Mitől csúnyák a pesti házak?

 2016.02.06. 13:25

A kőporos vakolat nyomában

Ha az ember Bécsbe, Prágába, vagy a második világháborút és az azt követő helyreállításokat többé-kevésbé épségben átvészelt német városokba látogat, hamar feltűnik, hogy e települések 19. század második feléből származó épületei mennyivel jobb állapotban vannak, mint hazai társaik. A különbség ma már talán kevésbé látványos, mint egy-másfél évtizeddel ezelőtt, de ettől függetlenül tőlünk nyugatabbra valahogy szebbnek tűnnek ezek az épületek. Nem a 19. század magyar építészeivel, vagy kivitelezőivel van azonban a gond, hanem a 20. század második felének hazai felújításaival és az azokat konzerváló, napjainkban tapasztalható gyakorlattal.

01.jpg

Kőporos vakolattal felújított épület homlokzatának részlete a ház felújítását követően kb. 10 évvel (fotó: Kelecsényi Kristóf, a külön nem jelölt képek esetében szintén)

A pesti és budai belvárosban álló több ezer 1800 és 1914 között épült ház kb. 75–85%-a teljes egészében vakolt homlokzatokkal készült. Tartósabb anyagból, így kőből, kerámiából, (burkoló) téglából csupán az épületállomány fennmaradó részét emelték, míg számos épületen vegyesen jelentkeznek ezen anyagok. Az eredendően mészből készülő vakolatot a falak szerkezeti elemeinek fedésére használták, mellyel azokat az időjárás szélsőségeitől óvták, és ez egyúttal hőszigetelést is jelentett a belső tereknek a külső hő hatását csökkentve.

A 19. századi építészetben terjedt el az úgynevezett vakolatarchitektúra. Ennek lényege, hogy a korábban döntően szerkezeti elemekből kifejlődött, de továbbra is tartós anyagokból kivitelezett épületdíszeket falazott tégla magra felvitt, formára simított vakolatból kivitelezték. Ezzel párhuzamosan pedig a bonyolultabb formájú díszek gipszöntvényként készültek el, melyeket egyetlen öntőforma segítségével könnyedén lehetett sorozatban gyártani. Ezeket a homlokzaton rögzítették és a vakolattal megegyező színezést kaptak. Ez az a módszer, amely a század utolsó évtizedeinek hatalmas építési boomja közepette nagyipari méreteket öltött, és szakosodott cégek árulták az egyes építészeti elemeket, majdhogynem úgy, ahogy ma is beszerezhetők ezek némely barkácsáruházban – az ő katalógusaikat hívjuk mintakönyvnek. Az, hogy ennek ellenére az úgynevezett „mintakönyvi építészet” nem vált teljesen egyhangúvá és nem ismétlődnek egyes elemek százával, csakis a magyar tervezők és kivitelezők korabeli teljesítményének köszönhető.

02.jpg

Hasonló épületdísz kőporos vakolással (fent) és a nélkül (lent) megújítva

Ugyanakkor mindez elég volt a modernizmus tervezőinek és teoretikusainak, hogy a hazugság építészeti megtestesülésének állítsák be ezen évtizedek tervezői teljesítményét. A vakolatarchitektúra és a gipszdísz szitokszó, az olcsóság és igénytelenség szinonimája lett évtizedekre. Felhasználásuk radikálisan visszaszorult, a velük kapcsolatos szakipari tudás pedig szép lassan eltűnt.

Ugyanakkor Budapest belterületének döntően 1873 és 1900 között keletkezett épületállománya a két világháború között már átlagosan 30-40 éves volt, tehát első nagyobb szabású felújításuk ekkor kezdett esedékessé válni. A korszakból fennmaradt néhány színes képen és filmfelvételen is feltűnő, hogy az immáron jóval szerényebb gazdasági keretek közt működő ország fővárosának épületei milyen szürke képet mutatnak. Felújításra azonban a házak jórészénél nem került sor, majd a II. világháború pusztításait követően döntően a lakhatást minimális szinten lehetővé tevő szükségbeavatkozásokra került csak sor. Az épületállomány az 1950-es évektől ugyan egy kézben, az állam kezében volt, átfogó rekonstrukciós programokra azonban csak később, a hatvanas évektől akadtak példák. A felújítások műszaki vonatkozása mostani cikkünknek nem, annál inkább a homlokzatok megújulása képezi tárgyát.

03.jpg

Frissen elkészült kőporos felújítás. A koszolódás még nem kezdődött el, de bizonyos fényben így is nagyon feltűnő a vakolat rücskössége.

