A Magyar Építészeti Múzeum 1968 óta működő intézmény, hivatalos besorolása szerint is múzeum, ám a hazai és a külföldi nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen. Ennek legfőbb oka, hogy sosem volt és jelenleg sincsen saját kiállítóhelye, nem szervez közművelődési vagy szakmai programokat, valamint nincs jelen online platformokon sem. Ennek ellenére a figyelmesebb néző már találkozhatott a nevével, hiszen a múltban számos kiállítást rendezett külső helyszíneken, publikációkat jelentetett meg, illetve tekintélyes gyűjteményének egyes darabjai már sokszor szerepeltek más múzeumok tárlatain. Az utóbbi időben pedig a Liget Budapest projekt kapcsán merült fel az intézmény neve, ugyanis a tervek szerint a múzeum ott önálló épületet kapna.

A Magyar Építészeti Múzeum az egykori Országos Műemléki Felügyelőség keretein belül jött létre 1968-ban, s azóta is a már sokadszorra átalakult „műemlékes” intézményhez, mai nevén a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központhoz (továbbiakban Forster Központ) tartozik. 1975-től státusa országos gyűjtőkörű szakmúzeum. 2011 elején az akkor a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal alatt álló múzeumnak még kilenc munkatársa (közülük egy építész, öt művészettörténész, egy fotós és egy restaurátor) volt, ebből először egy teljes- és két félállású státus maradt, ma azonban a Forster Központ Tudományos és Gyűjteményi Főosztályaként működik mindössze egy munkatárssal, a gyűjteményvezetővel. Ez az áldatlan állapot már akkor „kiverte a biztosítékot” szakmai körökben: az akkori helyzetet jól foglalja össze Kovács Dániel írása a hg.hu-n. A múzeum jó darabig Óbudán, a Mókus utca 20. alatti hajdani lakóházban volt, és egy albertfalvai ipari területen lévő raktárral egészült ki. A házat viszont 2013-ban át kellett adniuk a III. kerületi önkormányzatnak, így a gyűjtemény legjava a Forster Központ aulájában berendezett ún. „látványraktárba” költözött, míg egy nagy része továbbra is Albertfalván maradt. Ez azonban csak ideiglenes megoldásnak tekinthető, hiszen sem raktározási, sem működési szempontból nem megfelelő. A „látványraktár” jelenleg felszámolás alatt van, és az elhelyezéssel kapcsolatban azóta is folynak az egyeztetések.

1_mem_mokus_utca.jpg

A Magyar Építészeti Múzeum az óbudai Mókus utcában (forrás)

A gyűjtemény évtizedeken át elsősorban vásárlás útján gyarapodott, az utóbbi években viszont a pénzhiány miatt csak ajándékozások révén bővült. A múzeum gyűjtőkörébe építészeti és építészettörténeti emlékek tartoznak, vagyis főleg hazai, illetve magyar vonatkozású építészeti rajzok, tervek, modellek, festmények, fényképek, mozgóképek, hanganyagok, kéziratok, levelezések, szakkönyvek, építészeti folyóiratok, mintalapok, rajzeszközök és egyéb építészethez kapcsolódó tárgyak, tárgyi dokumentumok. Miután a múzeumot csak a 20. század második felében alapították, a gyűjtemény darabjainak többsége a 19. század második felénél nem régebbi, hiszen a 18. és 19. század számottevő építészhagyatékai és tervanyagai az Építészeti Múzeum alapításakor már más közgyűjteményekben voltak. Emiatt a múzeum anyaga főként az olyan építészek, belsőépítészek és építészeti fotósok hagyatéka miatt megkerülhetetlen, akiknek munkássága már a két világháború közötti években kibontakozott, de az 1945 utáni évekre is átnyúlik. Ugyanakkor nagyon kevés a közelmúltból származó mű.

A gyűjtemény húzónevei olyan jeles alkotók, mint például Hauszmann Alajos, Ybl Miklós, Lechner Ödön, Róth Miksa, Kaesz Gyula, Molnár Farkas, Kozma Lajos, Fischer József, Bierbauer Virgil és Dávid Károly.

2_lechner_zala_gyorgy_villa.jpg

Lechner Ödön tervrajza: Zala György villája, Budapest, XIV. Ajtósi Dürer sor 25., 1898 © Magyar Építészeti Múzeum (forrás)

A múzeum anyaga egy kevésbé feltárt terület, az építészeti fotográfia szempontjából is igen jelentős, hiszen a fotóanyagban többek között Erdélyi Mór, Pécsi József, Máté Olga, Haár Ferenc, Seidner Zoltán és Kozelka Tivadar munkáira bukkanhatunk.

3_kozelka_kelenfoldi_eromu.jpg

Kozelka Tivadar: A Kelenföldi Erőmű Vezénylőterme (építész: Bierbauer Virgil, 1927–1933), © Magyar Építészet Múzeum (forrás)

4_seidner_szalay_utca.jpg

Seidner Zoltán: Lépcsőház nézete a földszintről a Budapest V. Szalay utca 5/a-ban (építész: Rumszauer György, 1937–1938) © Magyar Építészet Múzeum (forrás)

Erre a gazdag műtárgyegyüttesre épült a 2003-ban a Műcsarnokban megrendezett „Fény és Forma: Modern építészet és fotó 1927–1950” című kiállítás és a hozzá kapcsolódó kétnyelvű (magyar-angol) kiadvány, mely az Építészeti Múzeum és a mai Forster Központ Fotótárának két világháború közötti, modern építészeti fotóanyagából válogatott. A tárlat és a rendkívül igényes katalógus úttörő munka, mely felhívta a figyelmet ennek az itthon csaknem ismeretlen területnek a fontosságára és egyben rádöbbentette a nézőket arra, hogy ezek az alkotók milyen vizuális kincset hagytak az utókorra. Sikerét bizonyítja, hogy nemcsak Budapesten, Győrben és Pécsett, hanem Helsinkiben, Rotterdamban, Bécsben, Dessauban és Wroclawban is kiállították. A tárlat előzményének tekinthető a „Szép új világ: Modern építészet Skóciában és Magyarországon 1930–1950” című, skót-magyar együttműködésben Glasgowban, majd Budapesten létrejött kiállítás 1999-ben, és egy 2001-ben Aix-en-Provence-ban nyílt bemutató, amely szintén fókuszba állította a korszak modern építészetét és építészeti felvételeit.

