykori vasúti épületei, a józsefvárosi Jézus szent szíve temploma, az Erzsébet körút 19. szám alatti hatszintes vöröstéglás bérház, vagy a Lónyai utcában a református főgimnázium bővítése.

05_reszletek_szerzo_montazsa.jpgA zugligeti végállomás fa szerkezeti részletei. [a szerző felvételei]

A Fővárosi Levéltárban megtaláltam az 1868-as és 1873-as faszerkezetű zugligeti várócsarnok tervrajzait is, melyek feltételezhetően megvalósultak.

A Tatai úti Közlekedési Múzeum Archívumában pedig megtaláltam az 1920-as évek átalakítási rajzait, melyek dokumentálják, hogy a középső épületrész egy felülről fedett, oldalt nyitott, fa oszlopos, hosszú peron volt, melyet utóbb befalaztak, s két emeletes bérházzá alakították a vasúti dolgozók számára.

06_homlokzati_periodizacio_egykor_ma_es_egykor_szerzo.jpgHomlokzati periodizáció: a délkeleti homlokzaton barnával az eredeti, 1885-ös, kékkel pedig az 1920 körüli építkezést jelöltem.
[a szerző rajza]

07_periodizalt_alaprajz_szerzo.jpgAlaprajzi periodizáció:barnával az eredeti, 1885-ös, kékkel pedig az 1920 körüli építkezést jelöltem. Az alsó rajzon a jelenlegi állapot.
[a szerző rajza]

A két periódus összevethető a színes ábrákon is, egyértelműen nagyvonalúbb volt az 1885-ös eredeti térszerkezet és formai megoldás, a felszabdalt nyolclakásos változatnál.

És a jövő?

1977-től a XII. kerületi tanács, majd önkormányzat tulajdonában áll az azóta műemlékké nyilvánított épület, mely közlekedés- és építészettörténeti értékeinél fogva kuriózum, s a víg napok egyik utolsó emléke.

Több elképzelés is született az épület megmentésére, hasznosítására. Az egyik, hogy vendéglátóhely legyen, és a kerületi helytörténeti gyűjtemény költözzön bele, az eredeti faoszlopos középrész visszaépítésével és-vagy beüvegezésével esetleg oldalirányú bővítésével.

Az én diplomamunkám a lóvasúti indóház helyreállítását cukrászdaként és MOME-műhelyházként képzeli el, de új csatlakozó kortárs felszíni épület nélkül, mert az gátolná a villamos vonal eredeti nyomvonalú visszaállítását, ha a jövőben lenne ilyen cél.

08_jovokep_szerzo_rajza.jpgJövőkép. [a szerző rajza]

Vannak olyanok is, akik az 58-as villamos teljes visszaállításáról álmodoznak, amely megszüntetné az azóta kialakított parkolóhelyeket. Felmerült lovas központ, építésziroda, környezetbarát, elektromos-autó kölcsönző, turistaszállás lehetősége is az épület és környezete hasznosítására.

09_valosag_es_makett_szerzo_kepe.JPGValóság és makett. [a szerző felvétele]

Habár a köztudatban Zugliget varázsa nem él oly erősen, mint Vörösmarty Mihály idejében, a természeti értékei továbbra is hívogatók, és ügyes városfejlesztéssel és az épített örökség megmentésével újra versenytársa lehet a Svábhegynek, a Városligetnek, vagy a Margitszigetnek ez a térség is.

Vörösmarty Mihály idézetével kívánom a legjobbat és jó kirándulásokat:

„Jókedvében teremtette az isten a Zugligetet, gond és bánat itt víg kacagásra derül.”

 

Patak Gergely

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr528010867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsuzsa.frisnyak 2015.10.23. 15:37:52

Ez nagyon érdekes, gratulálok a munkájához.
Az 1885-ös állapotról nincs ábrázolás?

UV pót 2015.10.23. 17:29:49

Nagyon jó rajzok makettek. Az 58-as egyébként 1975-től már csak Budagyöngyéig járt.

László Szőnyi 2015.10.24. 21:51:15

... köszönjük a világos, előremutató feldolgozást ... várjuk a folytatást ... köszönjük!

Bacsó Nándor 2015.10.26. 12:33:28

Kedves Patak Gergely! Kimondhatatlanul örülök a cikkének! Önmagában is örömet szerezett az alapos, szép feldolgozással, ilyen képeket még nem láttam. Különös nagy öröm azonban az, hogy végre az örökösen csak 58-asnak emlegetett villamosjárat számomra "igazi" járatszámát, a 81-est is "feltárta, s még az azt megelőző számokat is. Az 58-as sajnos tény (az okára is -bár röviden- utalt), de a ma szokásos említések történelmi ferdítések, ha csak az utolsó számról írnak. Bár csak felélesztenék ezt a romantikus villamosjáratot, egyúttal megvalósítva az Ön terveit a csodás indóház helyreállítására! Tisztelettel köszöntöm! Bacsó Nándor, aki e tájat szülőfalujának becézi.

K_T 2015.10.28. 10:34:03

Köszönöm a cikket. Szeretném felvenni a kapcsolatot a szerzővel, Patak Gergellyel.
Kauser Tibor
építész

tibóca 2015.10.29. 13:41:43

Gyerekkoromban ott éltem,pici voltam és nem emlékeztem rá,felnőtt koromban és most láttam.Megérdemelné,hogy újra szép legyen,a terv il. makett nagyon tetszik!

József Rönky 2015.11.12. 17:28:00

Köszönöm. Kicsit hozzátartozik a végállomáshoz nekem a Disznófő kifejezés is. A végállomástól gyalog a szikla után egy forrás volt a Jánoshegy felé menet az út mellett. Disznófő volt a forrás neve, ugyanis egy vaddisznófejből folyt a forrásvíz. Vajon mi lett vele? Vagy még megvan? Apámmal sokszor arra mentünk fel gyalog a Janoshegyre és a normafához vasárnaponként.
süti beállítások módosítása