Augsburg legfőbb látványossága, egyben az egykori szabad birodalmi város jelképe a főtéren álló városháza, a Perlachturm és a Neuer Bau együttese. Előbbi második emeletén található ún. „aranyterem”, a Goldener Saal (1. kép) nem csupán a német késő reneszánsz, kora barokk talán legnagyszerűbb belsőépítészeti alkotása, hanem mai, teljesen rekonstruált állapotában a legújabb kori műemlék-rekonstrukciók érdekes és tanulságos példája.

1. A Goldener Saal mennyezete. A háborúban teljesen megsemmisült terem rekonstrukciója 1996-ra fejeződött be
(a külön nem jelölt képek a szerző felvételei)

A római kori Augusta Vindelicum falaitól délre lévő Perlachberg a középkorban rohamosan gyarapodó Augsburg központjává vált. Itt épült fel az első, gótikus stílusú városháza, amely a többszöri bővítések ellenére igen szűkös volt, ráadásul a 17. század elejére már meglehetősen rossz állapotba került. A város 1609-ben bízta meg Elias Holl építőmestert a székház teljes átépítésével. Az Itáliát is megjárt Holl ekkor már több jelentős épületet tervezett, így a városatyák a mészárszéken, a gimnáziumon, vagy a városkapukon nyomon követhették a mester saját stílusának, „Holl’sche Renessaince”-nak a kialakulását. A tervezési program jelentősen módosult, ugyanis hét évvel később a városvezetők a székház lebontásáról és egy teljesen új városháza építéséről döntöttek. Az épületnek nem csupán a város igényeit kellett kielégítenie, hanem helyet kellett biztosítania a birodalmi gyűlés (Reichstag) számára is, amit hagyományosan a mindenkori augsburgi városháza dísztermében rendeztek. Az új megbízást szintén Holl kapta, de a tervezési folyamat nem volt egyszerű: a különböző variációkról az építőmester több (a városi múzeumban máig megtekinthető) modellt készített. A legnagyobb vita a tornyokat illetően bontakozott ki: a városatyák nem kívántak tornyot az épületre, mivel a szomszédos Sakt Peter im Perlach tornya (a Perlachturm) szolgált várostoronyként. Holl ragaszkodott elképzeléséhez, így kompromisszum köttetett: a városháza két alacsony, hagymakupolás toronnyal épült fel, és az egységes megjelenés érdekében a Perlachturmot szintén az ő tervei szerint átépítették.

2. kép: Augsburg jelképei: a főtéren álló városháza és a Perlachturm, valamint belvároson folyamatosan átsuhanó villamosok.

Az épület alapkövét 1615. augusztus 25-én tették le, 1620-ra készültek el a külső, majd négy évvel később a belső munkálatok. A Perlachturmot 1612 és 1618 között építették át. Ezt a csodálatos együttest egy harmadik épület, a városi üzletház, a Neuer Bau egészíti ki (épült 1614-ben). Így alakult ki a késő reneszánsz egyik legjelentősebb Alpokon túli városi épületegyüttese.

3. kép: a müncheni építész és várostervező, Theodor Fischer 1886-ban készült metszete az épületről. A második emelet közepén helyezkedik el a Goldener Saal. Kép forrása: wikimedia.org

A városháza építésének befejezése a Harmincéves háború időszakára esik, aminek Augsburg volt az egyik legfőbb elszenvedője. A várost többször megostromolták, lakossága a felére csökkent, ráadásul a birodalmi gyűléseket ezután Regensburgban tartották. Egyetlen jelentősebb eseményt rendeztek csak a Goldener Saal-ban, I. József koronázási bankettjét 1690-ben. A megpróbáltatások ellenére a hármas épületegyüttes változatlan formában maradt fenn, hirdetve a polgári öntudatot egészen 1944. február 25-26. éjjeléig, mikor a brit légierő az időközben jelentős gépipari központtá (MAN-művek) vált várost bombázta. Ekkor a városháza teljesen kiégett, a Goldener Saal alsó és felső födémei is leszakadtak, valamint a Perlachturm és a Neuer Bau is súlyosan károsodott. A bombatámadás után közvetlenül, tehát még a háború alatt komoly állagmegóvási munkálatokat végeztek a városháza romjain, így az épület a teljes újjáépítést tető, közbenső födémek és nyílászárók nélkül, de legalább álló falakkal érte meg.

4. kép: a városháza és a Perlachturm romjai, valamint a goldener Saal maradványai az állagmegóvás után.
Bal oldali és jobb oldali kép forrása: www.stadtzeitung.de; bilder.augsburger-allgemeine.de

A háború után a városházát egyszerűbb formában állították helyre 1955-re, ugyanakkor a díszteremnek csupán a falait állították vissza – a későbbi teljes helyreállítás reményében. 1980-ban elhatározták, hogy a város alapításának 1985-ben esedékes kétezredik évfordulóját már a rekonstruált székházban kívánják megünnepelni. Ekkora el is készült a homlokzatok teljes, és a Goldener Saal részleges helyreállítása, így 1985. január 9-én újra megnyílt az Arany terem. A teljes helyreállításra még 11 évet kellett várni, 1996-ban készültek el az utolsó elemek. A munkák azóta sem álltak le, a kapcsolódó négy fejedelmi szoba közül csak egyet sikerült teljes mértékben, egy továbbit részlegesen helyreállítani – a további munkákra kihelyezett gyűjtőládákban lehet adakozni.

Az épület a város főterén, a Rathausplatzon áll. A tér a mainál jelentősen, mintegy kétharmaddal kisebb volt, a városházával szemben a középkorban lakóházak sorakoztak, majd a 19. században felépült neoreneszánsz tőzsde állt. Az épületre rálátás csupán az 1588 és 1594 között készült Augustus-kút, a város három reneszánsz kútjának egyike felől nyílt, mely máig eredeti helyén áll.

5. kép: a városháza az Augustus-kúttal.

A városháza főbejárata felett a következő latin felirat olvasható: „PVBLICO CONSILIO/ PUBLICÆ SALUTI” (6. kép).

6. kép: a városháza főbejárata

Az oromzat sárga címermezejében a császári kétfejű sas látható, felette a város jelképe, a korinthoszi oszlopfőre helyezett zöld toboz (7. kép). A város címerében sokáig szőlőfürt volt látható, ami a város római nevére, az Augusta Vindelicorumra utalt, de 1467-ben több római síron is toboz-faragványt találtak, így ez került a város ma is használt címerébe.

7. kép: a városháza oromzata a császári kétfejű sassal, felette a város jelképével, a zöld tobozzal.

A városháza belseje (minden bizonnyal a háborús pusztítások miatt is) egyszerű, puritán kialakítású, noha az előcsarnok már méreténél fogva is impozáns. Az emeletekre két oldalt zárt orsóterű, szintén igen egyszerű lépcsőházak vezetnek fel. A másodikra érkezve éles kontrasztként tárul elénk a Goldener Saal bejárata.

8. kép: a Goldener Saal bejárata a lépcsőház felől.

A Goldener Saal alapterülete 552 m2 belmagassága 14 m (három szint), megvilágítását pedig a középső ablakokon a főtér, illetve az Elias Holl Platz felől (9. kép) kapja. A terem két hosszanti oldalát három-három ajtó tagolja, ezek közül a középsők a kétoldali lépcsőházakba, a szélsők a négy egykori „fejedelmi szobába” (Fürstenzimmer) vezetnek. A négy szoba mindegyike kiégett a háborúban, közülük eddig egyet teljes mértékben, egyet részlegesen rekonstruáltak, másik kettő fehérre meszelt falakkal időszakos kiállítások színhelyéül szolgál.

9. kép: a Goldener Saal a lépcsőházba és az egyik Fürstenzimmerbe vezető ajtókkal.

A terem ikonográfiai programja kettős: egyrészt – a városháza funkcióból adódóan – polgári erények, a jó kormányzás jelenik meg, másrészt mivel római császári alapítású városról van szó, ami a tervezéskor a német-római birodalmi gyűlések színhelye volt, hangsúlyos helyet kapnak a római, illetve a német-római császárok is. A polgári erények a, jó kormányzás témakörrel a mennyezeten kaptak helyet. Ennek középső mezejében Prudentia, vagyis a bölcsesség diadalmenete látható (10. kép), körülötte a felirat: „PER ME REGES REGANT”, Énáltalam uralkodnak a királyok (Példabeszédek: 8, 15).

10. kép: Prudentia diadalmenete a mennyezet közepén.

A hátsó homlokzat felé eső harmad közepén az építész, Elias Holl látható, amint megmutatja a városháza alaprajzát az építészetet jelképező nőalaknak. Felette a felirat: „CIVITATES CONDUNTUR”, a városok megalapíttatnak. A négy ovális mezőben a nőalakok (az óramutató járása szerint): a tudás, a termékenység, a szorgalom, valamint a jámborság allegóriái.

11. kép: Elias Holl bemutatja a városháza terveit az Építészetnek.

A főtér felé eső harmad középső mezejében Pallas Athéné látható, körülötte a felirat: „HOSTES ARCENTUR”, az ellenség legyőzetik. Körülötte az ovális mezőben az eddigiekhez hasonlóan polgári erények jelennek meg, mint a takarékosság, hit, szeretet, és a „jó szerencse”.

12. kép: a mennyzet teljes képe, az alsó mezőben Pallas Athéné.

A terem oldalfalain kaptak helyet a császárok. Az északi oldalon a nyolc római, a déli oldalon a nyolc német-római uralkodó: A képek feletti mezőkben az adott császár jelmondata olvasható.

13. kép: a Goldener Saal északi oldalfala, a római császárok alakjaival. Jobb szélen Julius Caesar.

Ezeket úgy helyezték el, hogy egyfajta ellentétpárokat alkossanak: a meglehetősen rosszarcúként ábrázolt pogány császárokkal szemben állnak a méltóságteljes német-római uralkodók, az öntudatos jelszavakra Istenre hivatkozó, szerénynek szánt mottók felelnek. Az ókori uralkodók kronologikusan követik egymást, a velük szemben álló német császárt viszont bizonyos „ellentétes tulajdonságok”, például a jelmondatok alapján helyezték el. A sort Nagy Sándor indítja, vele szemben Nagy Károly látható. Ezután következik Julius Caesar és V. Károly. A felettük lévő jelmondatok képezik a kontrasztot. Julius Caesar jól ismert „Veni Vidi Vici” mottójával szemben V. Károly jelmondata: „Veni Vidi Deus Vicit”, vagyis „jöttem, láttam, Isten győzött” (14, 15. kép). Őket követi Octavianus (Augustus) – Nagy Konstantin, majd Traianus – Theodorik. A főbejáratok után következik Vespasianus - Ottó (a Magyarok Lech-mezei legyőzője), majd Antonius Pius – II. Henrik, Septimus Severus – I. Miksa, Aurelianus – Barbarossa Frigyes.

14. kép: Julius Caesar, és híres mondása: „Veni Vidi Vici”…

15. kép: …vele szemben V. Károly, és jelmondata: „Veni Vidi Deus Vicit”

Az emeleti ablakok alatt, a császári alakok között Camaїeu-képekben 12 bibliai asszony története látható, mint Eszter, Zsuzsanna, vagy Judit.

16. kép: jelenet Eszter könyvéből (bal oldalt) és Zsuzsanna a fürdőben (jobb oldalt)

Noha a részletekre és a hitelességre németes gondossággal ügyeltek, jól látható, hogy az ajtószárnyak, a mennyezet kazettái mindössze néhány évesek. Nyilvánvalóan a faanyag évszázadok alatt keletkezett sérüléseit, változásait képtelenség hűen reprodukálni.

17. kép: a mennyezet részlete, jól látszódik a diófa „frissessége”, hibátlansága.

18. kép: a bejárati ajtó és a Fürstenzimmer lambériájának részletei.

Ez a „frissesség” jól észlelhető a kapcsolódó Fürstenzimmerek egyikén, az egyetlenen, aminek teljes helyreállítása befejeződött.

19. kép: a négy közül az egyetlen helyreállított Fürstenzimmer.

Az augsburgi városháza – Perlachturm – Neuer Bau együttese a Goldener Saallal nem csupán az Alpoktól túli reneszánsz egyik legjelentősebb építészeti együttese, hanem az egyik legértékesebb és legösszetettebb rekonstruált európai műemlék. Különösen a teljes mértékben rekonstruált Goldener Saal példája szolgálhat tanulságul és példaként a jövő belsőépítészeti helyreállításához, igényességével, hitelességével és az alkalmazott kézműipari tudással.

Szende András