Az új, végleges intézmény létrehozását követő évtizedben jelentős személyi változások következtek be a magyarországi műemlékvédelem területén, ami bizonyos szempontból szemléletváltással is együtt járt. Így Hegedüs Candid Lajos helyett – aki a kormányt képviselte – Forster Gyula miniszteri tanácsost nevezték ki, aki 1906-tól a bizottság elnöke lett. Henszlmann Imre helyére elsőként Czobor Béla lépett, az ő halála után pedig Éber László került az előadói tisztségbe. A bizottság titkári teendőit Gerduly Ferenc látta el az új intézményben is, az ő 1898-as halálát követően pedig Meiszner Miklós, Csánki Dénes, a világháború alatt pedig Németh Sándor vette át a helyét. Schulek Frigyes egészen haláláig, 1919-ig töltötte be építészi pozícióját, mellé nevezték ki másodépítésznek elsőként Khuen Antalt, az ő halála után Möller Istvánt, majd Sztehló Ottót, valamint 1906-tól Lux Kálmán is másodépítész lett.

Forster Gyula és Éber László jelentette a műemlékvédelmi szakma következő nagy generációját, mindketten európai műveltségű, széles látókörű személyiségek voltak, akik jelentős szerepet játszottak a magyarországi műemlékvédelem fejlődésében.

Forster Gyula [a kép forrása: Forster Központ]

De a Műemlékek Országos Bizottságának életében nem csupán a vezetők cseréje volt fontos esemény, hanem az is, hogy 1902-ben először rögzítették a működési szabályzatát, ami 1904-ben Berzeviczy Albert minisztersége alatt hatályba is lépett. A szabályzat leírja a MOB jogállását, feladatait és munkakörét, a tagok és tisztségviselők kinevezési módját, hatáskörét és kötelezettségét, valamint az ülések lebonyolításának mikéntjét. A bizottság hivatásával összefüggő feladatnak tartja „oly emlékeknek a nyilvántartását és «társadalmi úton való megóvását is», amelyekre a törvény nem terjed ki”. Főbb feladataiként a bizottság a műemlékek felkutatását, összeírását, felvételét, osztályozását, felügyeletét, a helyreállítási tervek elkészítését, a munkálatok felügyeletét, kiadványokban való megismertetését jelöli meg. A szabályzat leszögezi, hogy a MOB „működése kiterjed a földben vagy a föld felett lévő minden olyan építményre és annak társművészeti tartozékaira, mely «történeti vagy művészeti emlék becsével bírnak és így» a törvény oltalma és a miniszter felügyelete alá tartoznak, a történelem előtti időktől a 19. század elejéig.” A szabályzatnak ez a része újra előtérbe helyezi a műemlékvédelmi törvény hiányosságait és bizonytalanságait, hiszen ennek értelmében minden „történeti vagy művészeti emlék” a hatálya alá esik, ugyanakkor a műemlékek nyilvántartásáról szóló fejezet három kategóriát különböztet meg:

„1. Azok, amelyek a vallás és a közoktatásügyi miniszter fenntartandónak nyilvánított

2. Azok az emlékek, melyekre nézve kimondotta, hogy a törvényben említett fenntartási kötelezettség rájok ki nem terjed

3. Azok az emlékek, melyek tekintetében a fenntartási kötelezettségre nézve határozat még nem hozatott.”

Ennek az igen erős ellentmondásnak lett a következménye, hogy 1881 és 1949 között mindössze 48 műemlék került a törvény védelme alá.

Éber László [a kép forrása: wikipedia]

A Műemlékek Országos Bizottságának hármas feladatából a műemlékek felkutatása és jegyzékbe szedése volt a legmeghatározóbb tevékenység ebben az időszakban. 1896-ban a Bizottság elfogadta Forster Gyulának a műemlékek nyilvántartására és törzskönyvezésére vonatkozó kezdeményezését. A topográfiai rendszerű munkálatok 1899-ben kezdődtek meg. Gerecze Pétert bízták meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye jegyzékének elkészítésével, Szendrei Jánost Borsod vármegyével, Divald Kornélt pedig a felső magyarországi vármegyékkel. Bár a kezdeményezés igen dicséretes volt, sajnos nem jutott túl sok eredményre, mivel az egyetlen elkészült munka Divald Kornél jegyzéke is csupán kéziratos formában maradt fenn.

Gerecze Péter [a kép forrása: wikipedia]

Mindezek tudatában még nagyobb horderejű az az elhatározás, miszerint egy újabb ideiglenes jegyzéket kell létrehozni, amit 1900 szeptemberében meg is szavazott a bizottság. Ez a jegyzék Gerecze Péter kiegészítéseivel egy olyan hatalmas kézikönyv kiadását tette lehetővé, ami összefoglalta az összes műemléket, tartozékaikkal és a hozzájuk kapcsolódó irodalomjegyzéket is, amelyek mindaddig különböző helyeken, akár csupán kéziratos formában léteztek. Ez a munka A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma címet viseli, aminek első kötetéhez csatolva jelent meg a Magyarország régi falképeinek jegyzéke és irodalma, valamint a Műemlékek Országos Bizottsága Rajztárának jegyzéke, ami magában foglalta 1847-től a bizottság saját gyűjteményben és az Akadémia Archeológiai Bizottságának birtokában lévő rajzokat, freskómásolatokat és a fényképanyag jegyzékét is.

E történelmi jelentőségű munkák mellett természetesen folytatódtak a különböző helyreállítási munkálatok is, bár viszonylag szerény keretek között jelentős anyagi forrás híján.

A bizottság lendületes munkáját a világháború sem szakította félbe, míg a háború végeztével 1919-ben a Népkormány fel nem oszlatta a Műemlékek Országos Bizottságát és báró Forster Gyulát pedig felmentették tisztségéből.

Varga Orsolya