Az 1880–90-es években Szatmárnémetit (ma Satu Mare) is elérte a századforduló nagy építkezési láza. A kissé szendergő város felvirágoztatása érdekében a város vezetősége nagyszabású tervpályázatot írt ki 1897 nyarán. A pályázatot egy egyazon épületben megvalósítandó szálloda és vigadó megtervezésére írták ki.
A városi elöljárók azt is kikötötték a kiírásban, hogy az épületnek magyaros stílusban kell megépülnie. Az akkori polgármester, Hérmán Mihály szerint a korszerű, új épületek tekintélyt adnak a városnak, aminek mi más lett volna a legkiválóbb példája, mint a város történelmi központjában, a régi törvényszéki hivatal helyén felépülő impozáns, magyaros stílusú épület. A kiválasztott funkció sem elhanyagolható, hiszen a szálloda jelzi, hogy a városban pezsgő élet folyik, vannak átutazó vendégek, akik akár üzleti, akár pihenési célból érkeznek Szatmárnémetibe, a vigadó pedig a színvonalas kulturális élet elengedhetetlen velejárója.
A pályázati kiírásra tizenegy pályamű érkezett be, amelyekből a város vezetősége Pecz Samu segítségével a frissen társult építészpáros Bálint Zoltán és Jámbor (Frommer) Lajos terveit választották ki. Az építészpáros munkái a lechneri magyaros szecesszió formavilágát és anyaghasználatát követik, aminek ékes bizonyítéka a szatmárnémeti Pannonia Szálló is, de több vidéki középületet (például a debreceni vármegyeházát), valamint világkiállítási pavilonokat is terveztek együtt.
A Dacia Szálló a felújítás kezdete előtt [forrás: wikimedia].
A Pannónia Szálló építkezése 1901-ben kezdődött, miután lebontották a város régi törvényszékét. 1902 tavaszára az épület már állt, ekkor fogtak neki a belső munkálatoknak. Az építészpáros az épület terveit három reprezentatív terem köré szervezte, így közvetlenül a főhomlokzat mögött, a földszinten volt a kávézó helyiség, amit a későbbi korszakokban üzletté és a később Dacia nevet viselő szálloda recepciójává alakítottak. A következő nagy terem a fedett belső udvarban található étterem, aminek nyitható tetőszerkezete az 1903-as világkiállításon díjat nyert. Az utolsó és egyben legnagyobb egység a kiváló akusztikájú vigadó, ami külön ruhatárral és kiszolgálóhelyiségekkel rendelkezett. A ma is működő vigadó jelenleg a Dinu Lipatti Filharmóniának ad otthont.
A Dacia Szálló ma [a szerző felvétele].
Az épület díszes homlokzata a szecesszió tipikus elemeit hordozza. A kétemeletes épület földszintje árkádsor szerűen kiképzett nyílások sora, amelyek között növényi díszítésű oszlopok találhatók. Az első és a második emelet magasságában díszes keretezésű ablakok nyílnak, közöttük Zsolnay mázas kerámiából készült élénk színű virágmotívumokkal. A második emelet fölötti pártaszerű, tört ívű oromfalban a színes virágmintákon kívül négyszer is megjelenik a város címere, ami fokozza az épület reprezentatív megjelenését. Ugyanakkor az akkori polgármester elgondolását is hivatott hangsúlyozni, miszerint az új épületek emelik a város tekintélyét. A főhomlokzat leghangsúlyosabb része mégis a karcsú háromnegyed oszloppárral közrefogott középrész. Ezt az első emeleten egy erkéllyel, az első és a második emelet között pedig színes Zsolnay kerámiából készült virágfüzéres dísszel emelték ki. Ehhez hasonló virágdíszítés található a középrész oromfalában is, a stilizált tulipán formájú ablak alatt, fölötte egy kecses toronnyal. Az épület Zsolnay kerámia díszítése az alapszínekben (kék, sárga, piros) valamint zöldben pompázik, ehhez idomul a tetőzet is, ami a kék különböző árnyalatait alkalmazva teremti meg a korszakban szokásos geometrikus felületet.
Zsolnai kerámiadíszek a homlokzatom [a szerző felvétele].
A középrész [a szerző felvétele].
A mai Dacia Szálló a város talán legértékesebb épülete, amely mára Szatmárnémeti jelképévé vált. Megépítésekor a város büszkesége volt, társadalmi és kulturális események jelentős színhelye. Jelenleg mégis úgy tűnik, hogy pusztulásra van ítélve. 2008 decemberéig a rendeltetésének megfelelően szállodaként működött, ekkor azonban felújításra hivatkozva bezárták. A munkálatoknak 2009 októberében kellett volna megkezdődniük és harminchat hónapot, azaz három évet öleltek volna fel. A renoválás során a főhomlokzat állagmegóvására és a belső terek helyreállítására került volna sor. Ezeket az információkat a ma teljesen üresen és egyre inkább pusztuló állapotban lévő épület bedeszkázott kapujára erősített táblán lehet megtalálni. Az épület tulajdonjogi vita alatt áll, feltehetően magántulajdonban van, vagy pedig hosszú lejáratú bérleti szerződés köti egy magánszemélyhez. Mindenesetre a sajtóban voltak olyan felröppenő hírek, miszerint a városi önkormányzat szeretné megvásárolni vagy visszavenni az épületet, amíg még megmenthető, de az illetékesek nem jutottak megegyezésre.
Varga Orsolya
