A Teleki tér 1-2. lakóház egykori zsidó imaháza

A Budapest100, azaz a budapesti százéves házak ünnepe nem elsősorban a műemlékeink értékeinek pontos vizsgálatát és felmérését célozza. Hogy meglepetésszerűen azonban éppen ennek az eseménynek kapcsán kerülhetnek elő értékek, azt a program során is figyelmet kapott Teleki tér 1-2. számú ház mutatja. 1913-as építésekor és ma is a Teleki tér egyik legnagyobb lakóháza (Teleki tér 1-2, eredetileg Erdélyi u. 19.) a tér nyugati oldalának északi végén, az itt találkozó Erdélyi (ma Bauer Sándor) utca és Népszínház utca sarkán épült fel.

A ház eredeti homlokzati terve, 1912, jelezve a két szint magasságú tervezett kapualj, melynek a tervmódosítás során emeleti terét is kihasználva alakították ki a következő évben az imaházat (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

A bérház tervezője és építtetője Fejér Lajos és Dános László építészek irodája volt. A cég elsősorban építési vállalkozóként ismert, figyelemre méltó, hogy ugyanebben az évben Fejér Lajos kivitelezésében épült fel a Kazinczy utcai zsinagóga, mely így szintén az idei ünnepeltek között szerepelt. A korában igen magas, hatemeletes ház az eredeti tervek szerint nagyszabású, két szint magasságú kapuzatokkal az utcai forgalom számára korlátlanul megnyitott passzázsudvara a kor divatjának hódolt, ami illett a feltörekvő, vagyonosodó környékhez. Az 1912 júniusában készült eredeti homlokzati terven még ezt a kialakítást láthatjuk. (1. kép) A ház mindkét homlokzat felé kiugró zárterkélyeit ágyékkötős Atlasz-figurák tartják, a kiugró tömböket a tetőn egy-egy csúcsos, kimagasló tetőrész hangsúlyozta, melyeket mára visszabontottak és lapostetővel helyettesítettek.

A homlokzat részlete a felújítás előtt (2013) (Fotó: Dombóvári Márton)

A ház terveit már 1913-ban, az építés során módosították. A két szint magas kapualjak felső részéről lemondtak, azokat beépítették és az első emelet tereivel nyitották egybe. Itt, a Teleki tér felé nyíló kapualj felett, az első emeleten alakították ki a környék számos zsidó imaházának egyikét. Az imaház tehát már a márciusi, módosított alaprajzi terven jelenik meg. Az alaprajzon (3. kép) az eredetileg tervezett lakások helyett a szárny szélességét elfoglaló, kilenc ablakkal a tér felé nyíló, a középfőfal vonalában pillérekkel osztott nagyméretű tér jelenik meg, melyet az „egyleti helyiség” felirattal jelöltek. A ház lakói a visszaemlékezések szerint nagyrészt zsidó származásúak, a Teleki tér vagyonosodó kereskedői és polgári értelmiségiek voltak. A ház lakossága 1945-ben és 1956-ban kétszer is jórészt kicserélődött. 1945-től 1956-ig ebben a házban élt Giorgio Pressburger – Pressburger György (1935-) Olaszországban élő és olaszul alkotó író, aki több művében megörökítette a 8. kerületet és az itteni zsidók és nem zsidók életét, többek között a testvérével együtt írt Nyolcadik kerületi történetek című írásaiban (Múlt és Jövő Kiadó, Bp. 2002).

Az 1913. márciusában készült első emeleti módosított alaprajz, az eredetileg tervezett lakások helyén az imaház helyiségeivel ("egyleti helyiség") (Forrás: Budapest Főváros Levéltára)

A ház újabb átalakítására, a passzázsudvar lezárására 1931-ben került sor. A ház akkori tulajdonosa, Deutsch Tibor 1931-ben építési engedélyt kapott a kapuzatok kapuval való lezárására, majd néhány évvel később új helyen alakították ki az immár egyetlen bejárati kaput az Erdélyi utcai homlokzaton, átépítették a főlépcsőházat az új bejárathoz igazodva, s mindkét kapualjat beépítették.

Az imaház helyén kialakított egyik mai lakás tér felőli falfelületén 2012-ben festett felirat került elő a lakásfelújítás során. A feliratrészletről a lakás tulajdonosa fényképet készített (4. kép), melyet a Budapest100 előkészületei során átadott a lakók és az önkéntesek számára, akik egy kiállítással és egy háztörténeti sétával elevenítették fel a ház múltját. Ez valódi meglepetést jelentett az addig csak szóbeli, írott és levéltári forrásokon alapuló gyűjtőmunka során.

Az előkerült festett feliratrészlet (Fotó: Szemere Ákos)

A felirat a spanyolországi Shlomo Ibn Gavirol (11. század) vallásos költeményének – Shachar avakeshkha: „Hajnalban kereslek, sziklám, erősségem” – a töredéke. Az eredeti vers négy versszakból áll, és a versszakok kezdőbetűi a költő nevét adják ki: ש-ל-מ-ה, vagyis Shlomo (akrosztichon). Ez a pijut (liturgikus vers) a szefárd verziójú reggeli imarend része, amit az észak-afrikai és keleti származású zsidók, valamint a haszidok (a mai ultra-ortodoxia) követnek. Az éneket ma is meghallgathatjuk.

A ház Teleki téri homlokzata a felújítás alatt, az első emeleten az imaház egykori ablaksora, 2013. (A zárterkélyek feletti eredeti toronyszerű tetőfelépítmények mára eltűntek)

A 19. század végétől imaházak tucatjai működtek szerte Józsefvárosban, egy-egy lakásban, szobában vagy akár egy üres raktárhelyiségben. Jelenleg közel huszonöt imaházról rendelkezünk valamilyen ismeretanyaggal, de feltételezhető, hogy a kerület izraelita hitéletének fénykorában számuk a negyven-ötvenhez közelíthetett. Ezeket az igen intim, szoros közösségeknek otthont adó lakásimaházakat nevezzük jiddis szóval shtibelnek, mely magyarra fordítva szobácskát jelent. A Teleki téren összesen három ilyen imahelyről tudunk. Jelen imahely mellett 1921-ben az 5. számú ház egyik emeletén létesítettek kisebb templomot, illetve itt található az országban egyedülálló módon máig működő lakászsinagóga a Teleki tér 22-ben. A témával foglalkozó irodalom szerint a Teleki tér 1-2-ben egymást követően két imaház működött, azonban valószínűsíthetően egyazon közösségről és annak későbbi névváltásáról, még inkább nevesítéséről beszélhetünk. A Guttmann Ignácról elnevezett egylet a ház felépülésének évében, 1913-ban kezdte meg működését. Az új imaházról és annak avató ünnepségéről az Egyenlőség folyóirat (a pesti izraelita hitközség hivatalos hetilapja, 1882–1938) is beszámolt 1913. augusztus 24-ei kiadásában. Az avatóbeszédet Dr. Adler Illés rabbi tartotta. Az egyesület névváltására a húszas évek elején, vagy nem sokkal azelőtt kerülhetett sor: szintén az Egyenlőségben 1920-tól e cím alatt a Józsefvárosi Imaház-Egyesület, vagy Józsefvárosi Izraelita Imaház-Egyesület hirdetéseivel találkozunk. Ez utóbbi egyesület vezetőjeként szintén Guttmann Ignác van megjelölve, akiről a Budapesti czím- és lakjegyzék vonatkozó kiadásaiból kiderül, hogy foglalkozását tekintve „zsibárus” volt a Teleki téren. Az imaház aktív időszakáról igen keveset tudunk. A ház lakóinak visszaemlékezése szerint a templom az 1940-es évek végéig működött. Ezt követően néhány évben a helyiséget pártirodaként használták.

A józsefvárosi zsidó imaházak, így a most újra napvilágra került részlet is egy sajátos, összetett hitéleti és kulturális kép tünetei. Egy olyan képé, mely ezidáig jórészt elkerülte a szaktudományok figyelmét. Ezt igyekszik pótolni egy jelenleg folyó kutatás: a Teleki’44 projekt célja a Teleki tér és környéke zsidó emlékeinek további felkutatása és dokumentálása. A projektről bővebben a kutatás weboldalán lehet tájékozódni.

Lelkes Szilvia – Kovács Ildi – Rácz Miklós

Irodalom:

Szentgyörgyi Ákos: Józsefváros zsidó arca. Makkabi Kiadó, Budapest, 2003. 47 p.
Budapesti czím- és lakjegyzék, Franklin Társulat, Budapest, 1913. p. 704.
Egyenlőség. Társadalmi hetilap, 1913. augusztus 24.