A kerületi szabályozás módosításával nagyobb teret engedne Belváros-Lipótváros önkormányzata a tetőtér beépítéseknek, és ráépítéseknek.

Közismert tény a Budapest belvárosában álló, nagyrészt a 19–20. század fordulójáról származó bérházállomány leromlott műszaki állapota. A Kádár-korszakban csak ímmel-ámmal, részlegesen felújított épületek közül jó néhány már eleve a sok millió forintra rúgó felújítások elmaradásával került a rendszerváltást követő privatizáció során magántulajdonba. Az épületek zöme megtartva addigi lakóközösségét társasházzá alakult. A lakók aztán a lakáspiac beindulásával úgymond mozgásba lendültek. Sok helyen ma is zajlik az időközben elöregedett lakóközösségű bérházak és velük együtt szinte komplett városrészek lakosságcseréje. Egy azonban mind a régi, mind az új lakókban közös: az idők során felhalmozódott műszaki problémák orvoslására nincs elég pénzük. Az önkormányzatok felújításokat támogató pályázati rendszere is komoly önerő felmutatására kötelezi a házakat, és a legtöbb esetben ennek összeszedése is nehézségekbe ütközik. Nagyon sok épület esetében pedig a műszaki problémák olyan felhalmozódásával állnak szemben, hogy lehetetlennek látszik belátható időn belül mindet orvosolni.

A legtöbb lakóközösség nincs olyan helyzetben, hogy a homlokzatára kifeszített, vagy a tetőre felszerelt reklámokból pénzt nyerhessen. Nagyon sok épületben hiába vannak üzlethelyiségek, azokat vagy megtartotta magának az önkormányzat, vagy ha esetleg eladta a háznak, akkor sem kérhető értük olyan összegű bérleti díj, amiből minden probléma megoldható. A tulajdonosok sok helyen gyakorlatilag tudtukon kívül olyan terheket vettek a nyakukba, amelyeket nem tudnak elviselni. Így a megoldást nagyon sok esetben az épület egyetlen forintosítható értékétől várják: a kerületi szabályozásban meghatározott maximális építménymagasság, és a legfelső szint lakásai közötti térre. Ez gyakran csak a padlásteret jelenti, de nem egy épületnél akár több szintet is, ha a ház jelentősen alacsonyabb a környezeténél. A kifejezetten ráépítésre és tetőtér-beépítésre specializálódott vállalkozók pedig a kialakítható négyzetméterekért cserébe felújítják az épület régi részeit.

A kép közepén egy érintett épület, a Belgrád rakpart 27. Tőle jobbra látható egy tetőtér beépítés "eredménye"
[forrás: panoramio.com / zabhegyező]

Valami ilyesminek kíván megágyazni most az V. kerületi önkormányzat azzal, hogy huszonhárom épület  [a teljes listát lásd cikkünk alján] esetében 2012 decemberében elindította a kerületi szabályozási terv módosításának folyamatát [pdf-fájl, 6. oldal közepétől], többek közt számos eddigi korlátozás feloldását kezdeményezve, bővebb lehetőséget teremtve ezzel a fejlesztőknek és a társasházaknak. „Azért szerepelnek a módosítási javaslatok (…) a programban, mert kerületünkben is igény van ingatlanfejlesztésre” – írják az indoklásban, hozzátéve az általunk fentebb leírtakat, mely szerint „azon ingatlanok esetében ugyanis, ahol a társasház állapota rossz, az emeletráépítés biztosíthat fedezetet az épület közös részeinek (…) felújítására. Mint ismert a kerületben több ingatlan esetében is elmondható, hogy a lakosság nehezen tudja a szükséges önerőt megteremteni egy homlokzat felújításához.”

Az egykori Tigris-szállóra (bal) innentől rá lehetne építeni, ahogy az egykori Landerer és Heckenast Nyomdára is (jobb). 
[forrás: műemlékem.hu / QnJ és panoramio.com / Lengyel P]

A történetet idáig idillinek is nevezhetnénk, ha nem ismernénk az érintett épületek listáját, és az engedmények mértékét. Az egyik dolog, amely a listát böngészve feltűnik, hogy ahhoz képest, hogy szegény társasházakra hivatkozik a rendelet, az érintett épületek között található az Oktatási Hivatal Báthory utcai épülete, a Pénzjegynyomda Honvéd téri épülete, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Kecskeméti utcai (B-jelű) épülete, valamint a Mentőszolgálat Markó utcai központja. Másrészt a tervezetben nyolc kerületi egyedi védettséget élvező ház, kettő fővárosi területi védelmet élvező épület, és tíz országos műemlék is szerepel. A műemlékek között található az egykori Tigris Szálló a Nádor és Mérleg utca sarkán, a Múzeum körút 19. szám alatti, Ybl Miklós tervezte négyemeletes bérház, vagy a Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán álló, eredetileg Pollack Mihály által tervezett, 1848-ban a Landerer- és Heckenast-nyomdának helyet adó, ma már háromemeletes bérház. Mindhárom épület esetében eddig új, tetőtéri ablakot csak az eredeti, meglevő tetősík figyelembevételével létesíthettek. Ha átmegy a kezdeményezés, akkor nemcsak, hogy eltörlik ezt a kitételt, de az emeletráépítést is engedélyezni fogják.

A Múzeum körút 19. (bal) és a Károlyi utca 17. (jobb).
[forrás: panoramio.com / Lengyel P és szintén panoramio.com / Lengyel P]

Nagyon hasonló engedményeket tartalmaz a tervezet az összes épület esetében, néhol a legnagyobb engedélyezett építménymagasságot is méterekkel megemelnék. Legradikálisabban a Károlyi utca 17. szám alatt, a Petőfi Irodalmi Múzeum épületével szemközt, ahol a jelenlegi 21 méterről 30 méterre emelkedik ez az érték. A kerület még 2012 tavaszán vezette be az úgynevezett „kritikus keskenységű udvar” fogalmát. Több mint kétszáz ilyen helyet találtak az épületállomány felmérésekor, a cél pedig az volt, hogy a hírhedt Molnár utcai hotelépítkezés kapcsán előállt problémákat, vagyis a kis udvarok környékének túlépítését elkerüljék. Ehhez képest a mostani tervezet az egy évvel ezelőtt problémásnak talált esetek közül nyolc érintett háznál megszüntetné ezt a jelölést.

A "legelső" kritikus keskenységű udvar, a Molnár utcában egy hotel építése kapcsán került a figyelem középpontjába. A kerület szabályozása az ilyen és hasonló helyzetekre megpróbált okosan reagálni, ám úgy látszik kivételezésre itt is megvan a lehetőség.
[képek forrása: belvaros.blogspot.com]

A kerület tehát kevesebb mint egy év alatt meggondolta magát. Mégis mi változhatott meg tavaly április óta a kritikus keskenységű udvarokban? Semmi. A változás szelei máshonnan fújnak. 2012 júniusának végén került nyilvánosságra, hogy július 1-jétől Cselovszki Zoltán, korábbi KÖH-elnök, az V. kerület akkori főépítésze ismét az örökségvédelmi hivatal élére kerül. V. kerületi széke viszont betöltetlen maradt, és azóta főépítész helyett a Főépítészi Irodának csupán osztályvezetője van, aki ráadásul nem is építész végzettségű.

Az indoklásban nem szerepel, hogy miért pont ezek az épületek érintettek, csak sejteni lehet, hogy a megfogalmazás szerint „igény van ingatlanfejlesztésre”. Ezzel nincs baj. Az ott kezdődik, ha minden más szempont háttérbe szorul.