5-6_feny_es_forma-szep_uj_vilag.jpg

Cs. Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál: Fény és Forma: Modern építészet és fotó 1927–1950. Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2003; Ray McKenzie – Christian Hermansen (szerk.): Szép új világ: Modern építészet Skóciában és Magyarországon 1930–1950. Budapest–Glasgow, Országos Műemlékvédelmi Hivatal – Glasgow School of Art, 1999.

A múzeum munkásságát a fentieken kívül olyan saját kiállítások és publikációk képezik, mint a pavilonépítészetről kiadott mű „Pavilon építészet a 19–20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből” (2001), vagy a modern és szocreál építészetre koncentráló „Modern és szocreál: Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1959” (2006).

7-8_modern_es_szocreal-pavilon.jpg

Fehérvári Zoltán – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre (szerk.): Pavilon építészet a 19–20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest, OMvH Magyar Építészeti Múzeum – Pavilon Alapítvány, 2001; Fehérvári Zoltán – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre (szerk.): Modern és szocreál: Építészet és tervezés Magyarországon 1945–1959. Budapest, Magyar Építészeti Múzeum, 2006.

De egy-egy építészre fókuszáló tárlatokat is rendeztek, mint például Dávid Károly, a ferihegyi egyes terminál építészének emlékkiállítását a HAP Galériában 2012-ben. A Magyar Építészeti Múzeum állandó szakmai partnere lett a Winkler Barnabás vezetése alatt 2003-ban létrejött HAP Galériának. A galéria bezárásakor kiadott album egyben jelentős dokumentuma a két intézmény közötti gyümölcsöző együttműködésnek.

9_david_karoly_hap_galeria.jpg

Dávid Károly építész emlékkiállítása a HAP Galériában, 2012 (forrás)

Ezeken kívül egyéb fontos kiállítások és forráskiadványok is fűződnek az intézmény nevéhez, de természetesen a mai helyzetben, egyetlen munkatárssal a múzeum ezirányú tevékenységét nem tudja folytatni. A gyűjtemény darabjai azonban gyakran mégis kikerülnek a nagyközönség elé. Most az Iparművészeti Múzeumban, Lechner Ödön halálának századik évfordulója alkalmából megrendezett „Lechner, az alkotó géniusz” című kiállításon láthatók tervrajzok és korabeli fotók az Építészeti Múzeum anyagából. Sőt, a Forster Központ aulájában lévő „látványraktár” nyitva állt az érdeklődők előtt a Budapest 100 áprilisi és a Kulturális Örökség Napjai szeptemberi rendezvényén, amikor a látogatók a gyűjteményvezető és az intézmény gyakornokai, illetve önkéntesei által megtartott kötetlen vezetések és múzeumpedagógiai foglalkozások keretében nyerhettek betekintést a gyűjteménybe.

Mindezek ellenére a múzeum a nagyközönség számára gyakorlatilag ismeretlen és a jelenlegi állapot ezt nyilvánvalóan tovább rontja. Mégis, az elhelyezéssel kapcsolatos nehézségek a problémáknak csak egyik szeletét alkotják. Ahhoz hogy egy korszerű építészeti múzeumot vagy építészeti központot lehessen működtetni, a mai kor olyan alapvető követelményeinek kell megfelelni, mint az online hozzáférhetőség. A gyűjteménynek ugyan bizonyos részeit különböző kiadványokhoz és kiállításokhoz digitalizálták, ebből csak áttételesen kerültek fel egyes darabok az internetre. A múzeum online felületeken tulajdonképpen elérhetetlen: alig van nyoma, illetve az is tele van téves, elavult információkkal. Egy külföldi kutató látóteréből pedig – személyes kapcsolatok híján – teljesen kiesik. Ugyanakkor napjaink építészetének „gyűjtése” már a „digitális örökség” kategóriájába tartozik, melynek mostani állapotában az intézmény nem tud megfelelni. Holott a „fizikai elhelyezés és megőrzés” mellett ma már legalább annyira fontos a „virtuális hozzáférhetőség” is.

A munka folytatásához az építészettörténeti kutatás, kiállításrendezés, publikálás, restaurálás stb. mellett már a digitalizálásra és online megjelenésre is áldozni kell. Ez nyilván nem egy egyemberes feladat, és mai helyzetéből minden szempontból újra kellene építeni a múzeumot. Az intézmény fenntartása és fejlesztése mellett számos érv szól. Az ott lévő anyag már önmagában is egy „kincsesbánya” mind a szakma, mind az építészet és a városfejlődés iránt érdeklődők számára; alapvető forrása a magyar építészettörténeti kutatásnak, hiszen megőrzi és megismerteti az alkotói folyamatokat, életutakat, az építészeti közéletet, épített környezetünk alakulását, a fotográfia révén az arról alkotott képünk változásait és gyakran nyújt lényeges információkat a magánéleti, a kultúrpolitikai és a társadalmi szféráról. Ezt a fontos anyagot tehát láthatóvá kell tenni a valós és a virtuális térben egyaránt.

Sebestyén Ágnes Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr587021211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása