Chicagói anzix

 2016.07.26. 09:30

Műemlékek? Amerikában?

Jól ismert sztereotípia: az Egyesült Államokban régiségeket csak elvétve találunk, az amerikaiak szemében a jelen, a pörgés, az üzlet és a gyors megtérülés számít. Az igaz, hogy ha van olyan ország, amelyik kezdetektől fogva a kapitalizmusra és a pörgő businessre épül, az nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok. Emellett azonban – mint ahogy már egy korábbi bejegyzésünkből is kiderült – létezik Amerikának egy másik arca is, amelyik szöges ellentétben áll a fenti sztereotípiákkal. Egy olyan Amerika, amelyik már megtanulta, hogy óvja a történelmi emlékeit. Ahol természetesen nem találunk annyi régi épületet, mint nálunk, Európában, de ahol a régiségek védelmét és megőrzését igenis már sokan fontosnak tartják, legyen szó 19. századi klasszicista villáról, historizáló magasházról, vagy akár 20. századi art deco felhőkarcolóról.

01.jpg[a kép forrása: wikipedia]

Egy olyan nagyvárosról, mint Chicago – talán némi joggal – a csupa üveg felhőkarcolók jutnak eszünkbe, amelyek alatt szünet nélkül hömpölyög a forgalom, ahol állandóan villódznak a fényreklámok, és ahol sosincs megállás. De az már talán csak kevesek számára nyilvánvaló, hogy Chicagónak immár történeti épületei is vannak, hiszen az 1871-es nagy tűzvész utáni évtizedekben a településszerkezetet mind a mai napig meghatározó városrendezésre és számos mára már ikonikussá vált új épület emelésére nyílt lehetőség. Chicago tehát lényegében a ma ismert Budapesttel egy időben épült fel, mégpedig ugyanannak az építészeti stílusnak, a historizmusnak a jegyében. A 19. század végére megjelentek a fémvázas szerkezetű, magas irodaépületek is, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy az építészek az új technológiáknak megfelelő architektonikus nyelvezettel kísérletezzenek. A múlt századfordulón és a 20. század elején működő chicagói iskola alapvető szerepet játszott a korai modernizmus kialakulásában. Az 1920-as évektől a konjunktúra kedvezett a felhőkarcoló-építésnek, s ezt a korszakot több art deco épület képviseli.

02.JPGShepley, Rutan & Coolidge: Art Institute of Chicago, 1892–1893. A chicagói „Szépművészeti Múzeum" neoreneszánsz bejárata.
[a szerző felvétele]

03.JPGRenzo Piano: The Modern Wing, a többször is bővített Art Institute of Chicago legújabb szárnya, 2006–2009. [a szerző felvétele]

04.JPGWilliam Peirce Anderson: The Field Museum, a néprajzi és természettudományi múzeum görögös historizáló homlokzata, 1915–1921.
[a szerző felvétele]

05.JPGKözépkori velencei palotát utánzó historizáló homlokzat a South Michigan Avenue-n.
Kisebb kiadásban akár a budapesti Nagykörúton is állhatna. [a szerző felvétele]

06.JPGShepley, Rutan & Coolidge: Chicago Cultural Center, a volt Chicago Public Library Tiffany-üvegből készült kupolája, 1892–1897.
[a szerző felvétele]

07.JPGBurnham Brothers: Carbide & Carbon Building, 1928–1929. A város egyik art deco felhőkarcolója értékes gránitburkolattal.
[a szerző felvétele]

A II. világháború után folytatódott a magas irodaházak építése, melyek közül a legjelentősebbeket az 1930-as években Amerikába emigrált német építész, a Bauhaus egyik vezető egyénisége, Ludwig Mies van der Rohe (1886–1969) tervezte a letisztult, puritán modern stílus jegyében. Chicagóban azóta is a világ legjelentősebb építészeit foglalkoztatják, elég csak a híres sztárépítészre, Frank O. Gehryre utalni, akinek Jay Pritzker Pavilion nevű alkotása 2004-ben épült fel a Millennium Parkban.

08.JPGLudwig Mies van der Rohe: Chicago Federal Center, 1960–1974, a letisztult modernizmus. [a szerző felvétele]

09.JPGFrank O. Gehry: Jay Pritzker Pavilion, 2004, Millennium Park. [a szerző felvétele]

Természetesen a fent említett korszakokból származó épületeket típusuktól függően nem ugyanolyan mértékben őrzik meg, egy irodaház belsejét nyilvánvalóan többször alakítják át, mint egy középületét vagy egy-egy igényesebb magánházét. Az acélszerkezetes irodaházak belsejét eredetileg is könnyen átalakíthatóra tervezték, de ettől függetlenül közülük sok épület külseje mind a mai napig a városkép meghatározó eleme.

