A cikk a 2016. január 2-án megjelent írás második része a Docomomo International virtuális kiállításáról.
Európán és Amerikán kívül nagyobb hangsúlyeltolódások figyelhetők meg az egyes országok között. Afrikában a Dél-Afrikai Köztársaság, Ázsiában Japán és Hong Kong, Óceániában pedig Új-Zéland szerepel a legtöbb épülettel – utóbbi esetében feltűnő az 1950–70-es évekből való épületek nagy száma szemben az 1920–30-as évekbeli példákkal. Ezek a hangsúlyeltolódások elsősorban abból fakadnak, hogy a helyi közreműködők önkéntesen vettek részt a munkában. A tárlatnak ez egyrészt előnyére, másrészt a hátrányára is írható, ugyanis az önkéntes részvétel miatt a kiállítás nem tekinthető a modern építészet reprezentatív bemutatásának, hiszen önkéntes alapon minden munkacsoport annyi épület adatait és fényképeit töltötte fel a rendszerbe, amennyit megfelelőnek tartott, vagy amennyit ideje és kapacitása engedett. Így fordulhatott elő, hogy vannak túl- és alulreprezentált országok, ami nem azt jelenti, hogy ezeken a helyeken jóval több vagy kevesebb modern épület született. A lisszaboni székhelyű Docomomo esetében például érthető, hogy a portugál és spanyol nyelvű országok szereplése hangsúlyosabb.
A Calouste Gulbenkian Foundation épülete Lisszabonban, amely a Calouste Gulbenkian gazdag gyűjteményéből álló múzeumnak, könyvtárnak és konferenciaközpontnak ad otthont, 1959–69 (a szerző felvétele)
Ugyanakkor meglepő, hogy a Wells Coatesnak és a magyar származású Ernő Goldfingernek is munkát adó Angliát egyetlen épület sem reprezentálja. Csupán a különálló skót munkacsoport adott a kiállításhoz tíz épületet. A franciaországi épületek száma is csekély, és ezek is zömmel Le Corbusier alkotásai. Közép- és Kelet-Európát tekintve pedig feltűnő a szlovákiai épületek nagy száma – 100 db – szemben Csehországgal, Lengyelországgal, Bulgáriával, Szlovéniával vagy Szerbiával, ahol – bár működik Docomomo munkacsoport – egyet sem, vagy csak alig néhány épületet találunk.
Az időbeli korlátok is türközik az egyes munkacsoportok egyéni megközelítésmódját, hiszen a tárlatban olyan épületek is szerepelnek, amelyeket nem nevezhetünk modernistának, bár bizonyos szempontokból a modern mozgalom előfutárainak tekinthetők. Ilyen az osztrák Josef Hoffmann, a Wiener Werkstätte egyik legjelentősebb építésze tervezte Stoclet Palota Brüsszelben (1905–11), vagy a Frank Lloyd Wright építette Robie House (1906–10, Oak Park, USA). Ugyanakkor érdekesség, hogy az osztrák munkacsoport még az 1970-es években elkészült Hans Hollein tervezte ékszerüzletet (1972–74) is belevette az osztrák alkotások közé, amellyel a bécsi Grabenen sétálva a magyar látogatók is találkozhatnak. Kétségkívül védendő és különleges munka, de nem tekinthető szoros értelemben vett modernista műnek.
A Hans Hollein tervezte ékszerüzlet a bécsi Grabenen, 1972–74 (S. Sebestyén József felvétele)
Magyarországot jelenleg 18 épület képviseli, amelyből 17 Budapesten áll. Ez a válogatás a két világháború közötti modern építészetre fókuszál követve a Docomomo magyar munkacsoportja által korábban összeállított listát – ld. a cikk első részében említett hazai kiadványban –, illetve az Építészeti Múzeum és az akkor még Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nagysikerű „Fény és forma” című kiállításának anyagát a modern építészet és a korabeli fotográfia kapcsolatáról. A jövőben ezen a 18 épületen túl további épületek is bekerülnek a tárlatba ebből a korszakból, de a második világháború utáni modern építészet is helyet kap majd. Az épületeket elsősorban archív felvételek illusztrálják, amelyeket a kurátorok a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből és a Forster Központ Fotótárából válogattak. Ahogyan hazánkban a modernizmus főként a lakóházépítészetben jelentkezett, úgy a kiállításban is túlsúlyban vannak a villák és bérházak, de ugyanakkor templomok és középületek is jelen vannak. A modern magyar építészet vezető alakja, Molnár Farkas öt épülettel szerepel kezdve első, Budapesten megvalósult épületével, a gellérthegyi Delej-villával (1928–29), amelyet Ligeti Pál társaként tervezett. Molnár főleg villáival jelenik meg a tárlatban, köztük a Dálnoki Kováts-villával (1932), amely 1933-ban aranyérmet kapott a milánói Triennale építészeti kiállításán, így már korában elismerésnek és ismertségnek örvendett, hiszen szerte a világban publikálták építészeti lapok Angliától Japánig.