Ekkoriban ugyan már nem volt általános szokás a homlokzati díszek leverése, sőt sok helyen éppen ebben a korszakban díszítették újra azokat a részeket, amelyek esetleg a háborúban teljesen elpusztultak, és csak a falszerkezetet építették újjá korábban, azonban továbbra sem volt jellemző igazán az eredeti építészeti koncepció tisztelete, hű követése. Előfordult, hogy egy-egy feleslegesnek, túlzónak tartott díszt elhagytak. Azonban a legrosszabbat mégsem ezekkel, hanem egy elsőre talán kevésbé feltűnő technológiával tették.

07.jpg

A durván kőporozott homlokzat tipikus problémái. Plasztikusság szépségüket, részleteiket elvesztő épületdíszek, amelyek a koszt, a szálló port is jobban megfogják, ezáltal nem csak csúnyábbak, de néhány év alatt újra koszossá válnak. 

A vakolatok elkészítéséhez tartozik, hogy abba homokot, vagy durvább, nagyobb szemcséjű anyagot kevernek – kavicsot, tört köveket, kőport. A hatvanas években sajnos élen jártak abban, hogy a homlokzat felújításakor, annak teljes felületére kőporos vakolatot vittek fel. A vakolat anyagába kerülő durva szemcsék valójában szabad szemmel is teljesen jól láthatóak a felvitt falfelületen, így közelről nézve is igen feltűnők, azonban távolról is elvesznek a homlokzat szépségéből. Hogy miért? Az egyenetlen textúrát biztosító megoldás a sík falfelületeken akár dekoratív is lehet – alkalmazták is a 19. század végétől e célból –, azonban a díszekre, szobrokra, növényi ornamentikára szórva valójában azok plasztikusságát veszi el. Mintha egy ragacsos, egyenetlen masszát öntenénk egy szoborra, és hagynánk rászilárdulni.

04c.jpg

Durva kőporos (fent) és kőpor-mentes (lent) felújítások részletei. A különbség az évek múlásával csak egyre látványosabb lesz, pedig eredetileg a felső képen látható homlokzat is olyan volt mint az alsó.

Akkor mégis miért alkalmazták ezt a technológiát – tehetjük fel joggal a kérdést. Több oka is volt. A durva kőporos vakolatot egyrészt tartósabbnak és időtállóbbnak gondolták. Másrészt az épületek építése óta eltelt 60–80 év során végzett szakszerűtlen javítások szakszerű pótlására igény és lehetőség sem igen volt, főleg ott nem, ahol az épület semmiféle műemléki védelmet nem élvezett – az 1960-as és 1970-es években a 19. századi épületállományunk döntő többsége ide tartozott. A kőporos, mozgalmas felszínű vakolat pedig jótékonyan el tudta fedni ezeket, ahogy a felújításokon dolgozók századfordulós kollégáikhoz képest szerény vakolótudását is. A szabálytalanul meghúzott építészeti tagozatok, a nem kellő precizitással megformált párkányok, a minimális szobrászati tudással készült kiegészítések eltakarására éppen a durva kőporos vakolat felelt meg a legjobban.
A kőpornak azonban a fent részletezetten túl van egy további óriási hátránya. Éppen az említett sortatarozások évtizedeiben nőtt meg óriási mértékben az egyéni gépjárművek száma és velük együtt a levegőben szálló szennyező anyagok, a por, a kosz koncentrációja. A kőporos vakolat pedig – a simábbakkal ellentétben – göcsörtös felületével félelmetes gyorsasággal fogja meg ezeket. A frissen felújított épületek pedig néhány év leforgása alatt ha nem is dobják le vakolatukat a tégláig, de bekoszolódnak.

05.jpg

Egy durva kőporos vakolattól mentes budapesti épület homlokzata nyári napfényben. A tagozatok és részletek eredetileg is kitalált plasztikája gyönyörűen érvényesül.

A kőporos vakolással tehát egyszerre esztétikai és funkcionális problémák is együtt járnak. Eltávolítása kézenfekvő lenne, azonban ez koránt sem ilyen egyszerű. Cikkünk készítése során megkérdeztünk egy homlokzatfelújításokban jártas kivitelezőt. Laborczfy Gábor (LG ART Kft.) az alábbiakban foglalta össze a probléma lényegét: a szórt kőporos vakolatot olyan felületekre hordták fel a belvárosi épületek esetében, melyek korábban, eredetileg ásványi felületképzést – vagyis például mészfestést – kaptak. A kőpor cementtel erős felületet hoz létre, ám a cement gyakorlatilag „összeégett”, eggyé vált ezekkel a felületekkel. A gipsz alig tisztítható meg a ráhordott anyagtól, amely annak felső részét magával rántja, levelesen leszakítja.” A vállalkozás azonban nem lehetetlen. „Megvan rá a megfelelő technológia. Mechanika, vegyszeres úton eltávolítható. A diszperziós festék oldószerekkel leszedhető, a kőpor pedig nagy gondossággal eltávolítható.” Ezt a véleményt erősítette meg az általunk megkérdezett, szintén homlokzatfelújításokkal foglalkozó építész, Incze Márta (Stúdió-R Tervező Kft.) is: el lehet távolítani a kőporozást a gipszdíszekről is, csak finoman kell csinálni, majdhogynem restaurátori igénnyel.

wp_20151214_12_38_27_pro.jpg

Kőportól mentesített, Budapest belvárosában álló műemlék ház homlokzata közelről. A legutóbbi felújítás után 25 évvel (!) is csupán ennyi koszt fogott meg a homlokzat. 

