Kiállítás és könyv a határon túli épített örökségről

S. Sebestyén József (szerk.): Közös tér – Közös örökség. Common Space – Common Heritage. Budapest, Crew Print, 2013.

2011 áprilisában, az akkor még Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Örökség Galériájában nyílt kiállítás a határon túli magyarlakta területek 1999 és 2010 között megújult épített örökségéről. A tárlat S. Sebestyén József építész és műemlékvédelmi szakmérnök kezdeményezésére és az ő összeállításában valósult meg, megörökítve e két évtizednyi munka eredményét. A kiállítás azóta több hazai és külföldi helyszínen is szerepelt, így Sepsiszentgyörgyön, Pécsen, Esztergomban, Komáromban, majd Brüsszelben és New Brunswickban (New York állam), idén pedig Oslóban és Torontóban mutatkozik be. A kiállítás anyaga a múlt hónapban egy rendkívül igényes könyv formájában is megjelent két nyelven – magyarul és angolul.

Közös tér – Közös örökség – a cím többféle asszociációra ad lehetőséget. A kiállításon és a könyvben szereplő délvidéki, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai műemlékek – templomok, kápolnák, kastélyok és várak – zömmel magyarlakta településeken állnak, közös örökségeként az anyaországi és helyi magyarságnak, illetve az ott élő horvát/ szlovén/ szerb/ román/ szlovák és ukrán lakosságnak. Ugyanakkor közös európai, illetve egyetemes örökség. Ennek felismerését bizonyítja például az amerikai Samuel Kress Foundation támogatása, amely az erdélyi Gelence római katolikus templomának felújítását segítette, miután a templom 1996 és 1999 között, a World Monuments Fund által nyilvántartott, a világ 100 legveszélyeztetettebb műemlékét tartalmazó listáján szerepelt. A hazai és külföldi magyar közösségek nyitottsága a kiállítás befogadására is jelzi az igényt közös örökségünk megóvására.

Gelence (Ghelinţa, RO), római katolikus templom (fotó: S. Sebestyén József)

A magyar állam ezt hivatalosan is mintegy deklarálta azzal, hogy az 1998-ban, a kulturális tárca által elindított Nemzeti Örökség Programot az országhatárokon túl élő magyar közösségek számára is elérhetővé tette. Ez mind szakmai, mind anyagi támogatást jelentett, és legfőbb célja az volt, hogy elősegítse a szakszerű állagmegóvást, helyreállítást és fenntartást, továbbá a majdani hasznosítást. A támogatás a következő tevékenységekre irányult elsősorban: az épített örökség felkutatására, felmérésére és értékleltárának elkészítésére, valamint a helyreállítást megelőző régészeti és épületkutatásokra; a felújítási és restaurátori munkák professzionális elvégzésére; továbbá az egyes emlékek szellemi, tudományos értékét tudatosító kutató munkára.

Lendva (Lendava, SI) látképe előtérben a Szent Anna-oszloppal, háttérben a lendvai várral (a könyv Délvidék fejezetének nyitóképe, fotó: S. Sebestyén József)

Jelen könyv ennek a több évet-évtizedet átfogó, határokon átívelő együttműködésnek az eredményeit mutatja be a négy nagyobb terület – Délvidék, Erdély, Felvidék és Kárpátalja – szerint csoportosítva az egyes emlékeket. A kutatásban és a felújításban részt vett szakemberek – építészek, statikusok, művészettörténészek, régészek és restaurátorok – tolmácsolásában olvashatunk az épületek történetéről, kutatásáról, a kutatás jelenlegi állásáról, valamint a felújítás, az állagmegóvás és a hasznosítás részleteiről. A szöveget túlnyomórészt a szerkesztő fotóanyaga kíséri, mely bőséges és igényes illusztrációját adja a leírásoknak.

Krasznahorka (Krásnohorské Podhradie, SK) (a könyv Felvidék fejezetének nyitóképe, fotó: S. Sebestyén József)

A látványos képanyag meggyőzően tálalja ennek az örökségnek a gazdagságát és értékeit. Az elvégzett munka fontosságát és folytatásának szükségességét az elénk tárt képek vizuális erején túl a leírt tényanyag is igazolja. A program keretében megvalósult kutatások során ugyanis gyakran új emlékek kerültek napvilágra. Az egyik legkiemelkedőbb példa erre az altorjai Apor-kastély Erdélyben, ahol rendkívül értékes, 17. századi késő reneszánsz falképeket és stukkókat tártak fel.

Altorja (Turia, RO), Apor-kastély (fotó: S. Sebestyén József)

Számos esetben kerültek elő a vakolatréteg alatt „rejtőző” falképek, falképtöredékek templomokban, így többek között Magyarremete (Remetea, RO), Nyárádszentlászló (Sânvăsii, RO) és Palágykomoróc (Palagy, UA) templomában. A munkák során gyakran derült fény új adatokra az építéstörténetre vonatkozóan is, mely elsősorban tudományos szempontból érdemel figyelmet. A támogatásból egy olyan „ikonikus” épületegyüttes is megújult, mint a gyulafehérvári székesegyház és a hozzá csatlakozó Lázói-kápolna, az erdélyi reneszánsz kiemelkedő emléke.

Gyulafehérvár (Alba Iulia, RO), a római katolikus székesegyház déli mellékhajója és a Lázói-kápolna (fotó: S. Sebestyén József)

Az érseki székhely mellett – többek között – kisebb falvak templomai, valamint azok falképei, festett faberendezései is felújításra kerültek.

Lelesz (Leles, SK), premontrei kolostorkápolna, az Utolsó ítélet falkép részlete (fotó: S. Sebestyén József)

Bádok (Bădeşti, RO), a református templom festett faberendezése; Magyarvista (Viştea, RO), a református templom festett faberendezése (fotó: S. Sebestyén József)

A kiállítás és a könyv a jelenlegi állapotokat tükrözi, beszámolva az eddig elvégzett munkáról, melyet korántsem tekinthetünk lezártnak. A helyi hasznosítás kérdése, illetve a fenntartás és a helyreállítási munkálatok folytatásának a költségei újabb kihívások elé állítják a szakembereket. Az anyagi támogatás ugyanis a magyar állam részéről az elmúlt 10 év folyamán gyakorlatilag a nullára csökkent. 2004-ben szervezeti átalakítás során megszüntették a programot szakmailag előkészítő és koordináló Régészeti és Műemléki Főosztályt – mely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában működött –, és az ügyek továbbvitele a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalra és az itt létrehozott Határon Túli Műhelyre hárult. 2007-ben pedig a kulturális tárca beszüntette a határon túli ingatlan örökség anyagi támogatását. „Az intézményi háttér felszámolása után anélkül szüntették meg a támogatási programot, hogy a több éves tapasztalatok további hasznosítása érdekében bárki elvégeztette volna annak szakmai értékelését, felmérte volna az addigi eredményeket, valamint a folyamatban lévő felújítások, felmérési, kutatási programok félbemaradásra miatt az épületek, s környezetük állapotában várhatóan bekövetkező, anyagiakban is kifejezhető károkat.” – olvashatjuk a könyv bevezetőjében.

Mint „örökségfigyelők” bízunk benne, hogy a könyv emlékeztetőül szolgál az elvégzett munka jelentőségére és érdemeire, és ösztönzőleg hat majd a folytatásra. Az erre irányuló szándékot jelzi, hogy a határon túli műemlékeket támogató program, az előző programot koordináló szakemberek, szakmai szervezetek kezdeményezésére tavaly szeptemberben újra indult állami támogatásból.

A könyv szerzői: Agócs Attila, Balázs István, Barabás Kisanna, Csurka Attila, Demeter Gábor, Emődi Tamás, Furu Árpád, Fülöpp Róbert, Gudor Botond, Harkai Imre, Hlavathy Izabella, Jékely Zsombor, Káldi Gyula, Kiss Loránd, Kovács András, Kovács Zsolt, Krcho János, Lángi József, Macalik Arnold, Márton Judit, Mihály Ferenc, S. Sebestén József, Sarkadi Márton, Szabó Tekla, Várallyay Réka, Veöreös András, Wittinger Zoltán

Angol fordítás: Bagdány Judit, Sebestyén Ágnes Anna, Brian Trossen
Borítóterv, tipográfia: Jeszenszky Gyula

Könyvbemutató: 2013. április 19. péntek 18.00, a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Könyvtáros Klubja, Millenáris
A könyvet bemutatja: Kerny Terézia, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének munkatársa

Sebestyén Ágnes Anna