A hazai hajógyártás fénykorának helyszíne kísérteties gyárépületeivel hódító szabadidős zöldövezet lett. Az önkormányzat által tett sport és rekreációs központú fejlesztések ígérete óta túl sok idő telt el, azonban az emberek új életet leheltek a helybe. Mindeközben az ingatlanpiac egyre erősebb a környéken. Mi lesz a Népszigettel?
A Magyar Vitéz tengeri áruszállító 1942-ből, Fotó: Fortepan, 122842, Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.684.
Az igazi élet a 19. században kezdődött itt. Észak felől alakították át az egykori szigetet félszigetté, az újonnan létrejött öbölben így egy téli kikötőt tudtak kialakítani. Nem kellett sok idő, számtalan vállalkozás telepedett meg ebben a helyi „újvilágban”. Ilyen volt például a Schlick és Nicholson Hajógyár, de a kiegyezés utáni cégalapítási láz idecsábította a pesti hajójavító szakembert, Hartmann Józsefet is. Több-kevesebb buktató után Ő hozta létre az egyik legsikeresebb gyárat, amely az alapító halála után magába olvasztotta a szomszédos üzemeket, csupán a kerítéseket kellett lebontani a telepek között.
Az Újpesti-öböl, Fotó: Pleskovics Viola
Az állandó átstrukturálás és névváltás mellett a 20. század a hadihajógyártásról is szólt, azzal az intermezzóval, hogy szó esett az 1928-as olimpiai játékok Népszigeten történő megrendezéséről is. Ez az ötlet persze tervezőasztalon maradt.
Manno Leonidas elképzelése a Népszigeten, másnéven Szúnyog-szigeten elképzelt olimpiai negyedről, Fotó: dunaiszigetek.blogspot.com/2011/12/olimpiai-sziget-budapest.html, BXVb_098
Folyami fajták mellett a világháború tengerjáró hajók megrendeléseit is magával hozta. Megépült például az Ungvár és Magyar Vitéz, később pedig orosz jóvátételi megrendelésként a Chituri. A háború utáni újjáépítéseket szolgálva piaci igényként jelentkezett az úszódarugyártás is, melynek a Népsziget Európa egyik legsikeresebb előállítója volt egészen a felszámolásig: az itt készült Ady Endre és József Attila emelték fel a Duna-hidak roncsait a folyó mélyéről, a híres Clark Ádám pedig még ma is használatban van.
József Attila és Ady Endre úszódaruk emelik a Szabadság-híd részletét, Fotó: Fortepan, 122966, Leltári jelzet MMKM TFGY 2017.1.1105.
Mára a sok fától alig látható hajdani Ister ,Magyar Vízmű Rt népszigeti lakóháza, Fotó: Hungaricana
Az 1985-től Ganz Danubius Hajó- és Darugyárnak nevezett üzem az Óbudai Hajógyár sorsához hasonlóan megsínylette a rendszerváltás utáni átállást, a 90-es évekre végül leállt itt is a munka. Az évek teltek, a gaz nőtt, az épületek egyre elhagyatottabbak lettek, csak a tulajdonosok változtak. Volt szó jachtkikötőről, lakóparkról, sportcentrumról, de a befektetők többsége elhagyta a helyet a gazdasági válságnak köszönhetően. Ennek viszont már vége, az ingatlanpiac pedig a csúcson van.
A Ganz Hajó- és Darugyár mára elhagyatott bejárata, Fotó: Pleskovics Viola
A Ganz Hajógyár későmodern csarnoka, Fotó: Fortepan, 25176, Super8 Alapítvány,1985.
A főváros elvonulásra alkalmas, zöld mikrokozmoszainak egyik utolsó színhelyéről van szó, ahol az ipari rozsda már attraktív tényező. A tereprendezés égbekiáltóan szükséges, de még így is sokan sportolnak itt, ülnek ki piknikezni, fogyasztanak el egy bort a tábortűznél. A régi hekkezők mellett olyan helyek nyíltak meg az utóbbi években mint az 1950-es, 60-as, 70-es évek bútorait áruló Colorbar a Zsilip utca egyik padlásán. Mellette az Öntöde indult el idén, ahol a bár és a motoros szerelőállások egy indusztriális térben férnek meg egymás mellett.
Az idén tavasszal megnyílt Öntöde, Fotó: Pleskovics Viola
A Zsilip utcai legális graffiti fal részlete, Lengyel Intézet, Fotó: Pleskovics Viola
Egyfajta párbeszédet indított el a szemközti Római-parttal szemben a nemrég megnyílt Kabin és Wasser közvetlen az Újpesti vasúti híd lábánál. Felújították a Meder utcai, 70-es évekbeli gyalogoshidat is, ahol az evezős egylet szomszédságában a kuriózumokat kínáló Kikötő kézműves söröző nyitotta meg szintén a kapuit. Ezekből látszik, hogy befektetői oldalról érdemes számolni a szigettel, az élet nagyon is pezseg mostanság.
Folyóparti látkép a Kabinból szemlélve, Fotó: Pleskovics Viola
Életkép a tavaly megnyitott Kabinból az Újpesti vasúti híd lábánál, Fotó: Pleskovics Viola
Az önkormányzat kimondta a korábbi építési szabályzatokban, hogy kizárólag sport és szabadidős fejlesztéseket támogat az eladó telkeken. Az elmúlt évtizedekben erre a célra befektető nem jelentkezett, így lassan el lehet gondolkozni az engedékenyebb szabályozáson. Tény ugyanis, hogy a szomszédos területeken konkrét metropoliszok emelkedtek ki a földből rövid idő alatt.
Marina sétányi látkép a Népsziget,Fotó: ingatlanjegyzek.hu
Az Autóker Holding nevéhez köthető a gombamódjára emelkedő „Marina parkok” építése például. (Akinek nem volna a név ismerős, azoknak megjegyezendő, hogy többek között hozzájuk fűzhető a Király u. 40. bontása körül kialakult botrány.) A feltörekvő lakáspiac miatt nagy ütemben fognak továbbra is folytatódni a hasonló luxuslakások kivitelezése, ráadásul ez most a város egyik legdrágább környéke, hiszen unikális, öbölparti részről van szó.A Népszigetre vezető Meder utcai gyalogoshíd, FŐMTERV, 1973, Fotó: Pleskovics Viola
A kérdés, hogy merre fog folytatódni. A Duna Pláza mögött több hektáros kihasználatlan terület van, ahol ideálisan a projektek terjeszkedhetnének. Félő viszont, hogy ez a tendencia majd átlépi az öblöt és átmerészkedik a szigetre. Erre a felvetésre az önkormányzat fog felelni. Rajta múlik, hogy változtat-e az engedélyezésen, több utat enged-e majd a Népsziget felélesztésére. Rehabilitációra valóban szükség van, de sok múlik azon, milyen keretek közé szorítják a változást.