Az ezredforduló egyik legnagyobb filmsikere a 103 millió dolláros költségvetésből készült „Gladiátor” (Gladiator) volt, ami több mint 457 milliós bevételt termelt. A film az öt Oscar-díj és a két Golden Globe-díj mellé a Brit Filmakadémiától is bezsebelt négy díjat. A rendező, Ridley Scott – aki olyan remekműveket alkotott, mint az 1979-es „A nyolcadik utas: a Halál” (Alien) vagy az 1982-es „Szárnyas fejvadász” (Blade Runner) – tehát a filmtörténet egyik legnagyobb sikerét tudhatta magáénak. A filmről azonban több pozitívumot már nem mondhatunk el. Még a róla szóló angol Wikipédia-cikkben is olvashatunk néhány szarvashibáról és történelmi csúsztatásról, valamint megtudhatjuk, hogy több történész szakértő is visszavonatta a nevét a stáblistáról. Egy latin nyelvművelő blogon a filmben elhangzó egyetlen latin mondatról, egy győzelmi kiáltásról pedig leírták, hogy nyelvtanilag helytelen: a „Roma victor!”, azaz „Róma győztes!” helyesen „Roma victrix!” lenne.
A cikksorozat előző részében a "The Vikings" című sorozattal foglalkoztunk
[a kép forrása: followingthenerd]
A „Gladiátor” csúsztatásait és hazugságait az „A hét mesterlövésze” című rádióműsor is taglalta. A Russell Crowe által játszott főhős, Maximus kitalált figura, amivel még nem lenne baj, ha a körítés nem állna ilyen távol a Kr. u. 2. század valóságától. Csak hogy szemezgessünk: a Joaquin Phoenix által megszemélyesített Commodus császár tizenkét éves uralkodását (180–192) néhány hónapba sűrítették össze, a császár apját, a Richard Harris által megformált Marcus Aureliust (uralkodott: 161–180) sem gyilkolták meg, hanem egy járványban hunyt el, és bár Commodus őrült figura volt, sosem kényszerítette vérfertőző kapcsolatra a nővérét, valamint nem gladiátorküzdelemben ölték meg, hanem megmérgezték. A légionáriusok viselete továbbá nem tisztán a 2. század végi állapotot tükrözi, hanem jóval korábbi elemek is találhatók benne, és a sort folytathatnánk.
Commodus márványportréja a római Musei Capitoliniben. A császárt a megistenült Herculesként ábrázolták.
[a kép forrása: wikipedia]
Marcus Aurelius híres bronz lovasszobra a római Musei Capitoliniben. Az egyetlen fennmaradt ókori bronz lovasszobor monumentális, de a filmben látható szobrok ennek az alkotásnak az arányait – hazug módon – messze túlszárnyalják.
[a kép forrása: wikipedia]
Ridley Scott egy az 1950–60-as években népszerű filmes műfajt újított fel, amit olyan hollywoodi alkotások képviselnek, mint az 1956-os „Tízparancsolat” (The Ten Commandments) vagy az 1963-as „Kleopátra” (Cleopatra). Ezeket a tömény pátosszal készült műveket a kosztümökre utalva manapság „kard és szandál” (sword-and-sandal) filmekként emlegetik. A történelmi valóság precíz követése nem volt erősségük, díszleteikkel szemben pedig a sok anakronizmus mellett túlméretezettségük is felróható. A „Gladiátor” a fenti hibákat sikeresen átültette az ezredforduló digitális világába, így az alkotók 103 millió dollárból fejlettebb technikával, sokkal hihetőbben adták el a hazugságot.
A császárkori Róma építészete mindig is nagy csábítást jelentett a filmesek számára, hiszen romjai között sétálva még a felhőkarcolók korának embere is elképed monumentalitásán. A hollywoodi produkciók azonban ezt rendre túlpörgetik. A látványtervezők olyan kolosszális díszleteket és háttereket használnak, amelyek előtt a szereplők valóban hangyának tűnnek. Mindez azonban hazugság, ami a „Gladiátor” egyik jelenetében iskolapélda szerűen tetten érhető.
Commodus bevonulása Rómába. [forrás: youtube]
Amikor Commodus bevonul Rómába, a diadalmenetek tartására szolgáló hagyományos szent úton, a Via Sacrán halad végig. Róma e főútvonala az ókorban a Város ősi központját, a Forum Romanumot átszelve kanyarodott fel a Capitolium dombjára, ahol a főisten, Iuppiter templomáig vezetett. A 2. század végén a Via Sacra bejáratánál már egy évszázada ott állt az Amphitheatrum Flavium, közismert nevén Colosseum, ahogy a filmben is látható. A jelenet mégis hazug, mert az arányokat elképesztő módon eltúlozták. A Colosseum valóban monumentális, de koránt sem hat olyan nyomasztóan, mint ahogy a film sugallja. A Via Sacra pedig elég keskeny, amit az ókori Forum romjai között sétálgatva ma is érzékelhetünk.
A Colosseum a valóságban – így is elég monumentális. [a kép forrása: wikipedia]
És az eltúlzott méretek: a Colosseum közelében ekkora tér sosem volt Rómában. A látványnak a valódi Forum Romanumhoz nincs semmi köze. [a kép forrása: impactnottingham]
A Via Sacra és a Colosseum valós arányai. A helyszínen monumentális, na de a filmbeli díszlethez semmi köze.
[a kép forrása: panoramio]
A Colosseum elől a Via Sacra továbbá nem egy olyan monumentális térre vezetett, mint amilyen a filmben látható. Az ősi Forum addigra ugyanis már annyira tele volt zsúfolva épületekkel, hogy koránt sem maradt volna rajta hely egy akkora katonai parádénak, mint amilyet a film alkotói oda álmodtak. Elképzelhető lenne, hogy a Forumtól északkeletre sorakozó császárfórumok valamelyike a helyszín, de az is valószínűtlen, mert a császárfórumokról nem látszott ilyen szögben és ilyen közelről a Colosseum. Ezeknek a fórumoknak a sorát még a Kr. e. 1. században Iulius Caesar kezdte építeni, majd az első császár, Augustus folytatta, s később, a Kr. u. 1. században Nerva és Traianus fejezte be. A parádé színtere talán – messziről – még leginkább Augustus fórumára emlékeztet, csak annak a bejárata nem a Colosseum, hanem a Palatinus-domb felé nézett. Nyilvánvaló tehát, hogy az alkotók célja a film legfőbb helyszínének, a Colosseumnak a vizuális sulykolása volt. Ezzel azt sugallták, hogy az amfiteátrum volt Róma központja, ami pedig igen nagy csúsztatás. A város politikai központja ugyanis mindig is a Forum Romanum, vallási központja pedig a Capitolium volt.
A Forum Romanum napjainkban, dél felé, a Colosseum irányába. A kései császárkorra már telezsúfolták épületekkel, és az amfiteátrum nem is látszik. Jól érzékelhető, hogy Róma ókori főterén nem maradt sok hely. [a szerző felvétele]
A Forum Romanum rekonstrukciója észak felé, az ősi vallási központ, a Capitolium-domb irányába. A kép a Kr. u. 3. század elejének állapotát mutatja, körülbelül húsz-harminc évvel Commodus után. Az ő idején ugyan még nem állt Septimius Severus diadalíve és emelvénye, de a tér már akkor is nagyon zsúfolt volt. [a kép forrása: wikipedia]
Az elképesztő méreteken túl a figyelmes szemlélő idegeit még az anakronizmusok is borzolják. Miért van az, hogy laternás kupolákat látok az ókori Rómában? Miért van az, hogy ezek a kupolák bordázottak is? Mintha reneszánsz és barokk épületek körvonalait látnám a 2. századi Város sziluettjén! Igen, ma már hozzátartoznak a római hangulathoz, na de egy majdnem kétezer évvel ezelőtt játszódó filmben mit keresnek? Azért ezeket az ókorra visszavetíteni igencsak meredek vállalkozás volt. Igaz, hogy majdnem másfélezer évig a világ legnagyobb kupolája a Kr. u. 118–128 között épített római Pantheoné volt, na de annak teljesen más a szerkezete, és lapos íve talán fel sem tűnik a filmben, vagy ha fel is tűnik a madártávlati képeken, akkor sem hangsúlyos. A közép- és újkori építészeti elemeken túl a császár testőrségét alkotó pretoriánus gárda (praetoriani) pedig miért van talpig feketében? Mintha a „Csillagok háborújá”-ból, vagy egy fantasyból léptek volna elő. Értem én, hogy vizuálisan is démonizálni kellett a főhős családját kiirtó katonai egységet, na de valóban erre a hamisításra volt szükség?
Commodus nővére, Lucilla (Connie Nielsen) az újkori, reneszánsz-barokk Rómára néz le? Itt olyan 1400-1500 év elcsúszás van...
[a kép forrása: filebb]
Jelenet a filmből: a zsarnok Commodus a római Szenátusban. Vagy máshol? Hiszen a Szenátus épületében el sem fértek volna ezek az oszlopok! Ráadásul a háttérben a császárnak magyarázó szenátor fekete, vagy sötétkék szegélyű tógát visel? A szenátorok hivatalos viselete ugyanis a bíborszegélyű tóga, a toga praetexta volt. Akkor mi ez a jelmez? Megfigyelték a háttérben álló pretoriánus katona ruháját is? Össze ne tévesszék Darth Vaderrel! [a kép forrása: darkrealmfox]
A római Szenátus ülésterme, a Curia Iulia napjainkban. A Kr. e. 1. században Iulius Caesar építtette a régi gyűlésterem, a Curia Hostilia helyett, majd a Kr. u. 3. század végén Diocletianus császár (uralkodott: 284–305) átépíttette. Az idők során márványburkolatát elvesztette. Impozáns, de egyszerű, és el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan ülésezhetett benne egyszerre 300 ember.
[a kép forrása: mykodachrome]
A Diocletianus-korabeli Curia Iulia rekonstrukciós rajza. Az épület hangulata Commodus idején, a 2. század végén sem lehetett nagyon más. Mindenesetre köszönőviszonyban sincs a filmbeli díszlettel. [a kép forrása: vroma]
Ezeket a kérdéseket még hosszasan lehetne sorolni, de akkor ebből a bejegyzésből egy kisebb kötet is kikerekedhetne. Úgy tűnik, hogy a „Gladiátor” sajnálatos módon mintegy „állatorvosi lóként” hordozza magán azokat a jegyeket, amik egy hollywoodi „történelmi” produkciót jellemeznek: látvány, vér, kolosszális méretek és csöpögős pátosz, a többi pedig nem számít. Csakhogy 103 millió dollárból igazán ügyelhettek volna a hitelességre, hiszen az ókori római építészet és tárgykultúra vizuálisan annyira erős volt, hogy a film túlzások és hamisítások nélkül sem lett volna képileg szegényebb.
Tóth Áron