Kedves Olvasónk!

Az örökségfigyelő blogot fiatal művészettörténészek, építészek és műemlékvédelmi szakemberek hozták létre azért, hogy tudósítsanak műemlékállományunk sorsáról. 2013 januárjától ugyanis hazánkban egy teljesen új rendszerben zajlik a kulturális örökség kezelése.

Blogunk célja éppen ezért az épített örökség védelme, a jelenleginél szélesebb körű társadalmi elfogadottságának megalapozása. Szándékunk, hogy a műemlékvédelemről ne egy akadékoskodó hivatal jusson az emberek eszébe, hanem a régi és új értékek közötti összhang megteremtésének a lehetősége. Rá kívánunk mutatni, hogy az építészeti örökség megőrzésének 19. században kikristályosodott gondolata miért és miként lehet érvényes a 21. század elején, akár egy gazdasági világválság közepén is. Nagyon sok esetben ugyanis nem igaz az, hogy egyértelműen jobban megéri a régit földig rombolni, és újat emelni helyette. Még akkor sem feltétlenül, hogyha szigorú gazdasági szempontok szerint ez nem igazolható.

A Kittl-ház udvara (Klösz György)

A műemlékvédelem eredményei – ahogy sok más szakmáé is – ugyanis nem feltétlenül forintokban, euróban kifejezhetőek. Ennek ellenére elismerjük, sőt szükségesnek ítéljük, hogy az épületek megújítása mögött olyan gazdasági program húzódjon, amely hosszútávon garantálja fennmaradását. Annak ugyanis természetesen mi magunk is tudatában vagyunk, hogy az életünk folyamatos és gyors változásának természetes velejárója épített környezetünk újabb és újabb átalakítása. A változtatás célja pedig a mindennapok életminőségének javítása, az új igények kielégítése. A múltból ránk maradt épületek és épületrészek ezt hol megengedik, hol akadályozzák. Utóbbi esetekben néha valóban nehéz kompromisszumokat kell meghoznia mind a tulajdonosnak, mind a szakembernek, ha az épület fennmaradását szeretnék elérni. Azonban mindnyájuk végcélja maradandó értékek létrehozása kell legyen. Ez a munka pedig hatalmas felelősséggel jár, hiszen épületeink nemzedékek vizuális kultúráját határozzák meg. Épített környezetünk hat ránk, akaratunktól függetlenül nevel bennünket, megváltoztatja ízlésünket, esztétikai igényeinket, hatással van közérzetünkre és ezáltal mindennapjainkra. Az odafigyelés tehát nem szabad, hogy kevesek meg nem értett hóbortjává váljon, hanem mindannyiunk sajátja kell, hogy legyen. És nem csak a műemlékekről van itt szó, hanem teljes épített környezetünkről. Az érték ugyanis nem csak a homlokzatokon, hanem számos apró részletben is rejtőzik.

Szándékunk, hogy a múlt építészeti emlékeiről való gondolkodás ne hamis nosztalgiába és sajnálkozásba csapjon át, hanem arra mutasson rá, hogy az újítások és fejlesztések, a kortárs ötletek milyen új lehetőségeket, de egyúttal veszélyeket, és tévutakat rejtenek magukban. A legújabb itthoni és külföldi példákról való tudósítással párhuzamosan közérthető és könnyen fogyasztható formában be kívánjuk mutatni a hazai műemlékvédelem korábbi évtizedeinek eredményeit, és visszásságait. Ez olyan biztos alapot teremthet, melyen állva az olvasóval együtt mi is könnyebben el tudjuk majd dönteni, hogy értékkel állunk-e szemben, vagy sem. Meggyőződésünk, hogy a műemlék, a régiség védelme nem kell, hogy luxus, kevesek kiváltsága legyen. Az örökségvédelem jövőjét abban látjuk, hogy minél többen a hétköznapi élet részének tekintsék azt. A meglévő okos használata nem maradiság, hanem jól felfogott közösségi érdekünk.

Az Örökségfigyelő blogot a CentrArt Egyesület kezdeményezte 2012 őszén, bloggerei és szerkesztői azonban nem szükségszerűen állnak tagsági viszonyban a szervezettel.
Mi, az örökségfigyelők örömmel fogadjuk a blog célkitűzéseivel egyetértő szerzők jelentkezését.

Az örökségfigyelők