A szigetvári Szulejmán-dzsámi
Az épület mai képe
Augusztus 29. Amennyire tragikus ez a nap a kora-újkori Magyar Királyság számára, éppoly sorsdöntő az Európa szíve felé haladó oszmán sereg, valamint a sereg élén álló Szulejmán szultán számára, akit a törökök a törvényhozó, vagyis Kanunî névvel illetnek. Ugyanis 1521-ben az ország déli erősségét, Nándorfehérvárt ezen a napon foglalta el az Oszmán Birodalom serege, ezt követően, 1526-ban pedig ugyanezen a napon a mohácsi síkon mértek döntő csapást II. Lajos király seregére. Tizenöt évvel később pedig ugyanekkor foglalták el és tették tartományi, vagyis vilájet székhellyé Budát. Az ezt követő másfél évszázad oszmán fennhatósága során emelt épületek nagy része elpusztult, s napjainkban csak korabeli beszámolók, főként Evlija Cselebi leírása alapján rekonstruálhatók. A hódoltság időszakából ránk maradt épületállomány azonban egyedülálló értéket képvisel, ugyanis amellett, hogy ezek az emlékek az európai területekre betüremkedő muszlim világbirodalom építészeti kultúrájának legészakibb lenyomatai, önmagukban is érdekes részletekkel rendelkeznek.
A dzsámi 1917. évi felmérési rajza a Műegyetem egykori diákjai részéről, Foerk Ernő professzor vezetése mellett. Forrás: Foerk Ernő: Török Emlékek Magyarországban. A Budapesti Magyar Állami Építő Ipariskola 1917. évi szünidei felvételei. VI. Budapest, 1917. 28.
Magyarország az oszmán kultúra kutatásának egyik legrégebbi nagyhatalma, az oszmán építészettörténettel is számos jeles kutató foglalkozott és foglalkozik. Napjainkban pedig mindez különösen aktuális, ugyanis világszerte egyedülálló folyamatként, magyar-török kooperációval, európai területeken zajlanak oszmán örökségvédelmi projektek. A muszlim kultúra, valamint sajátosan a hódoltság megítélése napjainkban (is) megosztó vitákat eredményez, az ebben történő állásfoglalás jelen írásnak nem célja. Éppúgy nem lehet az épületek és építészettörténeti előzményeik teljes körű bemutatása. Csupán ennek a csekély számú, de egyedülálló épületnek néhány érdekes részletére hívja fel a figyelmet. Így a legkésőbb egy éven belül helyreállított épületekbe lépve, építészeti nyelvét jobban megértve, részleteit megcsodálva mindenki maga fedezheti fel és értékelheti ezt a páratlan örökséget.
A dzsámi 1917. évi felmérési rajza a Műegyetem egykori diákjai részéről, Foerk Ernő professzor vezetése mellett. Forrás: Foerk Ernő: Török Emlékek Magyarországban. A Budapesti Magyar Állami Építő Ipariskola 1917. évi szünidei felvételei. VI. Budapest, 1917. 27.
A szigetvári vár központjában található, Szulejmán szultánról elnevezett dzsámi sok szempontból különleges az oszmán építészettörténet emlékei között. Az eredetileg faszerkezetű épület még a hódoltság korában kőből épült újjá. Szigetvár visszafoglalását követően az imaépületet is elérte az oszmán épületek általános sorsa, ugyanis az azt követő évszázadok során számos funkcióváltáson és átalakításon esett át. Mozgalmas pályafutása során parancsnoksági épületként, fegyverraktárként, hadi kápolnaként, majd gabonaraktárként egyaránt funkcionált. A 20. század során az épület az Andrássy család tulajdona volt, akik kastélyukhoz integrálták, és lovagtermüket rendezték be falai közé. Az 1950-es években aztán Gerő Győző vezetésével készült el a napjainkban is látható helyreállítás – ezzel azonban nem zárható le az épület átalakításának története, ugyanis a dzsámin napjainkban is folynak örökségvédelmi munkálatok, az eredeti, igazolt, oszmán korabeli helyreállítás céljából.
Az egykori imatér belseje, szemben a mihrábfülkével.
Melyek azok az építészeti vonások, amelyek különlegessé teszik a dzsámit? Kezdjük rögtön a téralakításánál! A muszlim ima bárhol bármikor elmondható, nincs közvetítő személyhez, helyhez, vagy időponthoz kötve: egyedüli előírás a vallási szempontból tiszta hely, valamint az ima elmondásának iránya, mely minden esetben a kibla, vagyis Mekka felé kell történnie. A közösségben elmondott ima azonban nagyobb értékű, ezért egyes kitüntetett időpontokban kötelezően gyűlnek össze a muszlim hívők imahelyeiken. A muszlim imahely két általános elnevezése is ezt a tényt fejezi ki, ugyanis a mecset elnevezés az ima koreográfiájára utalva az arab leborulás kifejezésből ered, a dzsámi pedig az összegyűlés szóból. Ezért a település nagyobb tömegek számára alkalmas, kitüntetett imahelyét, mely rendszerint a pénteki szertartás helyszíne, dzsáminak nevezik. Ezáltal a dzsámi legfontosabb feladata a nagy embertömeg befogadása, valamint az ima irányának jelzése. Jelen épület egyrészt térszervezésében is ezt az irányítottságot fejezi ki, ugyanis téglalap alaprajzú, az ima iránya pedig párhuzamos az épület főtengelyével. Habár ez a téralakítás ritka, mégsincs példa nélkül, legközelebb az esztergomi Özidzseli Hadzsi Ibrahim-dzsámival, valamint balkáni, főként szerbiai, boszniai és albániai példákkal rokonítható. A téglalap alaprajzú teret egykoron kontyolt nyeregtető fedte, mely mára teljesen összeépült a mellette álló lakóépülettel. Az egykori imateret L alakban faszerkezetű előtér keretezte, mely ma zárt, téglafalakkal határolt belső tér. Az egykor nyitott előtér feladata kettős volt: egyrészt átmeneti térként funkcionált, a hívők lábbelijüket levehették, megpihenhettek, megnyugodhattak, mielőtt a belső, vallási szempontból tiszta, szakrális térbe léptek. Másrészt – dzsámi lévén – nagyobb tömeg esetén környezetére nyitott imahely volt. Az ima irányát minden esetben mihráb fülke mutatja, mely amellett, hogy Mekka irányát jelzi, az előimádkozó és a mögötte lévő közösség számára hangvetőként szolgál. Ebben az épületben mind a belső, mind pedig a fedett-nyitott előtérben található mihráb fülke, ez a kettős mihrábfülkés kialakítás is egyedi. Kőfalainak külső, vakolt felületén festett idézeteket láthatunk. A belső térbe lépve újabb érdekes részleteket figyelhetünk meg. Egyrészt az imatér síkfödémmel fedett. A mihráb fülke felett, valamint a nyugati homlokzaton lévő téglalap alakú ablak felett csepp alakú ablaknyílások láthatók.
Tömörfa lépcsőfokok a minaretben.
Az északi homlokzaton pedig a bejárat felett helyezkedik el a női karzat, ahová a bejárattól jobbra fekvő minaret lépcsőin át juthatunk fel. A minaret szerkezeti kialakítása önmagában is ritka, ugyanis fa lépcsőfokokból áll. A körcikkely alakú, eredeti tömörfa lépcsőfokokat egyrészt a téglaszerkezetű falakba foglalt kőkonzolok gyámolítják, másrészt a minaret tengelyében egymásra fekszenek. Összességében láthatjuk, hogy mind téralakításában, mint részletképzésében ritka épülettel állunk szemben, akár a történeti Magyarország emlékei, akár az oszmán épületállomány felől vizsgáljuk.
Kovács Máté Gergő
