Az egervári Nádasdy-Széchenyi-várkastély felújítása

1.jpg

A felújított egervári várkastély nyugati homlokzata a főbejárati kapuval [forrás: facebook.com]

Mivel a nagyközönség részéről kevésbé ismert helyről és épületről van szó, kezdetnek szükséges egy történelmi összefoglaló: Egervár települése Zala megyében, a Zalaegerszeget Vasvárral összekötő főút mellett, előbbitől mintegy 8 km-re fekszik. A Nádasdy-Széchenyi-várkastély a mai településmagtól valamivel távolabb található, és a falu középkori eredetű temploma mellett közelíthető meg. Elődje egy mocsárvár volt, amelyet először egy 1288-as oklevélben említenek. 1558 után Nádasdy Kristóf egységes koncepció jegyében alapjaiból építette újjá, ezzel az építkezéssel alakult ki a kastély ma ismert, jellegzetes reneszánsz tömbje. A négyszárnyú, belső udvart körülzáró, sarkain négy ó-olaszbástyás erődítmény 1569-ben készült el. A várkastély mai U-alakú formáját a Rákóczi-szabadságharc után nyerte el annak a rendeletnek az értelmében, amely kimondta, hogy le kell rombolni azokat a magyarországi várakat, amelyek a szabadságharc alatt a kurucok védelmére szolgáltak. Csak azoknak kegyelmeztek, amelyeket hadászati funkcióik felszámolásával lakókastélyokká építettek át. Ekkor, 1712–13-ban bontották le a várkastély északi szárnyát és építették a nyugati és déli szárny elé a kora barokk árkádos folyosót. Új homlokzati nyílásrendszert alakítottak ki, módosították a szintbeosztást, új boltozatokat építettek, átalakították a homlokzatokat és a keleti szárnyban kápolnát létesítettek. 1754-ben egy tűzeset utáni helyreállítás eredményeképpen alakult ki a kastély ma ismert tetőformája.

3.jpg

Egervár a 19. század második felében, az 1910-es években, valamint a II. világháborút követően [forrás: facebook.com]

A második világháború után az államosított, romos épület egyes részeiben lakások voltak, más részeit magtárnak használták. 1960-ban került a Zala Megyei Tanács kezelésébe. Az épületen végzett legutóbbi műemléki helyreállítás ezt követően történt, amikor időszakos továbbképző központ és nyári turistaszálló céljára újították fel. A jelenleg is zajló helyreállítási projekt 2009-ben kezdődött, ekkor nyújtotta be az egervári önkormányzat az Európai Uniós pályázatot.

8.jpg

Látványterv, az udvarban a színházi előadások védelmére szolgáló ponyva [forrás: facebook.com]

Igen fontos cél, hogy az egervári Nádasdy-Széchenyi-várkastély Élményturisztikai, Színházi, Kulturális, Oktatási és Látogatóközpont úgy jelenjen meg a Nyugat-dunántúli Régió és a zalaegerszegi kistérség turisztikai piacán, mint az a komplex szolgáltatást nyújtó turisztikai célpont és attrakció, amely hazánk egyik legfontosabb történelmi és művészettörténeti korszakát, a XVI–XVII. századi késő reneszánsz kort a legkorszerűbb módon mutatja be Magyarországon, és aki végigjárja az épületet szinte mindent megtudjon arról, hogy milyen volt a «Mindennapi élet a késő reneszánsz várkastélyokban».

A fenti idézet a felújítási projekt célját foglalja össze. Mint látható, nincsenek műemléki vonatkozásai, nem az épület értékeit helyezi előtérbe, hanem sokkal inkább koncentrál a látogatók becsalogatására, az attrakcióra. Összetett volta a pályázatban meghatározott látogatószámot kívánja biztosítani, és ezen keresztül természetesen az épület fenntarthatóságát. A projekt egyben hiánypótló szándékú is, mivel Zala megye a keszthelyi Festetics kastélyban működő Helikon Múzeumon kívül jelenleg nem rendelkezik nagyméretű kiállítótérrel. A két legközelebb eső, hasonló rendeltetésű épület, a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum és a sárvári Nádasdy-vár már Vas megyében található.

10.jpg

A recepció az egykori kápolnában (bal), valamint a keleti szárny második emeletén kialakított kiállítótér [forrás: facebook.com]

Az Egervárra tervezett szolgáltatások a következők: képzőművészeti kiállítóhely, reneszánsz játszóház (viselet, életmód, szokások a reneszánsz korában), tapintható tárlat, használható bútormásolatok, korabeli tárgyakról készült kipróbálható másolatok, makettekkel illusztrált várkastély-kiállítás, audio-guide-os rendszerű kiállítás-vezetési rendszer, érintőképernyős terminál, interaktív fal, ingyenes WiFi, ajándékbolt, gyakorlati oktatási helyszín, szabadtéri színház és teljes akadálymentesítés. A jelenlegi projekt részét nem képezi, de várhatóan megvalósul a földszinti, modern használati célra szánt konyha és a második emelet szálláshelyeinek felújítása is. Ezzel összefüggően szándékukban áll egy étterem megnyitása is.

7.JPG

A leendő étterem belső tere az első emelet dél-keleti sarkában [a szerző felvétele]

Jelen állás szerint a létesítmény még nem nyitott meg, a tervezett május eleji nyitás másfél hónapot csúszik, mivel a kedvezőtlen kora tavaszi időjárás és a belvízhelyzet miatt a száz férőhelyes parkoló építését még nem tudták elkezdeni. A várkastély udvarára, a szabadtéri színházi előadások („Egervári Esték”) időjárás elleni védelmére tervezett ponyva kiviteli terve még engedélyeztetés alatt áll.

Érdemes volna egy év múlva újra ellátogatni a helyszínre, és szemügyre venni, hogy az akkor már üzemelő épület funkciói hogyan váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, és a további célok miként valósulnak meg. Milyen módon sikerül végül összeegyeztetni a turisztikai felhasználást a műemlékvédelmi érdekekkel, tudnak-e, lehet-e egyensúlyt teremteni? A művészettörténész és a műemlékes szakmai szemével, majd a szakmai szemet félretéve is végigjárni az épületet, mindkét esetben arra koncentrálva, hogy végül milyen összkép alakul ki, fedi-e egymást valahol a szakmai és a laikus nézőpont, szükséges-e módosítás. Abban a tekintetben például, hogy kellő hangsúlyt kap-e az épület maga, mivel az egervári várkastély kiemelkedik a magyarországi reneszánsz várkastélyok (Hédervár, Ozora, Vaja, Diósgyőr, Simontornya stb.) közül azzal, hogy ez az egyik legépebben megmaradt, tiszta formájú, szabályos négyszög alakú, négy olaszbástyás késő reneszánsz stílusú várkastély. 

13.JPG

A kastélyparkban kialakított sétány, és az elhelyezett bútorok [a szerző felvételei]

A felújított épület jelenlegi összképe tiszta, visszafogott és rendkívül elegáns. A projekt keretében teljes körű helyreállítást végeztek: megújult a homlokzat, a nyílászárók, a lépcsők, a padlóburkolatok és a fűtésrendszer, az azbeszttetőt terméspalára cserélték, új burkolatot kapott a belső udvar és sétaút épült a kastélyparkba. A különböző helyiségekbe eddig bekerült bútorok kortárs voltuk ellenére sem bántóan idegenek, mint Pannonhalma esetében, hanem jól megválasztott forma- és színvilágukkal bizonyos fokú harmóniát teremtenek. A várkastély főkapujához vezető út mellett álló lámpatestek és a parkban álló padok esetében szerencsésebb lett volna a környezethez és a megteremteni kívánt hangulathoz illőbb modelleket választani. Ennek ellenére a felújított várkastély jelenlegi helyzete és állapota – óvatosan kimondva bár, de – megnyugtatónak ítélhető. Várjuk a folytatást.

Kiss Ágnes

A bejegyzés trackback címe:

https://oroksegfigyelo.blog.hu/api/trackback/id/tr495344747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HookNail 2013.06.06. 10:20:16

Sajnálattal olvastam a fenti cikket annak tárgyi tévedései és szemléletbeli hiányosságai miatt.
Az előbbiekre nem helyezek most hangsúlyt, a különösen összetett építéstörténetben való eligazodás valóban nehézkes, nyilván a blog-cikk kereteit meg is haladja ennek bővebb kifejtése, viszont a szerző tájékozatlanságát alapvetően bizonyítja. Javaslom, hogy ehhez a legfrissebb kutatási eredményekről a legutolsó Castrum Bene számban nézzen utána.
Ennél sokkal problematikusabb azonban a szerző szemléleti igazodása. Sorrendben néhány meglátás a teljesség igénye nélkül:
- Teljes mértékben egyetérthetünk azzal a csak sugallt megállapítással, hogy Egerváron nem (egy elvárható módon korszerű, a műemlékvédelmi elveknek megfelelő, európai szintű) műemlék-helyreállítás, hanem turisztikai attrakció készült. Pedig ez a kastély sokkal többet érdemelt volna. Nem anyagi ráfordításban, hanem törődésben, előkészítésben, tervezésben és kivitelezésben. Ez nem csekély mértékben a pályázati rendszer hibája, ami külön cikkeket, tanulmányokat és figyelmet érdemelne és igényelne.
- A nagyméretű kiállítótér hiánypótló voltáról: a kastély déli szárnyának két szintjén hatalmas méretű, sokkal jobban kihasználható tereket öltek meg az eredeti térszervezést figyelmen kívül hagyó, gipszkarton (szerencsére gipszkarton!) falakkal felszabdalt vizesblokkok létesítése okán. Ez tervezési kérdés, mint ahogy az is, hogy akadálymentesítésre hivatkozva a kastély földszintjének eredeti reneszánsz járószintjét eltüntették örökre és talán visszafordíthatatlanul -- szó szerint -- bebetonozva, 80, helyenként 100 cm-rel megemelve azt, hihetetlen mennyiségű beton hozzáadásával. Az erre elfolyt pénz akár restaurálásra is fordítható lett volna.
- A tervezett szolgáltatások többsége meglehetősen fantáziátlan. A kastélyba készített kópiabútorok szintén a helyreállításra fordítható anyagi keretet csökkentették. De jó is lett volna a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságával megállapodni, hogy múzeumi raktárak mélyén heverő, valóban reneszánsz és barokk bútorokat helyezzenek hosszú távú letétbe a kastélyba. Ehelyett kapunk egy ál-reneszánsz világot. Ezt méltán nevezhetjük parasztvakításnak. És igenis bántómódon idegenek. Kérdés: ha nem "bántómódon" lennének idegenek, akkor elfogadható volna? Szerintem nem.
- Érdemes megtekinteni az udvarra szánt ponyvalefedés tervét, mely teljesen kitakarja az udvari homlokzatokat, magyarán kinyírja a kastély egyik legattraktívabb látványát. Ennek engedélyezése a cikkíró szerint folyamatban van, ám az ezt fogadó padlóburkolat már elkészült, sajnos a szükséges és méltán elvárható régészeti ásatások mellőzésével (ld. a fentebb hivatkozott Castrum Benében a Vándor - Ohra tanulmányt).
- Nem érzem szükségét, értelmét, hogy a műemlékes-művészettörténész szakma "szemét [vagy szemüvegét?] félretéve" szemléljük a megvalósult "helyreállítást".
- Az Egerváron történetek turisztikai és örökségvédelmi érdekeit nem sikerült összeegyeztetni a kastélyon végzett pusztítások miatt. Nem a kastélyt kellett volna a funkciókhoz igazítani, hanem fordítva. De ez történt, így műemlékvédelmi szempontból alig találni olyan részletet, ami pozitívan értékelhető volna.
- A kastély a turisztikai attrakcióhoz képest nem kap kellő hangsúlyt. Sajnos nem a kastély vált turisztikai attrakcióvá. Eddig az volt, illetve lehetett volna, mert kilátszott az udvarra szánt ponyva, az LCD-képernyők és touch-pad-ok, audio-guide-ok mögül. A magvalósításhoz sajnos hiányzott az értő szemlélet és fantázia. A "laikus" el tudná fogadni azt is, ami szakmailag vállalható. Ami megvalósult, az nem ilyen. Minden szempontból többre mentek volna néhány folyosóra szerelt fáklyával (sarkítva a kérdést).
- Az összkép valóban letisztult (?), de cseppet sem elegáns -- köszönhetően a tervezés részéről a történeti épület meg-nem-értésének és a mai magyar építőipar színvonalára jellemző valóságnak. Olyannyira, ami egy sosemvolt állapotot tükröz. Helyreállításról nem, inkább átalakításról beszélhetünk, a hétvégi és családi ház építkezés eszköztárával. Csak egy példa a kivitelezés minőségének tarthatatlanságáról: tessék megnézni a déli szárny második emeletének bekarcolt pilasztereit. Az 1960-as évekbeli Dragonits Tamás-féle helyreállításkor a néhány helyen megmaradt barokk formákat sikerült egy az egyben másolni. Most a homlokzatra elképesztő ákombákomok kerültek, amik köszönőviszonyban sincsenek semmiféle formatannal. Ez talán elvárható volna egy ilyen kiemelkedő történeti értékkel történő bánásmódtól.
Szomorú, hogy ami Egerváron megtörtént, megtörténhetett. Sajnos nem csak ott, ez a jelenség az ország számtalan "műemlék-helyreállítására" jellemző. Pedig nem sokon múlna, hogy a pénzek úgy kerüljenek elköltésre, hogy az mind szakmailag, mind turisztikailag vállalható legyen és a nemzeti kincset jelentő műemlékek méltó módon legyenek megújítva és felhasználva.
(És be kell látnunk, hogy egy művészettörténész által írott "ismertetés" számos veszélyt rejthet magában, amennyiben szakmailag megalapozatlan.)

Ágnes Kiss 2013.06.06. 13:34:55

@HookNail: A cikk írójaként szeretnék reagálni a kritikára. Ebben a minőségben tett legelső próbálkozásomat igyekeztem semleges hangnemben végezni, annak ellenére, hogy a kritikában felsorolt hibákat magam is észrevettem és teljes mértékben egyetértek velük (hibás a pályázati cél, a nagyméretű kiállítóteret én is csak kerestem, de nem találtam a helyszínen, a bútormásolatok szerintem meghazudtolások, a tervezett szolgáltatások naivak, éppen a kommentben leírt ok miatt nincsen meg az engedély a ponyvára, a ponyvát megtartó szerkezet, a színpad, és a pályázati cél miatt nincs lehetőség a régészet érvényre juttatására, a turisztikai funkció teljesen méltatlan, és egyáltalán nem ad hangsúlyt az épületnek, a homlokzatok és a színezés is abszolút kérdéses). Összességében az épület értéke ennél sokkal méltóbb felhasználást és eljárást igényelt volna. Ugyanakkor polgármesterrel történt hosszas beszélgetés után nem akartam és nem is tudtam volna nyugodt lelkiismerettel élesben megfogalmazni az őszinte véleményemet, most is csak azért teszem (háborgó lelkiismerettel), hogy megindokoljam magamat. Igyekszem szem előtt tartani továbbá azt, hogy a hibák ellenére enélkül a projekt nélkül igencsak kérdéses lenne az épület fennmaradása -amint erre a polgármester is finoman rámutatott.
Az egervári helyzet (is) a mai magyar műemlékvédelmi helyzet "kiváló" tükrözése.
Sajnos a szakirodalom kutatásában nagyon korlátozottak a lehetőségeim.
Végül megjegyzem, én nem ilyen címet adtam a cikknek, ami azért lényeges, mert ez a mostani sokkal pozitívabbá teszi, mint amilyennek eredetileg szántam.

HookNail 2013.06.06. 20:14:22

Kedves Ágnes!
Ha valóban látta ezeket a helyszínen, akkor miért nem azt írta le, amit látott? A kastély ezek szerint be lett áldozva a polgármester szándékainak -- aki ezek szerint rokonszenves? Ha azt gondolja, hogy a projekt nélkül az épület fennmaradása kérdéses lenne, akkor téved, természetesen a polgármesterek ilyen esetben finoman vagy nem finoman rá szoktak mutatni ilyesmire.
Téved, az egervári helyzet nem a műemlékvédelem helyzetének tükröződése, hanem a műemlékvédelem jogszabályi előírásainak és szakmai szabályainak, elveinek kijátszására irányuló emberi erőfeszítések hű tükre.
Szerintem az ember (szakember) addig nem ír cikket, amíg kellően nem tájékozódott. Ezt nem tudom nem figyelmen kívül hagyni.
Sajnos nem csak a cikk címe félrevezető, a tartalma is.

Ágnes Kiss 2013.06.07. 09:33:42

Kérem ne higgye, hogy nem vitatkoztam a polgármesterrel! Én ugyanolyan harcos műemlékvédő vagyok, mint amilyen Ön is! Hogy miért nem azt írtam, amit láttam? Egész egyszerűen ezért, mert nem éreztem magamat feljogosítva arra, hogy ilyen fajta kritikát fogalmazzak meg (kezdő vagyok, első cikkem). Úgy éreztem, hogy nem engedhetem meg magamnak. De tanultam az esetből, és a későbbiekben egészen máshogy fogok eljárni. Köszönöm.
Tudom, igen, hogy a jelenlegi helyzet a jogszabályok kijátszásának eredménye, erre gondoltam én is. Nem tévedek, hanem rosszul fogalmaztam.
A lehetőségeim megszabta keretek között igyekeztem a lehető legjobban tájékozódni, nem állt szándékomban senkit félrevezetni, én a célt tartottam szem előtt, azt, hogy az épület fennmaradhasson. Hibás és méltatlan (és sajnos ebben nem páratlan), de remélem, hogy fenntartható és hogy megmarad.

Amithy 2013.06.08. 22:26:33

Nehéz az arany középutat megtalálni ilyen kényes kérdéseknél. A műemlékeknél fontos, hogy a jelen kori ember életének szerves részét képezze, és sajnos(vagy sem) a 21. században az emberek élményekre vágynak, nem "hideg múzeumokra, épületekre". Olyan helyen dolgozom, ahol nap mint nap ezzel szembesülök. Nem könnyű összeegyeztetni a múlt védelmét a jelen igényeivel, és nem könnyű véleményt formálni, főleg első cikkíróként, ilyen témában. Persze ez az én személyes véleményem, meglátásom.

kastélyos 2013.07.01. 09:58:00

Kedves Ágnes!
Teljesen rendben van a cikke, mert a szakmai észrevételei mellett a körülményeket is figyelembe vette.Hook Nail nem gondolhatja komolyan, hogy az egervári "élménytúrisztikát" a polgármester találta ki!!!???? A pályázati rendszer kényszeríthette rá a községet, meg az a tény, hogy az Egervári Napokat a kialakult körülmények miatt már valószínű nem lehetett tovább megrendezni. Lehet ezt a helyreállítást ekézni jobbról-balról, de aki ezt teszi, az valószínű nem ismeri sem a pályázati kiírások lelkületét, sem pedig azt a rombolást, ami a magyar műemlékvédelem területén az elmúlt években bekövetkezett! Vagy nem nézte végig az Ön által is behivatkozott példákat, vagy nem járt mondjuk Sümegen az élményturisztikával átitatott várhegyen. Vagy nem ismeri azokat az európai példákat, ahol a műemlék és az élményturisztika boldog házasságban élnek, sokszor szakmai kompromisszumok árán is.
Érdemes megnézni azokat a folyamatokat, amik a műemlékek használatánál az elmúlt évtizedekben végbe mentek.....Ha nem volt "élmény", akkor újra kellett kezdeni a helyreállításokat, vagy azóta is romlik-bomlik a műemlék! Igen, az arany középutat (Amithy)nagyon nehéz megtalálni, vagy követjük a mai igényeket, vagy megpróbálunk fenntartani egy műemléket belépő jegyekből. Ez utóbbi a műemléki érték végét jelenti!
További hasonlóan jó írásokat kívánok és ne visszakozzon! Az első benyomás és gondolat általában igaz.....

zuccone 2013.08.22. 16:56:59

A cikk érdeme, hogy ilyen szép kis vita kerekedett belőle, de semmi több. Talán a szerkesztőknek is visszajelzés lehet, és elgondolkodnak, mire jó ez az oldal. (És mire nem.) Magam lelkes olvasóként nem azért járok ide, hogy felszínes ismertetéseket olvassak friss turisztikai beruházásokról. Ez nem a reklám helye. Ha viszont valaki kritikát szeretne írni, akkor készüljön fel alaposan a témából (szakirodalom, helyreállítás körülményei, tervek, kutatási eredmények stb.). Sokkal komolyabban, mint ahogyan azt az egyetemen megkövetelték, mert itt az ismeretek átadása az író feladata. A közönség ugyanis nem tudja ellenőrizni, ugyanakkor minden adattal szegényebb, amit az író nem közöl, ill. a valós helyett torz képet kap.
Nagyon nehéz kritikát írni egy „kész” épületről, a munkaközi állapotok ismeretének hiányában. Könnyen belátható, hogy ekkor a lényegi részek már el vannak takarva, a problémák jól vagy rosszul, de meg vannak oldva. Utólag visszakövetkeztetni rájuk igen nehéz, nagy gyakorlatot kíván. A cikk is mutatja, hogy egyetlen valódi műemléki problémát nem sikerült találni Egerváron, holott, mint HookNail bejegyzéséből is látszik, hemzsegtek. És itt válik torzzá az a bizonyos kép! A gyanútlan olvasó majd azt hiszi, hogy Egerváron minden rendben ment – a műemlékes-művészettörténész szerint! (A legszebb példa Kastélyos bejegyzése, aki „szakmai észrevételekről” írt, noha ilyeneket valójában nem tartalmazott a cikk.) Hiába megy vissza egy év múlva, és teszi fel a kérdést, hogy vajon „kellő hangsúlyt kap-e az épület maga?”, nem fogja tudni hitelesen megválaszolni, mert ez a kérdés legkésőbb a kivitelezéskor már eldőlt! Amit lát, az egy tálalt, kozmetikázott és retorizált állapot.
Hangsúlyozom, nem az a problémám, ha valaki nem találja meg az elásott kutyákat, hanem az, ha azt a látszatot kelti, hogy ilyenek nincsenek.
Egy polgármester szempontjai relevánsak lehetnek, de egy önmagát műemlékes művészettörténésznek nevező szakembernek elsősorban a saját szakmája követelményeinek kell megfelelnie. (És itt most nem a tárgyi tévedésekre gondolok, hanem arra a differenciált gondolkodásmódra és érzékenységre, kritikai érzékre, amit az egyetemen kell elsajátítani.)
Egy műemléki beavatkozás hiteles mérlegét felállítani óriási feladat – ezért is vállalkoznak rá ritkán azok, akik a legtöbbet tudják mondani róla. (Sajnos.) A baj az, hogy a szerző nemcsak a feladat nagyságát nem tudta felmérni, hanem a felelősséget sem, ami ezzel jár.

R_M 2013.09.16. 09:53:15

A témához kapcsolódó rendezvény:
A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2013. 09. 23. hétfő 18 h.
Bozóki Lajos, Gaylhoffer Kovács Gábor, Horogszegi Tamás, Mezey Alice:
Az egervári várkastély építéstörténeti kutatása
epuletkutatas.blogspot.hu/
süti beállítások módosítása