A dolognak azonban kétségtelenül ára van, hiszen a kivitelező számára plusz munkát, szaktudást, eszközhasználatot és ezzel együtt több időt jelent. A kérdés az, hogy megéri-e egy társasház számára eltávolítani a kőport. Műemlékeknél – ahol a 19. századi épületek esetében – az eredeti külső visszaállítása a cél, ott nem szokott kérdéses lenni, az eltávolítás többnyire előírás is. Egy társasház számára már azonban már nem egyértelmű a dolog. Azok a házak, amelyek homlokzatát nem állították helyre a múlt század ’60–80-as éveiben, többnyire megúszták a durva kőport. Ezeknél ma már egyértelműen kerülendő a homlokzat kőporozása.
Ahol viszont fent van a homlokzaton, ott ma már adott a lehetőség és a szaktudás is az eltávolítására, ez azonban kétségkívül drágítja a kivitelezést.

wp_20150920_16_35_59_pro.jpg

Kőportól mentes épülethomlokzat délutáni fényben. A homlokzat még a forgalmas főút mellett is évekig képes megőrizni tiszta hatását.  

Viszont amíg a durva kőporos homlokzatú épületek összképe sosem lesz annyira szép és hamar is koszolódnak, addig a kőportól mentesített homlokzatok nem csak feltűnően szépek tudnak lenni – még ha nézőikben nem is tudatosodik a hatás oka – de sokkal tovább meg is őrzik tisztaságukat, színeiket. Végső soron tehát nem teljesen egyértelmű, hogy a jelen felújításánál megtakarított 5–15% költséget, vagy a 10–20 évvel hosszabb ideig jó esztétikai hatást biztosító, de valamivel drágább beavatkozást érdemes e választani. Ismervén a társasházak anyagi lehetőségeit nincsenek kétségeink, hogy az így is nagy nehezen kigazdálkodott, óriásinak tetsző összegen – el nem ítélhető módon –, ahol lehet, spórolni igyekeznek a lakóközösségek. Azonban a jobb minőségbe befektetett pénz hosszabb távon visszahozza az árát. A kivitelezés többletköltségei pedig igencsak változók lehetnek, így mindenkinek azt tudjuk ajánlani, hogy legalább kérjen árajánlatot egy kőporos vakolások eltávolításában jó referenciákkal rendelkező cégtől is.

Kelecsényi Kristóf

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr438364926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Advanced Flight 2016.02.07. 12:33:37

Csóró országban rondák az épületek. Egyébként jó kis poszt.

Pöff 2016.02.07. 14:48:09

Már rég el kellett volna bontani ezeket a szar ezeréves épületeket a faszba...

Tárolgatjuk mint a befőttet.
szar ablakok, 0 hőszigetelés, omladozik málladozik, állandóan javítgatni kell
Belül 3-4 méteres beltér amit vagyonokba kerül kifűtetni.
Már rég el kellett volna törölni ezt a 2-4 emeletes max magasságos dilinyót és impozáns toronyházakat kellett volna építeni, tucatnyi mélygarázsal
Ami modern környezetet adott volna és talán a cégek is szívesebben jönnének, ha nem 200 éves szirszar házakban lennének a cégek székhelyei..
És úgy általában is az utca emberének is jobban esne ha valami modernet fejlődőt látna 200 éves "műemlék" matuzsálemek helyett.
Mindennek meg van a helye a maga nemében, idejében és formájában.
Nah ezeknek rohadtul nincs a 21. században, bontásra velük.

Az meg hogy porózus szarral vonják be a nonplusz ultra.

