Pest belvárosának késő barokk lakóházai, középületei nagyrészt eltűntek a 19. század végének és a 20. század elejének nagy városfejlesztése során. A lebontott épületek már nem érhetők el a kutatás számára úgy, ahogyan a még álló műemlékek anyagát vizsgálhatjuk, egy-egy tárgyi lelet előkerülésére azonban időnként van példa.

1. kép - A kerítésfal helyreállítási munkái, 2018. február 22. (a szerző felvétele)

Az építőanyagok, -elemek, kőfaragványok újrafelhasználása az építészettörténeti és régészeti kutatás számára ismert és fontos jelenség. Spoliumnak nevezzük a látható helyen új helyzetben beépített korábbi elemeket, míg nem látható helyzetű beépítés esetén csak újrafelhasználásról van szó. E jelenségek aktuális kutatásával, eredményeivel, értékelésük módjával nemrégiben Németországban összefoglalóan foglalkozott egy konferencia és a hozzá kapcsolódó – interneten is elérhető – tanulmánykötet (Ulrich Klein – Matthias Untermann (szerk.): Vom Schicksal der Dinge. Spolie – Wiederverwendung – Recycling. Mitteilungen der Deutschen Gesellschaft für Archäologie des Mittelalters und der Neuzeit 26. Paderborn 2014. https://journals.ub.uni-heidelberg.de/index.php/mitt-dgamn/issue/view/1809 - letöltés ideje: 2018.03.13).

A közelmúltban a VIII. kerület külső részén leomlott a Salgótarjáni úti régi zsidó temető kerítésfalának egy része, és a veszélyes falszakaszt elbontották, a szükséges dúcolásokat elvégezve. (1. kép) A romok eltakarítása nyomán láthatóvá váltak az itt álló, egyébként elhanyagolt és védelemre érdemes sírépítmények mindeddig eltakart hátfalai, megmunkálatlan kőfelületekkel és falazatokkal. (2. kép)

2. kép - A kerítésfal a sírépítmények hátfalaival, 2018. március 11. (a szerző felvétele)

Az egyik építmény falazatában több kőtömb között figyelhető meg egy faragással díszített kőhasáb. Először arra gondolhatnánk, hogy a sírkőfaragó műhely egy fel nem használt, rontott vagy feleslegessé vált termékéről van szó, jobban megnézve azonban látható, hogy egy épületből, mégpedig annak homlokzatáról származik, ugyanis vastagon rétegzett meszelések és különböző színű festések borítják a felületét, ami a homlokzat rendszeres felújításáról tanúskodik, ez sírépítményeken viszont nem jellemző.

Lássuk, milyen formát mutat a kő kiképzése és megmunkálása! (3-5. kép) A hasáb mindkét látható, szomszédos, hosszú lapján festett felület van, és a sarkon kiképzett derékszögű horonyban az egynézetre komponált, kissé ívelő, szimmetrikus, domborművű virágfüzér helyezkedik el. A horony a füzérrel a kő középső, hosszabb szakaszát foglalja el, de mindkét végén túl szintén látható, festett felület volt.

3. kép - A kőfaragvány, 2018. március 11. (a szerző felvétele)

A felületképzés ilyen jellegzetességei arra vallanak, hogy egy nyílásáthidaló elemről van szó, melynek elülső és alsó felületét is festették, és szegélyét díszítette a faragott füzér. A füzérdísz, vagy copf a klasszicizáló késő barokk építészet előszeretettel használt, névadó motívuma.

4. kép - A kőfaragvány, 2018. március 11. (a szerző felvétele)

A régi Pest belvárosáról készült archív fotókon találkozhatunk nagyon hasonló, mélyített tükörben elhelyezett virágfüzérekkel ablakok szemöldöke feletti frízekben, így például a Rózsa tér és Sebestyén tér sarkán (a mai déli Klotild-palota helyén) állt házon.

A most felfedezett kőfaragvány azonosnak látszik egy ismert, fotókkal dokumentált egykori pesti belvárosi épület, a Zöldfa utca (ma Veres Pálné utca) 10. sz. ház főkapujának szemöldökkövével. Az épületről megmaradt és publikált fényképen helyzetében, méretében és kialakításában úgy tűnik, mindenben megfelelő kőelem látható a tagolt kapukeret szemöldökköveként. (6. kép)

5/a. kép - A kőfaragvány részlete, 2018. március 11. (a szerző felvétele)

Úgy tűnik, hogy egy sajátos szemöldökgyámos szerkezetről van szó, ahol a keret felső sarkainak díszes konzolkövére támaszkodott fel középen a szemöldökgerenda, vélhetőleg a keretkövek vastagságában kialakított rejtett megtámasztással, és ennek középső szakaszát tagolták a sarkon bemélyedő tükörben füzérdísszel.

5/b. kép - A kőfaragvány részlete, 2018. március 11. (a szerző felvétele)

Könnyen lehet, hogy a kövünk éppen ebből a kapuból származik, de legalábbis valószínű, hogy azonos építőműhelyhez köthető. A feltételezésnek további kutatással érdemes utánamenni, azonban érdemesnek látszik a kerítés rekonstrukciója előtt e kőfaragványra felhívni a figyelmet. Kutatásokkal szerencsés esetben meg lehet határozni, hogy a bontásokban közreműködő vállalkozóktól hogyan jutott el a kőanyag a sírok építőihez, és a helyszínen esetleg további építészeti töredékek is felfedezhetők.

6. kép - A Zöldfa utca (ma Veres Pálné utca) 10. számú egykori ház. Forrás: Baróti Judit: Belváros, Bp., 1993. 45. kép. (Weinwurm Antal felvétele, BTM Kiscelli Múzeum, Fotótár)

Azért is érdekes lehet egy ilyen „poszthumusz” lelet, mert az eltűnt épület anyaga fizikai valójában már nem vizsgálható, de e homlokzati kőelem a rajta fennmaradt, jó száz éves festésréteg-sorral az egykori homlokzat – feltételezésünk szerint tehát akár éppen az egykori Zöldfa u., ma Veres Pálné u. 10. – mára kutathatatlan színezéseinek megismerésére is lehetőséget nyújt. Végül megfontolható a kőfaragvány műtárgyként kiállításon vagy közterületen való bemutatása is.

Rácz Miklós