A kolozsvári Mátyás-szobor felújításáról

A kolozsvári Mátyás király-szobor Fadrusz János szobrászművész főműve és a város méltán híres emblémája. Az emlékmű felállítása érdekében 1882-ben létrehoztak egy szoborbizottságot, melynek legfőbb feladata a szükséges összeg előteremtése, valamint a szobor terveivel kapcsolatos pályázat lebonyolítása volt. Miután a műalkotás fedezetét közadakozásból és állami támogatásból sikeresen összegyűjtötték, 1892-ben kiírták a pályázatot az emlékmű tervezésére, amelyet Fadrusz János nyert meg, aki így nyilatkozott a koncepciójáról:

A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között.

A kolozsvári Mátyás király-szoborcsoport a felújítást megelőzően (forrás: wikipedia)

A kétszeres életnagyságú, háromszögbe zárt szoborcsoport központi figurája Mátyás király büszke és győzedelmes, lovon ülő alakja, akit a fekete sereg vezérei vesznek körül, balról Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobbról pedig Báthory István és Szapolyai István.

Külön említést érdemel a Pákey Lajos -- Kolozsvár akkori főépítésze – által tervezett, faragott kőből készült, bástyára emlékeztető talapzat és az ehhez két oldalról ívesen kapcsolódó rámpák, melyek szintén bástyaszerű lezárásokat kaptak.

Még az 1902-es felavatás előtt a szoborcsoport gipszmintája az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.
Az immár 112 éves emlékmű korábban csak egyetlen komolyabb állagmegóváson esett át, 1942-ben, és bár igencsak masszív szerkezetnek bizonyult, az időjárás viszontagságai és a természeti környezet hatásai mégis jelentősen befolyásolták állékonyságát. A talapzatról leváltak darabok, megrepedeztek, bizonyos szobordíszek letöredeztek, megcsúszott a talplemez és az esővíz – jelentős károkat okozva – becsorgott a kompozíció belsejébe. Ezek eredményeként a szoborcsoport előredőlt hat centiméternyit, ami már halaszthatatlanná tette a felújítást.

A felújítás előkészületei és a megemelt lovasszobor (forrás: erdelyben.info)

A román és a magyar kormány összefogása révén 800 ezer eurót sikerült elkülöníteni a munkálatokra, melynek kivitelezője a nyilvános pályázat nyertese, a nagyszebeni Concefa Kft. lett. A munkálatok magyar és román szakemberek bevonásával 2009-től folytak; az ünnepélyes átadó ünnepségre 2011. április 2-án került sor.

A szoborcsoport és a talapzat helyreállítását megelőzően különböző vizsgálatokat végeztek és épületbiológiai, épületfizikai, talajmechanikai és épületmechanikai tanulmányokat készítettek, melyek felfedték a szoborcsoport állagromlásának pontos okait, ezáltal pedig azokat a lehetőségeket is, amelyekkel a későbbiekben meg lehet óvni az emlékművet a káros hatásoktól. A szándék nem az volt, hogy új talapzatot készítsenek, hanem hogy helyreállítsák az eredetit, viszont itt volt a legjelentősebb a kár. Az előzetes kutatás emiatt nagy szerepet játszott abban, hogy meg lehessen állapítani, melyek azok a részek, amelyeket már statikai okokból nem lehet megmenteni.

A felnyitott szobor és az időkapszula (forrás: mult-kor.hu) és az elemeire szétszedett talapzat (forrás: erdelyben.info)

A helyreállítás során egy méretes fa „dobozt” építettek a szobor köré, amiből megközelíthetővé vált a 11,6 tonnás levegőbe emelt szobor. A bronzlovat megnyitva a szobor belsejét is vizsgálhatóvá tették, így kiderült, hogy nincsenek a belsejében merevítő elemek, mert a megszokottnál nagyobb a bronz vastagsága. Csupán a ló lábában találtak merevítéseket, ami a rögzítéshez is kapcsolódott. A helyreállítás során kicserélték a korrodálódott vascsavarokat, melyekkel a kisebb egységeket kapcsolták össze, valamint beépítettek egy vízelvezetőt, hogy a belső páralecsapódás a továbbiakban ne károsítsa a szobrot.

A mellékalakokat leemelték a talapzatról és a tisztítás miatt szétszedték őket, végezetül a sérült darabokat kijavították és az évek során leesett díszítő részeket – melyeket addig a Kolozsvári Történeti Múzeumban őriztek – visszahelyezték.

A felújított emlékmű (forrás: wikipedia)

A talapzatot elemeire bontották és sorszámmal látták el, hogy a visszahelyezésnél mindegyik a korábbi helyére kerüljön vissza. Ahol az eredeti kő visszaépítése lehetetlenné vált, ott ugyanabból a süttői kőből készült másolatot használtak, amiből az eredetiek is készültek.

A példaértékű helyreállítás előképének a velencei Colleoni lovas szobor helyreállítása tekinthető, ahol szintén a helyszínen felépített védőépületben végezték a munkálatok zömét.

Varga Orsolya