2016.02.07. 15:41:16

Jo a poszt, tetszettek a kepek is! Koszi! Regota fintorogtam mar a belvarosi epuletek lattan, hogy mi a banattol ilyen koszosak, es menem tellik egy tisztasagi homlokzat felujitasra. Hat ezert.
Amugy szerintem is gazdasagtalanok ezek a korfolyosos berhazak, meg ha szepek is. A Kiraly utcaban csinaltak egy hotelt, vagy hostelt anno, meghagytak az eredeti utcafronti homlokzatot, amugy minden mas teljesen uj. Kivulrol nem is venni eszre, hogy uj az epulet, nagyon szepen belesimul az utcakepbe.

midnight coder 2016.02.07. 16:13:46

@Pöff: Ezeknek a házaknak a nagy része vagy 150 évvel ezelőtt készült. És a legtöbbön nem a porózus vakolat a fő probléma, hanem a II világháború és 56 során rájuk került golyónyomok. A te ultramodern épületeid hol lesznek 150 év múlva ?

Advanced Flight 2016.02.07. 17:10:58

@Pöff: szólj az Iszlám Államnak, hogy ha végeztek a maradék mezopotámiai műemlékek felrobbantásával, akkor jöjjenek Pestre, mert volna itt egy kis meló :-)

gizmo26666 2016.02.07. 19:33:36

@Pöff: végre egy értelmes ember.
Bontani kéne az egész pesti belvársot a faszba.
Letolni az összes gangos borzalmat, aztán vasbeton házakat a helyükre, alul 3szintes mélygarázs, végre nem az utcán kéne parkolni, a nyílásokba fasza máanyag ablak, a homlokzatra meg rácuppantani valami fasza kis habos hőszigetelést, a földszinten a habra meg ragasztani valami mettlachit, hogy ne nyomkodják be a tirpákok, meg ellenálljon a hányásnak

De ami nagyob szúrja a szemem, az a böszme neobarokk kőépület a Dunaparton. Tiszta csicsa meg giccs az egész, ráadásul folyton fel van állványozva, mert megeszi a mészkő burkolatát a savas eső meg az istennyila. Hideg kőfal meg szar ablakok, nagy belterek, egy vagyon felfúteni, tiszta pénzkidobás. Racionalizálni kéne, és bontani a picsába, aztén valami kilmatizált acélüveg palotát építeni a Zahahadiddal vagy a Libeskinddel a helyére, amivel aztén tényleg lehetne reprezentálni, meg - Dubáj felé félúton - jönnének rá a sznob turisták, mint a legyek.

gizmo26666 2016.02.07. 19:38:42

@Pöff: Ne izgulj, majd jön a III: vh., aztán ha ledobják a "bombát", a lökéshullám úgyis viszi magával ezeket a hányásos-kutyahúgyos romokat a picsába.

retek. · http://csakaszepre.blog.hu 2016.02.07. 19:51:05

Sajnos még addig sem sikerült eljutni, hogy a kőporos vakolás - pláne műemléki, vagy műemlék-jellegű épületeknél - tiltott legyen. Kiváló példa az elcseszésre a Breitner-ház, ami néhány éve lett "rendbe téve". A poszt- -mint mindig - kiváló.

Pöff 2016.02.07. 23:14:54

@Advanced Flight: LOL :D
@midnight coder: hidd el állni fog az még 200 év után is lásd new yorki felhőkarcolók.
Hogy oylanról már ne isbeszéljünk hoyg az Üveget és a sima felülteket könnyebb takarítani, Öregedés csak ritkán látszik rajtuk.
Még mai is viszonylag modernnek tekinthetőek. Pedig jónéhány 100 éves lesz lassan.

@gizmo26666:
Te vagy az én emberem :D

"alul 3szintes mélygarázs, végre nem az utcán kéne parkolni, "
Minden országban és milliós fejlődő városban lefelé megfelfelé mennek
Senkit nem érdekel az 150 éves lekoszlott épület(van pár 10-20 tényleg jó állapotú műemlék a többi nem kell)
Londonban is van rá szabály hogy a külső részhez nem lehet hozzányúlni...mit csinál az újgazdag: 3-4 szint lefelé

Egyébként már ők is túrnák már a picsába..
De ott legalább a régi mellett újat is építenek
Nem azt mondom hogy szocrealista szarokat építsenek betonbunkerből, de a 21. században lehet elegánsan is építkezni.
Lehet páran a gicsre verik a faszukat, de ez nem Róma vagy Bécs. Senkit nem érdekel az 1800-as évek csicsmicsa szarjai főleg nem a 20-40-es éveikben járókat.

"a lökéshullám úgyis viszi magával ezeket a hányásos-kutyahúgyos romokat a picsába."
sírva röhögök :D
Nagyon jó, támogatom

Péter Pál Molnár 2016.02.08. 11:00:33

azért úgy teljes a kép, ha tudjuk, hogy főleg azért tisztábbak az épületek a "környezetbarát" sógoroknál, mert ők legalább 10 évente tatarozzák a házakat, míg idehaza 30-40 évet is várnak vele. El lehet képzelni, ez hányszoros ökológiai lábnyom...
süti beállítások módosítása