10.JPGAnish Kapoor, Bombayben született, Londonban élő brit-indiai szobrász: Cloud Gate, azaz Felhőkapu,
vagy a chicagóiak körében inkább The Bean, azaz a Bab, 2006, Millennium Park. [a szerző felvétele]

Amerikában a civil kezdeményezésnek és a magánmecenatúrának komoly hagyománya van. Ennek az egyik kiemelkedő példája az 1974-ben még Frank Lloyd Wright Lakás- és Műterem-alapítványként (Frank Lloyd Wright Home and Studio Foundation) megalakult Frank Lloyd Wright Alapítvány (Frank Lloyd Wright Trust), amelynek küldetése „a közönség elkötelezése, oktatása és ösztönzése Frank Lloyd Wright tervhagyatékának tolmácsolása és eredeti épületeinek megőrzése által a jövő nemzedékei számára”. Az alapítvány célja tehát a 20. század első felének egyik legjelentősebb modern építésze, az organikus irányzatot megalapozó Frank Lloyd Wright (1867–1959) örökségének a megőrzése. Wrightot sajátos tervezési módszere – a terek egy központi magból, bentről kifelé való felfűzése – és egyedi házai tették híressé. Legismertebb épülete talán az 1943–1959 között készülő New York-i Guggenheim Múzeum (Guggenheim Museum), de emellett világhírűek az 1900-as években készült úgynevezett prériházai (Prairie House) is. Ezek az alacsony, kislejtésű tetővel, egyszerű kubikus formákkal és belülről kifelé haladó térszervezéssel megoldott, horizontális hatású lakóépületek organikusan illeszkednek bele a nagy észak-amerikai préri határvidékébe.

11.JPGFrank Lloyd Wright: Robie House1908–1910. [a szerző velvétele]

Ezek közé a prériházak közé tartozik a chicagói Robie House is, ami 1908–1910 között épült egy sikeres üzletember, Frederick C. Robie és családja számára. Az épület ma már egy sűrűn beépített környéken áll, de a 20. század elején valóban a város szélén, a prérin emelkedett. Több tulajdonos is váltotta egymást, a század második felében pedig a Chicagói Egyetem (The University of Chicago) irodaként használta az épületet, amit kétszer is le szerették volna bontani. Maga Wright kampányolt a ház megmentéséért – szerencsére sikerrel. Végül az Amerikai Építészek Intézete (American Institute of Architects) 1991-ben kinyilvánította, hogy a Robie House egy igen jelentős 20. századi épület. Azóta az amerikai kulturális örökség egyik legfontosabb emlékeként tartják számon.

12.gifA belülről kifelé szerveződő Robie House alaprajza, Historic American Buildings Survey (HABS), Drawing Sheets, 1933 körül.
[a kép forrása: thecraftsmanbungalow]

13.jpgA Robie House homlokzatai, Historic American Buildings Survey (HABS), Drawing Sheets, 1933 körül.
[a kép forrása:
thecraftsmanbungalow]

14.jpgA Robie House ebédlője 1911-ben. [a kép forrása: wikipedia]

15.jpgA rekonstruált ebédlő napjainkban. [a kép forrása: flwrigth.org]

A ház rekonstrukcióját az egyetem kiköltözése után, 1997-ben kezdte el az Alapítvány. A rekonstrukció részét képezi a múlt században szétszóródott eredeti berendezés pótlása. Az Alapítványnak eddig egy eredeti bútordarabot is sikerült visszavásárolnia, a nem visszaszerezhető – közgyűjteményekben lévő – tárgyakról pedig kópiákat kíván készíttetni. A cél tehát az 1910 utáni állapot lehető leghitelesebb visszaállítása, ami az Alapítványnak abba a törekvésébe illeszkedik bele, hogy Wright épületbelsőinek fejlődését autentikusan mutassa be. (Meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint 20. századi bútorokról kópiákat gyárttatni teljesen más, mint több évszázados történelmi bútorok másolatait elkészíttetni, mert az utóbbi esetben a másolatok sokkal jobban visszaadják az eredeti vizuális hatást, mint mondjuk egy sokkal kifinomultabb mesterségbeli tudást igénylő rokokó berendezés lemásolásakor.)

16.jpgKandalló a Robie House nappalijában. [a kép forrása: interactive.wttw.com]

17.jpgWrightra jellemző térkapcsolás a Robie House nappalija és a kandalló mögött lévő ebédlő között. [a kép forrása: flwright.org]

Mivel az Alapítvány több Wright-épületet kezel, különböző házaiban egyre nagyobb bútorgyűjteményt őriz, ami adományozások révén is gyarapodik. Ez nem meglepő, hiszen az Egyesült Államokban – abban az országban, ami tradicionálisan amúgy is a magánkezdeményezésekre épül – a kulturális mecenatúrának nagy presztízsértéke van.

18.JPGRobie House [a szerző felvétele]

A chicagói Robie House példa arra, hogy az Egyesült Államokban a civil szféra számára igenis fontos az örökségvédelem, hogy ott is találunk szakszerű rekonstrukciókat, és hogy sokak számára Amerikában is fontos, hogy épített és tárgyi örökségüket autentikus vizuális környezetben szemléltessék.

 

Tóth Áron

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr948914262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása