A pályaudvarokról szóló cikkek következő megállója a Győr belvárosát érintő felújítási hullámból egyelőre kimaradó vasútállomás épülete. Az állomásépület elhanyagolt állapota - a győri lakosság részéről folyamatosan érkező panaszok és az ide érkező turistákat fogadó látvány miatt is – egyre égetőbbé teszi a fogadóépület renoválását.

A vasút új beruházási tervéből úgy tűnik hamarosan változtatni fog a helyzeten. A MÁV Zrt. állomás- és integrált ügyfélszolgálati fejlesztési programjának II. ütemében, 2014-2020 között újabb 60 állomás – köztük a győri is ‒ fő utasforgalmi épületét és létesítményeit újítanák meg, illetve építenék át. Szükségszerűen, hiszen ezek az épület jelenleg nem felelnek meg az EU-s akadálymentesítésre és energetikai korszerűsítésre vonatkozó szabályoknak. Sok, a II. világháború után épült állomás még ma sem, vagy csak az utóbbi években került korszerűsítésre, renoválásra, újragondolásra, mint a szintén az ’50-es évekből való, székesfehérvári- vagy a jelenleg még kivitelezés előtt álló debreceni állomásépület.

A győri pályaudvar felvételi épületének homlokzata a Honvéd liget tér felől (a szerző felvétele)

A felújítási munkálatok ezenfelül kulturális és gazdasági célokat is szolgálhatnak, előmozdíthatják, hogy az emblematikus vasútállomás épülete az európai szocreál turisztika (ld. Átrium projekt) egyik emlékezetes megállóhelye legyen. A győri vasútállomás, a történelmi értéket képviselő szocreál stílusjegyei mellett modern felfogású, monumentális igényű építmény. Funkcionális, letisztult, a korban új szerkezeti megoldásokkal kísérletező, képzőművészeti alkotásokat is magába foglaló, részletformák tekintetében is kifinomult épület.

A Pfaff Ferenc által a 19. század végén kibővített állomásépület képe (forrás: Almásy Zoltán képeslapgyűjteményéből)

Az 1953-58 között épített állomás-, és az új vágányhálózat terveit az UVATERV ( Út-, Vasúttervező Zrt.) szakemberei: Éhn József, Dianóczky János és Vas Dénes készítették el. A pályaudvart a II. világháborúban lebombázott, 1855-ben épített, majd 1894-ben Pfaff Ferenc által neoreneszánsz stílusban átépített állomásépület helyére emelték. Győr akkori legnagyobb beruházását képezte a Honvéd liget tér renoválása és beépítése. A neobarokk Városháza, a Honvédszobor és a századfordulós „iskola-paloták” alkotta téren modern szellemben elsőként, 1953-tól a vasútállomást és a hozzátartozó posta épületét kezdték el építeni. (Ehhez csatlakozott később a 60-as években épített, Révai Miklós Gimnázium új épületszárnya és a Lőrincz József tervezte turistaszálló.)

A pályaudvar és környéke rendezésének makettje, 1953 (forrás: Borbíró-Valló)

A hosszan elnyúló állomásépület homlokzatát és belső kialakítását tekintve is szimmetrikus elrendezésű. Középen tömegéből egy nagy léptékű, négyzetes épülettömb emelkedik ki, amihez két irányból csatlakoznak a sarokrizalitokkal lezárt mellékszárnyak. Az állomás csak a keleti oldaláról csatlakozik a vele egybeépített posta épületéhez, nyugati épülettömbje szabadon áll.

Kerényi Jenő: A szocialista Magyarország újjáépítése témájú fríze (forrás: kozterkep.hu)

A központi csarnok kiemelkedő, négy monumentális oszloppal és frízzel koronázott tömbje meghatározza a homlokzat tér felőli nézetét. A vízszintesen sávozott fehér mészkő lapokból épült homlokzat frízét a Kossuth-díjas szobrász Kerényi Jenő 1959-ben faragott alakos domborműve, a „Szocialista Magyarország újjáépítése" díszíti. Az oszlopos kő kapukeret mögött húzódik a három mészkőkeretes főbejárat és az üvegfalba épített óra.
A központi csarnokot közrefogó két sarokrizalit homlokzatát három vízszintes sorban ‒ a mellékszárnyakat két sorban ‒ mészkőkeretes ablakok tagolják, a bejárat szegmensíves záródású, szintén mészkőkeretes. A posta épületét árkádsorral megbontott, hosszanti elrendezésű oldalszárnnyal csatolták a keleti épülettömbhöz. Az épület a vasútállomással egy időben ‒ Vas Dénes tervei alapján ‒ készült, ezért a részletformák a posta épületén az állomás formáit ismétlik. A bejárati épülettömböt itt is kiemeli egy szobrászati alkotás, a timpanonban egy galambot útjára engedő női aktot mintázó dombormű.

A Vas Dénes tervezte, az állomáshoz kapcsolódó postaépület képe (fotó: Hartmann Gergely / moderngyor.com)

A modern felfogáshoz igazodva, nem jellemző a díszítettség, de ahol az építészeti elemeket díszítették, ott kifinomult megoldásokkal találkozunk. Ilyen részlet például a vaskeretek illesztéseinél alkalmazott szegecsek megmutatása vagy a szellőző nyílások rácsának karikát tartó, csavart kovácsoltvas díszítése. Ugyanilyen elegáns építészeti megoldás a négyzetes formák ellenpontjaként a mellékszárnyak párkányát díszítő tárcsás elemek. A posta épületének hasonló párkánydíszítése, a székesfehérvári vasútállomás rokon szellemiségű belterének festett párkány sordíszével egyezik. A kör alakú motívumokkal összhangban vannak a bejáratok üveg kapuszárnyain kört formázó faburkolatú fogók, belőlük sugárirányban kovácsoltvas pálcák futnak ki. Ezekhez a formajegyekhez kapcsolódik a sarokrizalitokat lezáró magas, egyenes záródású oromzat, aminek középmezőjében a párkány fölött egy félköríves, sugárirányban osztott, ablakot helyeztek el.

A vasútállomás kifinomult, modern felfogású részletformái (a szerző fotói)

A kívülről letisztult, nagyléptékű, impozáns épület rideg és zárkózott külső megjelenése mögött elegáns, világos, jól átgondolt belső tereket találunk. Ez a modern felfogás ötvöződik az épület szocreál stílus-jegyeivel, ami leginkább funkcionalista kialakításában, anyaghasználatában, épületdíszítésében és berendezési tárgyain érhető tetten. A legtöbb bútor, világítótest mára eltűnt, csupán a kőburkolatok, nyílászárók, a fém és fa korlátok, valamint a képzőművészeti alkotások maradtak meg.
A központi várócsarnok a vágányok felé is nagyméretű üvegfalakkal van megnyitva, a csarnok főbejáratának tengelyében juthatunk le az aluljáróba. A vasútállomás két szélső utasforgalmi épületrészének belső tereit szinte teljes egészében ezek a lejárók töltik ki. A Pfaff-féle átépítéskor épült aluljáróval egybekötött peron, Magyarországon az első ilyen megoldás volt.

A központi csarnok galériás belső tere (a szerző felvétele), és a lejáró mozaikja (forrás: kozterkep.hu)

A fogadócsarnokban két oldalt helyezkednek el a pénztárak és fölöttük a galériák, a mennyezet magasságáig futó, tagolatlan oszlopokkal. A belső tér burkolata sárga mészkőből és az ’50-es években divatos vörös márványlapokból készült. A vágányok felőli oldalon helyezkedik el a közlekedő, míg a város felőli oldalon nagyméretű terek találhatóak. A keleti közlekedő végén a lépcsőfeljáró falán, nagy meglepetésre egy utópisztikus mozaik-csemege, Konecsni György ‒ a ’60-as években több középületet is dekoráló festő – korai alkotása bújik meg. Az 1955-ben készített mű, egy galambot elengedő férfi aktot és árnyékát ábrázolja a nap fénylő sugarával. Az itt található jelenleg használaton kívüli lejáró egy átjáróba fut bele, ami külön az 1-es vágányhoz vezet.

A vasútállomás vágányok felőli oldala a teherlifteket rejtő építményekkel (fotó: Hartmann Gergely / moderngyor.com)

A vasútállomás homlokzata a sínek felől hasonló képet mutat, mint a térről nézve. Itt is a funkcionális tagolás érvényesül, azzal a különbséggel, hogy a bejáratok felett az eredeti terveknek megfelelően öntöttvas perontető húzódik végig az épület síkján. A fogadócsarnok déli homlokzata már csak egy-egy sávban van kirakva mészkőlapokkal, a párkány zónában izgalmas, hatszögű ablaknyílások sorával. A Győrbe érkező vonatokat a vágányok mellett a kőburkolatú építmények kapuként fogadják, amik a bennük rejlő liftekkel a posta teherforgalmát szolgálták ki a ’80-as évekig. Ezek a liftek a jelenlegi felújítási tervek alapján a későbbiekben az akadálymentesítést szolgálnák.
Funkcióváltásra szorulnának az állomás emeleti és földszint helyiségei is. Az oldalszárnyak emeleti része korábban a MÁV dolgozóinak, egyéb kiszolgáló funkcióknak, illetve egy nagyobb különteremnek adott otthont. Az egykor a közönségforgalomnak is megnyitott terület ma azonban zárva van, néhány iroda működik még itt.

A "bódésodás" jelensége, és a közlekedők üresen álló, megoldást jelentő helyiségei (a szerző felvételei)

A szárnyak földszinti helyiségeiben találhatóak a várótermek és a különböző szolgáltató funkciókat betöltő kisebb üzlethelyiségek (bolt, kávézó, virágárus, újságárus, a ’80-as években még egy tejbár is üzemelt). Ezek a rendezetlenül beépített „bódék” azonban méltatlanok az épülethez és távol állnak az egykori eleganciától. Számukra és egyéb szolgáltatóipari üzletek számára megoldás lehetne az üresen álló, funkcióvesztett kisebb földszinti és emeleti helyiségekbe való beköltözés. Hasonlóan kihasználatlan a földszinti váróterem, a keleti szárny egyik nagyobb helyisége, amit ‒ az ott tartózkodó gyanús alakok és a szállást kereső hajléktalanok miatt ‒ az utasok nem használnak. Ha ezt a teret egy vendéglátóipari egységeknek adhatnák át, az idő kellemesebben telne és valószínűleg a pályaudvar is rendezettebb, tisztább lehetne. Így az utasok elkerülhetnék a nehezen fűthető fogadócsarnokban való várakozást.

A mai váróterem egykori étterme, és a kávézó pultja a győri várat ábrázoló muráliával (forrás: fortepan.hu)

A Győr városának történelmi múltjához szervesen hozzátartozó állomás vasútépítészeti-, művészettörténeti-, és műemléki szempontból is értékes épület (1997-től helyi védelem alatt áll). Az ’50-es évekből megmaradt kisvárosias léptékű győri építmények mellett, a monumentális igényű, szocreál stílusú, ugyanakkor modern szellemű épületegyüttes egyetlen Győrben fennmaradt képviselője a posta és a pályaudvar. Korszerűsítése, karbantartása nem csak az utazóközönség, de a közelmúlt építészeti örökségének ápolása és a benne rejlő kulturális, turisztikai, gazdasági célú hasznosítási lehetőségei miatt is lényeges feladat.

(A cikk megírásához kiemelkedő forrást nyújtott a moderngyor.com pályaudvarról szóló bejegyzése.)

Horváth Zsuzsi