A Molnár Farkas tervezte Dálnoki Kováts-villa Budapesten, 1932 (a szerző felvételei)
A szecesszió, az art deco és a neobarokk stílusában is jelentős műveket alkotó és az 1930-as évektől modern épületeket tervező Kozma Lajos is villáival, illetve egy hétvégi házzal, Fischer József pedig elegáns Szépvölgyi úti családi házával, a Hoffmann-villával (1933–34) szerepel. A kiállítás egyetlen vidéki képviselője a Forbát Alfréd tervezte hétvégi ház (1936–37), az ún. „fecskefészek”, amely a pécsi lejtők oldalán áll ma is. A külföldön Fred Forbátként ismert magyar származású építész előbb Németországban, majd a Szovjetunióban és 1938-tól kezdve Svédországban dolgozott. Alakjáról a német Docomomo munkacsoport is megemlékezik a Siemensstadt lakótelep tervezése kapcsán (1929–31). Ugyancsak érdemes rákeresni Marcel Breuer, vagyis Breuer Marcell nevére, akinek munkássága emigrációjában bontakozott ki Németországban, Svájcban, Angliában és később az Amerikai Egyesült Államokban. Amerikai korszakát olyan kiemelkedő épületek fémjelzik, mint a kiállításban is szereplő New York-i Whitney Museum of American Art (1963–66), amely azóta, 2014-ben másik épületbe költözött.
A Breuer Marcell tervezte Whitney Museum of American Art New Yorkban, 1963–66 (S. Sebestyén József felvételei)
Az archív fotók révén lehetőség van az épületek eredeti állapotának bemutatására, hiszen ezeket az épületeket már elkészültük pillanatában fotózták építészeti magazinok és egyéb publikációk számára. Ifj. Dávid Károly gellérthegyi villáját (1932–33) pedig egyedül csak a házról készült felvételekből ismerhetjük, hiszen a villa a második világháború alatt, Budapest ostroma során megsemmisült. A képek még meglévő, de átalakított épületekről is sokat elárulnak, így például a Kék Golyó utcában álló, Lauber László és Nyiri István tervezte társasházról (1933–34), amelynek – ahogy a felvételeken is látszik – kellemes tetőkertje volt látványos budai panorámával. Az egykori Simplon mozi és bérház (1934) képei a maihoz hasonló állapotot mutatnak: a mozi előcsarnokáról készült felvételről még ma is felismerhető a jelenleg itt működő étterem enteriőrje. A Bierbauer Virgil és Králik László tervei alapján épült budaörsi repülőtér (1936–37) fotói elegáns modern épületet mutatnak – ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy milyen lehetne az épület ma. Ezzel szemben a reptér mára teljesen lepusztult és állapota folyamatosan romlik.
Válogatott képek a budaörsi repülőtérről a Docomomo virtuális kiállításában
A kiállításban szereplő magyar anyag kettős célt szolgál: egyrészt fel szeretné hívni a külföldi szakemberek és nagyközönség figyelmét arra, hogy a modernizmus építészete nemcsak az ikonikus német, holland vagy amerikai alkotásokról szól, másrészt pedig meg szeretné mutatni a hazai publikumnak, hogy milyen épületek vesznek körül minket a hétköznapokban. Ezek az épületek az átalakítások során sok esetben elvesztették a modern épületekre olyannyira jellemző letisztult eleganciát, azonban szerkezetük, tömegalakításuk és részletformáik ma is a modernizmus szellemiségét tükrözik.
Az elemzés a 2015. decemberi állapot alapján készült, a jövőben a kiállítás összetétele változhat.
Sebestyén Ágnes Anna
